2012. január 10., kedd

Vers arról, hogy mi a fontos

Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány
Amint éppen uzsonnázott tulipántos asztalán.
Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide meg oda:
Bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.
A mi cicánk aranyszőrű, ezüsttollú a libánk -
Ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány?

Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.
A mi cicánk közönséges, nem ezüstös a libánk
De otthon a két testvérem, édesapám meg anyám
Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom
- Szalmatetős kicsi kunyhóm a világért nem hagyom!

Ezt még a dédnagymamám szokta mesélni anyukámnak, aki ráadásul tökéletesen a mesébe illően két fiú után érkezett kislány volt. Aztán anyukám nekünk, három lányoknak... és én a mai napig nem tudom könnyezés nélkül megállni. Legutóbb -  a mai előtt - akkor sírtam rajta, amikor nekem is három gyerekem lett :)

4 megjegyzés:

cucka írta...

én is megkönnyeztem, pedig nincs is személyes érintettségem. :)

Timi írta...

De mert Neked is van három gyereked meg szalmatetős kicsi kunyhód... pláne Dömösön :)

Gabella írta...

Jaj, de jó! Nagyon szép!

Emese írta...

Szép vers:)