A Nagy Gyerekelengedő Nap

Szóval, mentem Regőért fél 12-re - sőt, kicsit már előbb, nem bírtam ki :) Az udvaron voltak, és már az utcáról láttam, hogy a dadus néni ölében ül és nem valami eleven. Mondták, hogy nagyon elfáradt, sírdogált is egy kicsit. Amikor meglátott, ugrott a nyakamba, nagyon ölelt, könnyes lett a szeme, és az enyém is. Olyan volt, mintha most jönne rá, hogy tényleg eljövök érte... Mesélték, hogy aranyos volt és ügyes, szépen játszott kint is, bent is, szépen válaszolgatott mindenre, reggel is sírt egy kicsit, amikor jött egy nagyon bömbölős kisfiú. De csak kicsit - én meg látom magam előtt a kisfiam arcát, ahogy elfutja a hatalmas szemeit a könny, ismerem, milyen az. Nem bömböl, csak pityereg kicsit...

De már ott, engem ölelve azt mondta, hogy jó volt az óvoda és holnap is jövünk, és mutatta nekem befelé menet, hogy hol a mosdó és az ő jele, és otthon is teát kért, mint az oviban, pedig azt ritkán iszik. Meg az oviban az a finom cukros ovis tea van, itthon meg üres gyümölcstea, de azért megivott két pohárral :) Éhes, szomjas, fáradt volt, nem nagyon evett a tízóraiból. Itthon falta a halrudacskát :)

Közben Marci is megjött, mind ettünk, a zeneiskolai táska már össze volt készítve, nem sok idő volt semmire, ebéd után indulni kellett a buszhoz. Marci ment egyedül, én meg Csongorral kocsival - Regőt lefektetni, mesélni neki azért volt még idő. A visszapillantó tükörből megnéztem, hogy ügyesen felszáll a buszra, aztán mentünk mi is, és nem is vártam a busznál, csak a zeneiskola előtt. Ügyesen odaért :) A zeneiskolába viszont bementünk vele, jött az apja is, megnéztük, hogy pontosan hova kell menni klarinétra, hova szolfézsra, mit és hol csináljon abban a háromnegyedórában, amije még majd lesz a hazafelé induló buszig, ha végez. Illetve félóra, hiszen oda is kell érnie. Vinni fog majd leckét és kihasználja azt az üres időt :)

Aztán eljöttem, otthagytam őt is valami új kapujában egyedül... Csongorral egy csomó intézkednivalónk volt a város különböző pontjain: szerviz, patika, vásárlás, úgyhogy jó fárasztó volt neki is, hol autóval, hol babakocsival, ki-be szállni... és végül visszamentünk a zeneiskola elé, amikor a fiam életében először felhívott, hogy végzett :)

Így első alkalommal nem leckét írt abban a félórában, hanem ettünk egy fagyit, én ittam egy kávét, nagyon rám fért már, aztán elkísértem a buszpályaudvarra, ahonnan egyedül hazajött. Rettenetesen lelkes, nagyon tetszett neki a klarinétóra is (klarinétot még nem látott közelről, egyelőre furulyával indítanak) és a szolfézs is. Meg a buszozás is: csütörtökön már teljesen egyedül fog menni!

Regő nemrég ébredve, vidáman várt minket otthon, én pedig jól megölelgettem este Csongort, és mondtam neki, hogy téged egy darabig még nem engedlek sehova! :)

U.I. ma reggel is ügyesen bement Regő az oviba, levett egy kirakót és szépen leült vele játszani az asztalhoz. Dobott nekem puszit :) Már nem sírtam... csak belül, egy kicsit.