A Gajától a Dunáig

Tegnap lett egy spontán kirándulásunk. Péter ugyan szabin van, de tegnap pont be kellett mennie pár órára dolgozni, mi meg elkísértük a két kicsivel (Marcinak még tartott a hosszú hétvége). Aztán közben kiderült, hogy nem is délre kell mennie, csak háromra, úgyhogy kitaláltuk, hogy néhány kanyarral megyünk a munkahelyére.

Nemrég a neten keresgélve bukkantam rá a Gaja Tájcentrumra, és arra gondoltam, milyen jó lenne ide elvinni a gyerekeket, amikor majd Bence nálunk nyaral, de a leírás alapján nem tudtam, odatalálnék-e, hát most megkerestük. Jó döntés volt: tisztás az erdőben a Gaja partján, horgásztóval és kis játszótérrel, büfével és esőbeállókkal, nagyon jó kis hely, és ez még csak az eleje. Keresztülmegy rajta a kék túra nagyjából öt kilométeres szakasza, és ahogy a tájékoztató táblákon láttuk, még egy csomó látnivaló van a túraútvonalon.

Regő kéktúrázik

A műút mellett kavicsos parkolóban lehet megállni, onnan egy rövid séta a tisztás és a rajta található létesítmények, a másik oldalán pedig indul a rendes erdei turistaút, az elején rögtön van két híd is a Gaján:

Mi csak a hidakon mászkáltunk oda-vissza, nem indultunk el beljebb a turistaúton, helyette megkerültük a tavat.

Nagyfiús

Innen tovább autóztunk, tanakodtunk, hogy merre, közben a gyerekek elaludtak hátul, úgyhogy eldöntötték a kérdést: maradunk az autózásnál, hadd aludjanak. Átmentünk a Vértesen, az északi része nagyon szép, sosem voltam még arra, ahonnan szinte felülről visszanézve lehet látni a hegyeken. Közben eszünkbe jutott egy kedves ismerős, aki Dunaalmáson lakik, és épp két pici babáját növeszti otthon veszélyeztetett terhesként, úgyhogy őt felhívtuk, és meg is volt az úticél, meglátogattuk. Regő édes volt, ott ébredt fel arra, hogy megálltunk, és rögtön azt kérdezte, vannak itt állatok? Nem voltak, de ő megtalálta a kertben csücsülő kis kerámiacsigát, de még a lábtörlőn a nyuszit is megsimogatta. Az állatokat tényleg bárhol megtalálja. 

Itt kaptunk kis frissítőt, de nem akartunk sokáig maradni és fárasztani a kismamát, Csongor is szopizott, aztán elmentünk helyet keresni, ahol ebédelhetünk. Felmentünk a Neszmélyre, ott van a Hilltop Neszmély borászat és szőlőbirtok, mi csak az éttermét látogattuk most  - meg Péter és Regő a játszóteret - nagyon szép helyen van:

Maga az étterem nem fog szerepelni az ajánló oldalamon, nem voltam maximálisan elégedett, vagy legalábbis jobbra számítottam egy ilyen helytől, de az jó, hogy van etetőszék, játszótér és gyerekmenü. Igazából csak a mosolygósabb, kedvesebb kiszolgálás hiányzott. Viszont a kilátás, a rengeteg szőlő körben, a hegyek és a Duna, az gyönyörű :)

Csongor a leanderek alatt, csak hogy róla is legyen egy:

Innen már siettünk, hogy Péter idejében odaérjen, aztán meg haza. Ahhoz képest, hogy eredetileg azt terveztük, hogy ebédre hazaérünk, lett vagy fél hat belőle :) Csongor tegnap csak szopizott, ezért este megkínáltam cukkinifőzelékkel, hangosan kacagott neki :) Jó kis kirándulás volt, végre Péterrel, viszont most meg sajnos Marci nélkül... annyian vagyunk már, hogy sose sikerül mindenkit összehozni. Jövő héten jön Bence, sok kirándulást tervezek, akkor meg négy gyerekkel egyedül, jó buli lesz :)