Futott a falu!

Szerdán volt a faluban a Fut a falu! rendezvény, amit én eddig minden évben úgy megnézegettem, hogy aha, tök jó, hogy rendeznek ilyet, a gyerekek mennek is az iskolával (idén már Regő is az ovival) de én utálok futni, nem is tudok, úgyhogy ebből kimaradok. Na de idén! Amikor láttam a plakátokat és a felnőtt távot, lemértem a kört, amiből ötöt kell teljesíteni, kiszámoltam, hogy az 3750 méter... és lemondtam róla azzal, hogy sok az nekem. De még hátra volt pár nap, kíváncsi voltam, hogy mégis, tudnám-e növelni a távomat. Akkor már egy pár napja lefutottam a körömet, tehát kipróbáltam a másfél kört: két kilométer, egész könnyen ment, úgyhogy másnapra kerestem egy 2.25 kilométeres kört, és így tovább. Pár nap alatt eljutottam a három kilométerig, ami azért már kemény volt, nem terveztem egy ideig bővíteni. De a Fut a falu 3750... Kérdezgettem mindenkit, mennyire ciki, ha az ember sétál közben, mindenki azt mondta, ugyan már, az a lényeg, hogy részt vegyünk, menjünk, mozogjunk. Úgyhogy elhatároztam, lesz ami lesz, elindulok. Ráadásul pont előző nap sikerült cipőt, zoknit, pólót venni, ezt is ösztönzésnek vettem.
Csongor aludt, amikor elindultam, még elég korán ahhoz, hogy megnézzem a gyerekek futását is. Az én mérésem szerint egy kör 750 méter, ebből kellett az ovisoknak egy felet, Marcinak a negyedikesekkel kettőt teljesíteni. A kiscsoportosok nagyon édesen, vonatozva, egymás vállába kapaszkodva vonultak ki, Regő vezette a sort :)

Aztán jöttek az iskolások, sorban az elsősöktől kezdve, itt Marciék:

Közben Regőék beértek a focipályára:

És végül, a felsősök után indították a felnőtt rajtot is. Kemény három induló volt velem együtt, de engem nem zavart, egyedül is megpróbáltam volna. És mivel átfedésekkel indították a gyerekeket és minket, nem egyedül futottunk, hanem a felsősök között, ki hogy bírta.

Erős elhatározás volt bennem, hogy márpedig végigfutom, számoltam közben a köröket, körök közben a métereket, vajon hol tarthatok, minek felelne meg ez a távolság a szokásos esti szakaszomon. Nehezebb volt, mint amikor egyedül futok esténként, mert meleg volt, mert a kör felében szembe sütött a nap, erős szél fújt, és a célegyenes pont emelkedőre esett. Az elején még csak gondolkodtam rajta, hogy vajon meglesz-e, meg igyekeztem tartalékolni az erőt, a negyedik körben viszont már tudtam: ennek a körnek a vége 3000 m, annyit már futottam, és aztán már csak egy kör van, kizárt, hogy abban álljak meg, annyit féllábon is teljesíteni kell. És meglett! és még a végén sikerült ráerősítenem is egy kicsit, igazi sprinttel estem be a célba, néztem rá rögtön a stopperemre, és nem hittem a szememnek: egy egész perccel gyorsabb voltam, mint előző nap három kilométeren. 24:42-vel második lettem a három indulóból. Ez persze így vicces, nem is ez volt számomra a lényeg, hanem hogy sikerült 3.75-öt lefutnom.

Volt eredményhirdetés is, úgyhogy megvan életem első futóérme és oklevele is :) Marci negyedik lett, ő már sajnos nem kapott semmit, pedig nem sokon múlt a dobogós helyezése. Vettem neki egy túró rudit :) Regőke pedig a kiscsoportosokkal hősiesen végigállta az ovi, a nyolc iskolai osztály és a felnőttek eredményhirdetését is a melegben és a szélben, a végére nagyon elfáradtak. Viszont életében először ebédelt az oviban meggylevest és rántott sajtot! Neki is járt a túró rudi. Nekem pedig az izomláz, és a boldog tudat, hogy sikerült :)