2012. január 22., vasárnap

Háromfelvonásos, plusz a ráadás

Nos, Marci calicije után a továbbiak úgy alakultak, hogy ő pénteken egyre jobban lett apránként, kicsit már evett is, de a biztonság kedvéért még Marika néninél aludt. Mint kiderült, hiába - bár annyi előnye volt, hogy ő legalább nyugodtan aludt. Merthogy szombat hajnali kettőkor Regő kezdett hányni. Szegényem, olyan édes és hősies volt, életében nem hányt még, úgyhogy megijedt, felsírt, nekem kiabált, és fogalma sem volt, hogy mi van, pláne hajnalban, félálomban. Kivittem, megmosdattam - megköszönte szépen, kész voltam tőle - kicseréltem a párnáját, tisztogattam a matracát. Csongor is felriadt, őt Péter ringatta, aztán amikor Regőke visszafeküdt, én szoptattam. Persze gondoltam, hogy innentől már sok alvás nem lesz. Csongor nagyjából háromóránként ébredt, Regő viszont először félórás, aztán tízperces szünetekkel hányt. A negyedik után kapott kúpot, és nagyjából a nyolcadik-tizedik után végre elaludt több órára. Ügyesen ivott közben kortyokat, mindent megköszönt, nagyon édes és hősies volt. Aggódtam érte, hogy kiszárad, de messze nem lett olyan sápadt és cserepes ajkú, mint Marci, és hasmenése egyáltalán nem lett. Reggel tovább aludt, mint szokott, és még ébren is feküdt egy kicsit a pelusával ujjszopizva, de aztán hamar felkelt, és megkönnyebbülve láttam, hogy kis sápadtságtól eltekintve olyan jól van, mintha mi se történt volna. A legnehezebb feladat az volt, hogy lebeszéljem a tejivásról.
Közben viszont reggel 7 felé Péter folytatta a sort... őt nagyon durván elkapta, leverte a lábáról, de ahogy elkezdett inni és kapott gyógyszereket, nagyjából jobban lett. Úgy tapasztaltuk, hogy olyan 12 óra a durva része a vírus lefolyásának. Én közben azon imádkoztam, hogy jaj, most már csak Csongor ne kapja el... és egész nap émelyegtem, hányingerem volt, nem is ettem, és azt nagyjából el lehet képzelni, mennyire voltam energikus az elmúlt éjszaka után. Aztán délután öt óra körül kijött rajtam is, szerencsére - ha mondhatom, hogy túl vagyok rajta - jóval enyhébben, mint Marcin vagy Péteren. Azért így is elég jól legyengültem. A fejést felfüggesztettem, mondtam Zsuzsának, hogy most erre nem futja az energiámból, illetve amúgy is kevesebb lett szerintem a tej, mert Csongor másfél óránként kelt éjjel, gondolom, szaporított. Közben néztem, hogy ahányszor felkeltem, Marika néninél mindig ég a villany, hajnalban átmentem megkérdezni - igen, őt is elkapta az éjjel.
Most már alakulunk... kis diétásat már eszünk is, lassan erőre kapunk talán. Marika néni, mint ráadás, még fekszik, mi is igyekszünk pihenni, de mivel a gyerekek már jól vannak, ez nem könnyű... teljes fordulatszámon pörögnek, hangosak és elevenek. Csak azért drukkolok már, hogy vissza ne kaphassuk!

2 megjegyzés:

Orsi írta...

Sajnálom, hogy mindenkit elért, de annak örülök, hogy Csongor eddig megúszta- és drukk, hogy már ne is kapja el!!! Nem lehet így könnyű, hogy a fiúk már jobban vannak, a felnőttek viszont még gyengék, de remélem, hamarosan mindenki felépül! :)

gerbomoncsi írta...

agyon sajnálom, hogy titeket is elért ... gyors teljes gyógyulást mindenkinek!