Amikor néhány hete voltunk a budapesti állatkertben, már akkor is úgy terveztük, hogy ősszel, kellemesebb időben és hétvégén visszajövünk majd, amikor apa is tud jönni, és Marika néni is jobban bírja úgy, hogy nincs kánikula. Most jött el ennek az ideje. Sajnos a lentebbi magyarázatom a fényképhiányos bejegyzésekről most is áll, de igazából most nem is bántam, örültem neki, hogy jobban részt tudok venni a programban, nincs egyik kezemben babakocsi, a másikban fényképezőgép :)
Volt némi feszültség is, ugyanis az Andrássy út és a Kós Károly sétány is le volt zárva, nem volt könnyű megközelíteni a Városligetet és parkolóhelyet találni. A babakocsit nem vittük be, ez az én hibám volt, mert a múltkor láttam a jópofa húzós kiskocsikat, és azt gondoltam, abba szívesebben beül Regő, ha elfárad. De szombat és jó idő lévén most sokkal többen voltak, és mire odaértünk, elfogytak a kiskocsik, a babakocsiért visszamenni pedig nem lehetett. Gondoltam, sebaj, Regő szívesen szaladgál, ha meg elfárad, majd leülünk vele, vagy felvesszük.
Megint a pálmaház felé indultunk, egyrészt mert a múltkor annak csak töredékét néztük meg (egyébként nem is tudtam, mennyi minden van már benne) másrészt mert Marika néni főleg amiatt jött el. Most bejártuk az egészet, mióta utoljára láttam így egyben, itt is egy csomó változás történt, nem tudtam még a lenti gyönyörű akváriumról sem. Megint simogattunk lajhárt, megnéztük az összes kis oldalsó melléképületet, kígyókat, varánuszokat, a négy hónapos krokodilbébiket, majd a végén az akváriumot, ez Regőnek is nagyon tetszett. A pálmaháztól most az állatsimogató felé vettük az irányt, legutóbb erre egyáltalán nem voltunk. Megnéztük a különféle kis kecskéket, Regő simogatta is őket, aztán jött a tengerimalac-város, nagyon jópofa, majd az Élet-halál ház. Az Ausztrália ház előtt ebédeltünk szendvicset, aztán oda is bementünk, nekem nagyon tetszett, jól csinálták meg, valószerű élőhelyeket kialakítva, a különféle papagájoknak például egy városrészt, ahogy úgy tudom, Ausztráliában ténylegesen repkednek ezek a látványos, színes madarak a városokban, mint nálunk a veréb. Itt volt a nap egyik legnagyobb száma: az ecsetfarkú patkánykenguru a ház sötétített részében. Teljesen szabadon szaladgált, először nem is tudtam, ki ő, így Regőnek csak azt mondtam, nem tudom, milyen állat, úgyhogy szaladt utána "állat! állat!" felkiáltásokkal. Utol is értük, meg is simogattuk.
A házból kiérve azt láttuk, hogy egy boa constrictorral a kezében áll előtte egy állatkerti gondozó, meghallgattuk az előadását, és Regő meg is simogatta a kígyót, sőt kezet - a kígyó részéről farkat - is rázott vele, mondta neki, hogy mekkora kígyó! Aztán láttuk még a délkelet-ázsiai házat, a marákat, vízidisznókat, és hamarosan elértünk a jegesmedvékhez és a fókákhoz. Itt már múltkor is jártunk, de őket mindig élmény megcsodálni, ahogy az alagút plexifala előtt elúsznak a látogatóktól pár centire.
Regő már elég fáradt volt, és Mama néha kicsit többet vagy máshogy akarta korlátozni, mint amibe szívesen beleegyezett volna, így gondoltam, közel a bejárat, megnézzük, hogy van-e esetleg már szabad kiskocsi. Épp elkaptunk egyet, amit visszahoztak, Regő szívesen bele is mászott, de amikor látta, hogy ezt húzni fogjuk, és neki mozgás közben kéne benne ülni, keserves sírásra fakadt, nem hisztizett, hanem úgy láttuk, elege lett. Ekkor már azért olyan három órája ott voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, ideje hazaindulni. Én nagyon jól éreztem magam, szerintem Regő is, és nagy öröm volt az örömét nézni. Komoly meglepetés volt, hogy mennyi mindent hagytunk ki múltkor annak ellenére, hogy milyen sokat láttunk :)
Az autóban Regő szinte rögtön elaludt, és majdnem hazáig aludt is. Ez persze még mindig rövidebb, mint a megszokott délutáni alvása, így elég nyűgös volt utána. Éhesnek gondoltam, kért is müzlit, de mégse akart enni. Megpróbáltam lefektetni még egy kicsit, és teljesen úgy tűnt, hogy el is aludt: édesen szuszogott, szopta az ujját, morzsolgatta a pelusát. Gondoltam, lassan kijövök... mire teljes éberséggel felállt, és közölte, hogy megeszi a müzlit. Így is lett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése