2012. augusztus 24., péntek

Két nap

Ötkor ébresztő, Csongor átjön a nagyágyba, maratoni szopi, kis visszaalvás. Korán kelés, ma nem sikerült nyugiban meginni a reggeli narancslevemet, hírek a neten. Reggeli a gyerekeknek, mosdás, öltözés. Szokásos rendrakás, mosogatás, kényelmes készülődés, csomagolok a postára. Fél tízkor indulunk: posta (a szükséges elintézendőkön kívül egy állatos kifestő és egy rovásírásos fejtörőfüzet beszerzése), bolt, védőnő-gyerekorvos, vissza a boltba, aztán haza. Regő nem akar biciklivel jönni, tolni se akarja, kisebb hiszti, miszerint ha nem akarja hozni, akkor a bicikli bizony ott marad. Végül nyafogva bár, de tolja, majd rá is ül, és hazáig még le is hagy. Nagyon meleg van, elgyötörve esünk be fél tizenkettőkor a lakásba. Azt még nem tudom, mi is lesz az ebéd, de ott áll napok óta az apránként feldolgozandó zöldbab (két marék zöldbab megtisztít, egy gyerek tisztába tesz, fél marék zöldbab megtisztít, két gyerek közt konfliktus elsimít és így tovább) szerencsére a túlmelegedett gyerekek szomjasak és lassúak, úgyhogy további zöldbabokat hozok főzésre alkalmas állapotba, és készítek egy főzeléket csirkemellel. Még melegebb van. 
Regővel kis hadakozás az ebéd miatt, azért valamit eszik. Még egy kis hadakozás az alvás miatt, én sem bírom a meleget, fogytán a türelmem. Talán ez lesz a megoldás: mesélek még egyet. Tudom, hogy csak egy kis extra saját időt akar... Elalszik. Ledőlök én is, csak egy kicsit pihenni, olvasni akarok, de magától csukódik le a szemem. Magától is nyílik ki talán húsz perc múlva, csodálkozom, hogyhogy felébredtem? Ebben a pillanatban ébred Csongor is: aha, az anyai ösztön keltett nála pár perccel előbb. Szoptatom, etetem, leteszem játszani, főzök egy kávét. Rájöttem, hogy ez a két dolog kéne nekem a napból: egy nyugis narancslé reggel és egy nyugis kávé délután. Az első nem jött össze, a második igen. Kicsit pihenek, kötögetek még, amíg Regő alszik, persze már megszakítva, Csongorozva közben. Aztán készülődök újra, listát írok, jaj mit felejtek el, Regő ébred, indulás: város, Interspar, dm. Szülinapra készülődöm és beszerzek még ezt-azt iskola- és ovikezdésre. A gyerekek a dm-ben hát, izé, elevenek. Jó ez a kis színes kocsi, de azért versenyezni meg rodeózni nem kéne vele. Türelem... Sikerült bevásárolni, képes voltam elfelejteni a papír zsebkendőt, sebaj, azt azért lehet máskor-máshol is.
Hazaérünk, hét óra múlt, még kimegyek a kertbe leszedni a paradicsomot, uborkát, cukkinit. Péterrel futtában találkozunk, megjött, amíg távol voltunk és épp indul. Behozom a zöldségeket, a gyerekek vacsoráig még homokoznak. Finom szendvicsek, tej, mindenki elégedett, csak szegény Csongor nyűgös, neki késő van és meleg. Viszem fürdeni, aztán jön Regő is, Marci meg zuhanyozni. Regő elúsztatja a fürdőszobát, amíg szoptatok-altatok, veszekszünk. Csongort lefektetem, Regőt törölgetem, öltöztetem. Mese Regőnek, mese Marcinak, már nagyon késő van és nagyon meleg, pisi, ivás, lefeküdtek. Szólok anyósomnak és kihasználom magamra a következő húsz percet. Hazaérek, hazaér Péter is, vacsorát készítek, olvasunk, egymásnak is, beszélgetünk. Zuhany, lefekvés, tizenegy óra. Alvás.
Hálás vagyok, amiért Csongor aludt vagy fél kettőig, onnantól viszont óránként kelt. Ötkor megint ébresztő, most nem alszik vissza, én viszont kómázom mellette. Még a többiek előtt felkelünk, így ma sikerül narancslézni nyugiban, és nem megyünk sehova. Azért a lakást rendbe teszem, beteszek egy mosást, szőlőt szedek. Ébredés, reggeli, mosakodás, csak a szokásos. Irány a konyha, folytatom a zöldbabot, mert persze nem lett kész tegnap. Anyósom hoz még egy nagy tállal hozzá, szerencsére az már meg van tisztítva, csak blansírozni kell. Nála nagyon meleg van, nem akar főzni. Hát itt sincs épp hideg, viszont én amúgy is főzök: gombapörköltet, tésztát, akkor most a babot is. Magamnak salátát készítek a gombához. Közben a gyerekekkel sajnos veszekszem, mert nagyon visítósak. Szegény Csongor ötpercenként elbőgi magát, szerintem a meleget nem bírja, mert semmi más okát nem látom. Játszik, játszik és egyszer csak elkeseredik. Fogát most nem látom jönni... És érzékeny is nagyon, most ne piszkálja senki, játékból se. Beteszem a járókába. Kicsit dühöngök, hogy egy tízperces mosogatást nem lehet egyben összehozni, mert mindig valakihez szaladni kell... A mosogatás következő két percében azon morfondírozom, hogy nagyszájú kamaszként anyukám fejéhez vágtam. hogy te akartad, te akartad ezt az életet, három gyereket, házat, kertet és mindent. Ezt tartom szem előtt, én akartam és alapvetően imádom. De negyven fokot augusztus végén, azt nem akartam! Na mindegy, az ételek elkészültek, a bab adagonként blansírozódik, megy a ventillátor, söpri el a párát, nem mintha így nem lenne olyan meleg, de legalább a levegő mozog. 
Délig még van idő, nekilátok ruhát leszedni és vasalni, nem akartam kánikulában, de nem bírja ki a mennyiség és a ruhahiány ezt a pár napot. Aztán ebéd, nagyon logikusan: a gombapörkölthöz készült tészta Regőnek mákosan, Marcinak sajtos-tejfölösen, nekem viszont csak a pörkölt salátával. Marika néninek is viszek át, hiszen mondta, hogy nem akar főzni.
Csongor közben elaludt fáradtan a hintában (persze amíg főztem, szopizott is, evett is, Regő fel is verte egyszer, haragudtam... ) Regő altatása jön, mesélek neki megint, és így nem kell veszekedni. Miért is nem jöttem erre rá... Marcinak mindig meséltem délután is. Remélem, tényleg működik a dolog, és nem csak átmeneti. Bár nemsokára az óvoda feladata lesz... Mire Regő elalszik, Csongor felébred, úgyhogy ma nem fekszem le, de reménykedem, hogy egy kis kötés, olvasás, kávé jut, ha szépen eljátszik. Ülök a kanapén, ő a játszószőnyegen, és kukucsolunk, így kötök egy sort. Jó hosszú sort :) Aztán játszom vele, közben Marci valami filmet néz, meg rovásírást gyakorol. Aztán nekilátok Regő tortájának. Mákos a tésztája, vaníliás a krémje. Megint nem lett valami szép, mégiscsak a kisebbik formában kellett volna sütnöm, így nem magas, hanem lapos és nagy. Sebaj, a lényeg, hogy finom legyen, és az szerintem meglesz. Marika néninél kenem meg és rejtegetem, másnap akarom bevonni marcipánnal. 
Regő is felébred, de még mindig nagyon meleg van, ki nem mehetünk. Marciért közben jön az apja, fogorvoshoz viszi. Regővel kirakózunk, nagyon ügyes már! De vigyázni kell, nagyon figyelni, mikor hogyan szabad segíteni, hogy ne legyen hiszti. Csongor szétpakolja az elöl hagyott autókat, vonatokat a játszószőnyegen, elvan velük. Vasalok megint, estére az összes gyerekruha kész. Közben Csongor nyűgös lesz és még egy picit szundít. Közben megérkezik a Lajosunk, holnap kezdik szigetelni a házat, lepakolnak. Megjön Marci, lelkes, minden rendben volt és nem fájt semmi. Regő vacsorázott, mennek fürödni Csongorral, Marcinak még várni kell egy kicsit a fogorvos után. Csongor szopizik, altatom, Regő megint elúsztatja a fürdőszobát, megyek felmosni, közben az utolsó cseppem a pohárban, hogy Marci megint nem hajtotta le a vécédeszkát, apróság, de most ennyi elég, kiborulok. Regő megszeppenten a kádból: anya, ne bömbölj! Nem bömbölök persze, de sírós a hangom. Kijövök, zenét teszek be és kicsit netezek, amíg fürdenek, de közben egy üzenet megint felidegesít, kár volt. Megjön Regő: anya, szép tiszta vagyok! Hoz könyvet, én meg törölközőt és pizsamát (ami egy alsógatya ebben a melegben) mesélünk, lábam az asztalon, jobbról egy tiszta gyerek, balról érkezik egy másik tiszta gyerek, jó nekem. Marci részletesen elmeséli a fogorvost, aztán az új Rumini kötetbe kezdünk, amit ő már olvasott, én még nem. Jó újdonságot olvasni. Aztán elbúcsúzunk, puszi, ivás, pisi, Csongor felébred, neki is jár még egy szopizás, nekem meg a ma esti húsz percem. Hazaérek, Péter még mese közben jött meg, vacsorázunk, beszélgetünk, olvasunk. Talán két sort is sikerül kötnöm este tizenegy előtt. (Mondtam, hosszú sorok! :) ) Csongor épp felébred, amikor mennék zuhanyozni, úgyhogy miután elalszik, úgy döntök, inkább fürdöm, rendesen, kádban. És igen! Fürdöm, olvasok, nagyon jó. A hajam katasztrofális, jövő héten fodrász, de rájöttem, hogy van nekem itthon hidratáló samponom, balzsamom, intenzív ápolóm és még egy kimosás nélküli spray is, nagyon jó! Komolyan érzem, ahogy szívja befelé a megviselt hajam. Az ágyban kifésülöm, kicsit még olvasok, és alvás. Ennyi volt a mai nap. Az éjjeli ébredések már a holnaphoz tartoznak...

3 megjegyzés:

Emese írta...

Az olvasásába is belefáradtam, aztán rájöttem, hogy nekem is 3 gyerekem van itthon :) Érdekes, milyen megszokottá tud válni, hogy egy napba 1 heti teendőt bezsúfolunk. Azért pedig tiszteletem, hogy este képes vagy a 20 percre!

Dius írta...

Hát ilyen ez a popszakma...-mondaná egy sokat tapasztalt ismerősöm. :)
Azért ügyesen megoldod a mindennapok lélekölő pillanatait is. :))
Isten éltessen benneteket, Téged is, Regőt is. :)

Patrícia írta...

Boldog szülinapot kívánok Mindkettőtöknek!

Olvasni is sok volt, nem megtenni.. Pedig ezek a mindennapok részei..Azok a láthatatlan részek, amiket senki sem értékel.
Azért én úúúgy túllennék már ezen a hisztikorszakon..Tudom hogy korral jár, de nagyon fárasztó. A gyereknek is, nekem is..