Bory-vár

Már itthon vagyunk, és ráadásul összesen két gyerekem van, tiszta szanatórium :) Pár napja nem blogoltam, anyukáméknál egyik este írtam piszkozatba pár címet, hogy el ne felejtsem, mit is kell megírnom. Ez az első: a lenti kastély- és mezítlábas túra után volt egy nap pihenőnk, a gyerekek maguk kérték, hogy legyünk csak itthon, játszottak, homokoztak, átmentünk az új fagyizóba - lett ám kicsiny falunkban fagyizó, kávézó! - olimpiát néztünk, társasoztunk, ez is jó volt, kellett egy ilyen is. Csütörtökre viszont beterveztem a városnézést. Egy napra akartam zsúfolni mindent úgy, hogy ebédre és alvásra hazajövünk, és délután megint vissza. Csongor viszont keresztülhúzta a számításaimat, nem is baj, jó volt így is, ahogy volt, és lazább is lett. A keresztülhúzás abban merült ki, hogy reggel elaludt, mire elindultunk volna, felébreszteni nem akartam, így aztán körülbelül csak 11-re értünk a Bory-várhoz. Most több eszem volt, vittem a meitait, mert rémlett, hogy ez is egy eléggé lépcsős hely, és ha pártolná a fiatalember a hordozást, akkor nem kéne babakocsit cipelnem a csigalépcsőkön. Szerencsére pártolta, de azért először még egy fotó magáról a várról:

és csak aztán a hordozásról, a kép Marci fotóstehetségét dicséri:

A Bory-vár egy nagyon érdekes építmény, én amikor Fehérvárra költöztem, teljesen meglepődtem, hogy itt van egy ilyen, sőt, hogy egyáltalán létezik olyan vár, amit egy amúgy hétköznapi ember nem olyan nagyon régen épített művészetszeretetből, kísérletezőkedvből és szerelemből, szinte hobbiból. Azóta ezen kívül még a soproni Taródi-várról tudok, de ott még nem voltam.

A Bory-vár számomra kicsit a magyar Tadzs Mahal is, minden köve Bory Jenő felesége iránt érzett szerelméről árulkodik. De az idegenvezetés nem az én tisztem, gyertek el és nézzétek meg, további információért belinkeltem a vár honlapját pár sorral feljebb.

A gyerekeknek nagyon tetszett, mindent meg kellett másznunk és mindenhova benéznünk. Igyekeztem csepegtetni a kultúrát, mesélni kicsit a magyar királyokról a szobrok kapcsán, és a magasabb pontokról megmutattam a Vértest, a Bakonyt, a Móri-árkot, Csókakő várát és Fehérvár egy-két nevezetességét.

Árkádos udvar

Csigalépcső kukucskálókkal

A hármak a zászlós toronyban

Jó is volt, hogy Csongor elalvása miatt később indultunk, mint akartam, így a várnézésben pont kellőképpen fáradtak el és lettek éhesek a fiúk. A délelőttbe már csak egy kis autós városnézés fért bele, felmentünk még az Aranybullához, ahol Marci és Bence kiszálltak megnézni, mi meg csak megvártuk őket:

Otthon ebéd, alvás, és mit ad Isten, Csongor bizony megint úgy aludt el, bele a délutánba, hogy akkor már nem lett volna értelme semerre sem indulni, úgyhogy a délután megint kirándulás nélküli otthon nyaralós volt: kert, medence, homokozó, focipálya, fagyi. És jó ez így.