Áramszünet

Áramszünet volt nálunk, és még lesz is: múlt pénteken, aztán e hét hétfőn, kedden és szerdán volt, és hétfőn még lesz egy. Egész napos, reggel fél nyolctól délután négyig tartó. És hogy ez milyen jó volt!

A számítógépet bekapcsoltam reggel a szokásos napindító narancslém mellé, beköszöntem a barátaimnak skype-on, de nemsokára ki is kapcsoltam, és úgy maradt egész délután. Nem hiányzott, ha már négyig nem ment, akkor általában be se kapcsoltam, maximum csak estére egy kicsit. Rengeteget kötöttem és valamennyit olvastam is. Csend volt... Jó előre tudtuk, hogy lesz, úgyhogy felkészültünk előre jégakkuval, takarítással, vasalással, valamennyi mosással is, úgyhogy nem aggódtam olyanokon, hogy nem megy a hűtő vagy hogy jaj, nem tudok csinálni semmit. Volt egy délelőtt, egy különösen nehéz éjszaka után, hogy amikor Csongor aludt, akkor én is aludtam. 

Persze olyan opció nincs, hogy három plusz egy-egy napig nem mosok vagy nem porszívózok, úgyhogy megtanultam a reggeli készülődésbe beiktatni egy gyors porszívózást, és így kiderült, hogy bizony azt reggel hétkor is lehet. Hogy van élet mikró nélkül is, és nem is volt olyan rég, amikor az albérletben évekig nem volt mikróm, és olyan nagyon nem is hiányzott. Most meg létszükséglet, és pár ilyen nap hogy megtanít erre! Hogy el lehet magyarázni a háromévesnek is, hogy nincs áram, nem ég a lámpa, nem megy a mikró (szerinte melegítő) és mit aggódott, amikor a tűzhelyen melegítettem az ebédjét. Hogy mosni is lehet úgy, hogy reggel elkezdem, fél nyolc előtt lekapcsolom, és aztán ázik egész nap a mosószeres vízben a ruha, mintha beáztatnám, még jó is neki, majd este újraindítom. Lehet nem elfelejteni... Hogy tényleg mennyire el tudja vinni az időt egy kis netezés, egy kis vatera, egy kis rukkola, egy kis facebook, pedig ezt tudtam előtte is... de most nagyon látványos volt. És jól éreztem magam, nem voltak függőségi rohamaim, egész jól elvoltam úgy is, hogy nem osztottam meg a világgal a kilenchónaposom fotóit :) Na jó, utóbbit nehéz volt kibírni :)

Tévé amúgy sem szól itthon napközben, de most rádió sem szólt, számítógép és hűtő sem zúgott, és még a környékről idehallatszó mindenféle építkezések, gépzúgások is hallgattak. Komolyan üdítő élmény volt. Nem mondom, hogy még kérek... de jó volt megtapasztalni.

Persze a bloggal elmaradtam. Most van jó pár piszkozatom, és azért csak megkapjátok majd azt a kilenchónapost, meg a többit :) De most ez a pár nap szünet bizony jólesett.