Fahéjas kalács

Ezt a kalácsot már nem először készítettem el, de a régi blogomon nem találtam, úgyhogy gondoltam, ide is felteszem, bár nem saját recept, hanem Limaráé, viszont nagyon finom, látványos és nem is bonyolult. Megkívántam pár napja valamilyen édes kalácsot, de csak úgy desszertnek az sok, főleg Péter diétájával, úgyhogy úgy gondoltam, egy tartalmas leves mellé jó lesz második fogásnak ebédre. Kolbászos fehérbablevest főztem, ahhoz kiválóan illik egy édes fahéjas kalács. Marci örömmel segédkezett a tészta összeállításában és a gyúrásban, Regő pedig később a nyújtásban, kenésben, töltésben. 

A kalács azért néz ki nagyon jól, mert a megkelt tésztát három részre kell osztani, nyújtani, tölteni, majd a három töltött, fahéjas tekercset összefonni és úgy megsütni. A különbség Limaránál és nálam csak annyi, hogy én kézzel dagasztom, mert nincs gépem, illetve hogy kenyérformám sincs - de nagyon szeretnék már beszerezni egyet - így sima tepsiben kicsit laposabb, hosszúkásabb kalácsom lesz, de szerintem megsülve gyönyörű:

Szeletelve pedig szépen meglátszik az egymással összefont tekercsek által kiadott minta:

Nem mellesleg pedig nagyon finom! Kicsivel több cukrot még elbírt volna, bár lehet, hogy Marci egyszerűen kis, lapos evőkanalakkal adagolta, és amúgy három jó bő kanálnyi cukorral édesebb és még finomabb. Mindenesetre a délutáni kávémhoz (amit hónapok óta először sikerült megint meginnom) nagyon jólesett!