Elefántok mindenbe berajzolva, egy garnitúra hosszú és két garnitúra rövid váltás az ovis zsákban. Két pár zokni, két alsónadrág. Kispaplan, kispárna, lepedő, szintén elefánttal. Tisztasági csomag, ceruza, zsírkréta, színes papír. Orvosi igazolás. Pelus, elefántos mesepárna. Csinos nadrág, pulcsi, bicikli, bukósisak: mehetünk.
Öltözködünk, ez kicsit furcsa, a múlt héten még nem volt átöltözés. Pisilni kell: a kicsi vécét, mosdót már ügyesen használja, keresi a törölközőjét az elefántos akasztónál. Beszalad a csoportba, óvó néni üdvözli: megjöttél, Regő? Vidáman ugrál: igeeen! Szalad a fiús sarokba, az állatokhoz, járművekhez, ül a szőnyegre játszani. Mi még megbeszéljük a dolgokat, átadom a cuccokat, és köszönök Regőnek. Felnéz a játékból: anya ne menj el! Az óvónő azt mondja, elmegy anya a boltba, majd jön. Nem tetszik, hogy ezt mondja, Regőnek ez úgy hangzik, mintha ide a kisboltba ugranék le egy kifliért tíz percre. Mondom neki, játsszál szépen, reggelizzél, ebéd előtt jövök. Jó - és fordul vissza játszani.
Felpakolom a kisbiciklit, a bukósisakot, és indulok haza Csongorral. Vagány anya vagyok, aki tudja, hogy a gyerekének jó, jó helyen van... és mégis, ahogy kiérek az utcára, kibuggyannak a könnyeim, és megállíthatatlanul zokogok legalább kétsaroknyit.
Otthagytam a kisbabámat az óvodában.
8 megjegyzés:
Nem, a kisbabádat magaddal vitted, a kisnagyfiadat hagytad ott. :) és jó helye van, jó lesz neki. :)
Ügyesek lesztek mindketten! ♥
Én is pont így voltam 1hete. Amint elfordult a fiam az óvonénivel,már jöttek is a könnyeim. Még ma is rossz volt otthagyni.....
Én csak akkor sírtam, és fogok is, mikor őt láttam sírni, pedig tudom, hogy jó neki ott, csak olyan nehéz elengedni. Olyan szívszorítóan kérte, hogy anya, maradj itt velem! Akkor vagyok nyugodt, ha vidáman megy be, és egész délelőtt aggódom, ha sírva kell otthagynom. És mindig azon gondolkodom, miért is ne maradhatna még itthon velem egy kicsikét...
:)
Gondolom nem vigasztal, de szerintem mindannyian így vagyunk ezzel...még a harmadik gyereknél is...
Ez aranyos:) Az a vicces, hogy én is mindig vagánynak gondolom magam, de még most, az iskolakezdésnél is ott volt a gombóc a torkomban. És még a hétévesemre is úgy gondolok, hogy otthagytam a kisbabámat az iskolában : )))
ilyen ez! :) túl leszel rajta :)
Majd ha Csongort is, a legkisebbet, és először mész haza üres házra... Na, az is kemény...
Jaj, ne is mondjátok...
Jajj de ismerős.... nem is marad ott egyik gyerekem sem csak ebédig. Tovább kizárt. Hozom őket haza. Szerencsére ők is pont így akarják. :-)
Megjegyzés küldése