2012. január 30., hétfő

Vasárnap

Végre megint volt egy kellemes, nyugis hétvégénk. Senki nem volt beteg, Marci elment péntek délután az apjához - jó régen volt ott, hiszen betegen mindig itthon volt. Még olyan órák is voltak, nem is egy, amikor újra egygyerekes voltam, mert Péter elvitte magával Regőt vásárolni, ide-oda. A szombat tulajdonképpen eseménytelenül telt, gyerekekkel, délelőtti sétával, délutáni szunyókálással - bár most nem sikerült jól összehangolni, Csongor jó egy órával Regő előtt aludt el, így miután megebédeltünk, Regőt lefektettük, elmosogattam és mi is szundítottunk volna egyet, hamarosan fel is ébredt, mire meg visszaaludt, addigra Regő kelt fel - de így is pihenős, nyugalmas délután volt. 
Vasárnap viszont barátokhoz mentünk, ami oda-vissza fél-félóra autózást és nekem komoly kimozdulást jelentett. Igazából mióta Csongor megszületett, nem is nagyon voltam sehol: egyszer ügyeket intézni a városban, azon kívül csak itt a faluban gyalogosan. Mivel azért itt sétáltunk, nem éreztem úgy, hogy nagyon otthonülő lennék, de az az igazság, hogy elég is volt most ennyi. Regő születése után sokkal mobilabb voltam, na de akkor kora ősz volt, könnyebb volt elindulni, illetve még csak két gyerekem volt. Most meg itt voltak az ünnepek, aztán a betegségek is - de nem akarom ráfogni, jól is éreztem magam így, nem hiányzott több. De érdekes ez a hat hét, tényleg egy lélektani határ lehet, mert most kezdett igényem lenni rá, és jólesett vasárnap délután elhagyni a falu határát. Kíváncsi voltam, Csongor hogy bírja majd az autózást, mert ő is pont annyit autózott ebben a majdnem hat hétben, mint én, így nincs tapasztalatunk, de kiderült, hogy így elsőre jól: amint felgyorsult az autó normál sebességre, odafelé és visszafelé is elaludt.
A barátainknak hároméves kisfiuk van, Dominik, arra is kíváncsi voltam, hogy Regő mit szól hozzá, hogyan játszanak majd együtt. Mivel mi nem nagyon járunk játszótérre, keveset találkozik hasonló korú gyerekekkel, majd akarom is hordani megint tücsökzenére, hiszen jön az ovi nemsokára. 
De örültem, mert kis terelgetéssel - mindkét részről - aranyosan eljátszottak. Dominik akkor ébredt, amikor érkeztünk, úgyhogy még kis bágyadt volt eleinte, Regő meg picit megilletődött az idegen helyen, de aztán felfedezte az autókat, a labdát, és rögtön feloldódott. Játszottak duplószerű játékkal, amiben voltak kockák és állatok, Regő sorakoztatta az állatokat, Dominik épített a kockákkal. Aztán sorbarakták az autókat, persze a legtutibb rendőrautó miatt volt kis konfliktus, de ezek természetes dolgok, és nem voltak vészesek. Kaptunk sütit, annak örültek a fiúk is :) Regő először "dominók" - nak hívta Dominiket, hát hiába, szerinte ennek több értelme van :) de aztán szépen megtanulta kimondani a nevét; Dominik pedig váltig kislánynak szólította Regőt, győzködni kellett, hogy kisfiú, de az anyukája mondta, hogy neki minden gyerek kislány, odavan értük, ami nagyon helyes :).
Csongort mindenki megcsodálta, odavoltak érte, hogy milyen kicsi, én meg mondtam, hogy pedig már milyen nagy :) Tartotta magát az utóbbi napokban szokásos napirendjéhez, amit körülbelül az "utálom a hat órát" mottóval lehetne jellemezni: hat óra körül kezd nyűgösködni, nyafogni, ilyenkor csak karban jó, de ott se nagyon, és itthon csak a fürdés nyugtatja meg. Az apukák koccintottak a gyerekek egészségére, beszélgettünk, igazán jó volt kicsit kimozdulni, de így aztán kis időhúzással indultunk haza. Regőt úgy kellett rábeszélni, maradt volna még szívesen, ennek is örültem, jó jel. Csongor aztán hazafelé is elaludt. Mivel a kamerát most először itthon felejtettem, a találkozóról csak a házigazdák gépével készültek fotók, talán majd kapunk belőle... viszont itthon lefényképeztem a hordozóban továbbra is édesen alvó Csongort:

2 megjegyzés:

vvivien írta...

Nagyon aranyos Csongor, kimozdulni pedig ilyenkor már tényleg nagyon jól esik szerintem :)),üdv.: Vivi.

Orsi írta...

Örülök a jól sikerült hétvégének, annak pedig még inkább, hogy végre mindenki újra egészséges!!! :)
Csongor milyen nagy már! Várom a további fotókat! :)