P. Gál Judit-Rubin Kristóf-Rubin Kata: Nevelésünk titkai

Amikor megjelent ez a könyv, vágyakozva nézegettem, hű, ez kell nekem, nagyon érdekelne! Aztán amikor megszereztem, épp mélyen benne voltam másban, de vártam, hogy elővehessem Könnyed, szórakoztató kis olvasmány, néhány napra jó kis kikapcsolódás. Lehet rajta mosolyogni, meghatódni és bosszankodni. Olyan embereket válogattak össze benne, akik azt hiszem, kivívták az átlagember tiszteletét, megbecsülését - mondjuk Lilu az egyetlen kivétel, ő a habkönnyű celeb, viszont az én megbecsülésemet meg pont most, az anyaságáról nyilatkozva nyerte el. 

Érdekes az összeállítás: Hajós András kicsit erőltetetten induló, majd humorba forduló, tőle megszokott stílusú bevezetőjével kezdődik, majd jönnek sorban az interjúk. Nem tudom, tudatos volt-e vagy csak én érzem így, de a rózsaszín cukormáztól haladunk az őszinteség és a realitás felé. Geszti Péteréknél minden habos-babos tündérmese és mindenki tökéletes, Szulák Andreáéknál a szülők már egész emberiek, de a kislány és a nevelése makulátlan, soha nem követnek el hibát... Polgár Judit meg is lepett, meg nem is az általa képviselt szülői szigorúsággal. Ő az egyetlen, aki nem veszi fel a síró babát, és ezt már a baba születése előtt előre eldöntötte. Hát ez az én szememben vörös posztó, de tisztelem azért, hogy egy népszerű könyv nyilvánossága előtt vállalta az elveit. Aztán a második gyereke azért az ő elveiből is lefaragott. Lilu a maximálisan szeretetteljes, laza fiús anyuka, valamennyire magamra is találtam benne, és ez meglepett. Vekerdy a saját gyerekei kapcsán is elmondja a tőle már ismert pszichológiai elveket, miközben otthon nem pszichologizáltak a szintén szakmabeli feleségével, de önazonosan, az általuk szakmailag is képviselt elvek mentén éltek együtt a gyerekeikkel, persze rugalmasan. Őt olvasva bólogattam.

Kiss Gergő Lilu ellenpólusa, a szerelmetes lányos apa, meglepett, milyen fiatalon nősült és lett apa. Ő is nagyon szimpatikus volt. És a végére jönnek a bölcsek, a komolyabb élettapasztalattal rendelkező nagyszülők (na nem mintha Vekerdy Tamásnak a maga hetven évével nem lenne elég élettapasztalata, de unokája még nincs): Halász Judit és Gálvölgyi János. Őket olvasni élmény volt, megtisztelő, hogy beengedtek a családjukba néhány percre. Kihagytam Wolf Katit, ő számomra egy érdekes kettősség, egyik mondatával egyetértettem, a másikkal nem, de kirajzolódott egy pörgős, eleven, igazi mai nő képe, aki egyszerre családanya és dolgozó nő, nem is egy általános munkával, komoly hátországgal. Érdekes olvasmány volt nagyon, szívesen ajánlom.