2012. január 12., csütörtök

Tehetséges

Tegnap déltájban elmentünk Regővel és Csongorral sétálni, és megvártuk az iskolánál Marcit, aki fél egykor végzett a furulyaszakkörön. Eddig is dicsérték, főleg tőle hallottam, amikor mondta, hogy a furulya-tanítónő nagyon megdicsérte, én is láttam, hogy ügyes, hogy mindig eggyel előrébb tart, mint a többiek, de most szemtől szembe nekem is nagyon megdicsérte a tanítónő. Marci sokat tanult a szünetben. Kapott karácsonyra Ágitól barokk furulyát, amin először nem értettük, hogy miért hangzik máshogy, mint az előző furulyája, aztán Péter utánanézett az interneten, alaposabban megnéztük a használatí utasítását, és kiderült, hogy egyes hangokat máshogy kell lefogni. Marci gond nélkül megtanulta a fogást, ezzel is begyakorolta a dalokat, pedig ahogy nézem - én csak germán furulyán tudok játszani - ezek sokkal bonyolultabb kézmozdulatok. A lelkesedést látva Péter vett neki egy furulyaiskolát, mint kiderült, ez ugyanaz a dal- és kottagyűjtemény, amiből a tanítónő szokta másolni a megtanulandó kottákat, így ebből is megtanult párat. Jött a skarlát és az egy héttel meghosszabbodott téli szünet, így mire tegnap először ment szakkörre, jelentős volt a változás a karácsony előtti tudásához képest, pedig az se volt kevés.
A tanítónő gyakorlatilag elhűlve mondta, hogy nahát, ez, hogy barokk furulyán játszik... és hogy már ezt, meg ezt a dalt is tudja... agyondicsérte, azt mondta, nemcsak a hangszeren jó, hanem kottaolvasásban is profi, énekórán is nagyon ügyes, szakkörön már szinte nem tud vele foglalkozni, külön kell neki feladatokat adnia. Valószínűleg át akarja tenni a haladó szakkörös csoportba (négy hónapja fogott először furulyát a kezébe!) mert kérte, hogy menjen el egy haladó órára, és javasolta a zeneiskolát. Nagyszerű lenne, ha zeneiskolába járna Marci, ha tényleg értene a zenéhez, és megtanulhatna játszani valami komolyabb hangszeren! Fel is hívtam ma a fehérvári zeneiskolát, májusban lesz meghallgatás, majd április közepén kell utánanézni a pontos időpontnak, és aki ott megfelel, azt felveszik, tanácsot is adnak, hogy milyen hangszeren lenne érdemes játszania, és szeptembertől hetente kétszer járhatna hangszeres zenét tanulni és szolfézsra. Én olyan büszke lennék rá... Így is az vagyok persze, de azt valahogy sose gondoltam, hogy pont zenében lesz tehetséges, azt láttam, hogy a fizika, kémia, biológia érdekli, hogy nagyon szeret olvasni és korán meg is tanult, hogy ügyesen sportol, de én magam abszolút laikusként, hobbiból tanulgattam furulyázni, gitározni, a családunkra nem jellemző a zenei tehetség. A húgom tanult pár évig hegedülni, de egyrészt abbahagyta, másrészt nem is igazán azt akarta. Tudom, kemény munka lenne (vagy lesz) és nagy kitartás kell hozzá, de milyen szép lenne, mennyi örömöt találhatna benne hosszútávon is... Remélem, őszintén lesz is kedve hozzá, és a zeneiskolában is alátámasztják majd, amit az itteni tanítónő mondott!

5 megjegyzés:

Ági írta...

Cáfolat: A hugod 1+5 évig tanult hegedülni, nagyon szerette és nem hagyta abba, csak felfüggesztette. Hamarosan újrakezdi. :)

gerbomoncsi írta...

gratulálok, nagyon ügyes! joggal lehetsz rá büszke így is! Hát még úgy :)

Timi írta...

Cáf, csak a saját emlékeimet tudom írni, mikor volt öt év?? De nem emlékeztem olyan őrült rajongásra :) De az nagyon szuper, ha a húgom újrakezdi (hosszú úúúú :) )

Moncs, köszi :)

Orsi írta...

Nagyon ügyes Marci, csak így tovább!!! :)

Ági írta...

Cáf-cáf: 1 évig általános ötödikben, aztán gimi elsőtől főiskola első évéig, még Vácott is jártam zeneiskolába. A hegedű már nálam van, csak egy hangszerészt kéne találnom, meg helyet ahol gyakorolhatok. :)