2012. november 15., csütörtök

Anyaságom csődje

...a mai reggel. Volt már ilyen, szóval becsődöltem már párszor, és nem vagyok rá büszke, egyáltalán nem, sőt. Nem is azért írom le, hanem hogy segítsetek, adjatok tanácsot, vagy csak mondjátok meg, ugye nem vagyok teljesen egyedül...?
Szóval Regőke általában felébred Marci óracsörgésére, ma nem. Felébresztettem, muszáj, kell jönnie reggelizni. Pirítós kiflit kér (megvártam, nem készítettem semmit neki, amíg ő nem mondta, mert tuti rosszat készítek, és hiszti lesz) és kakaót. Megkapja, amíg megeszi, addig én meginnám a napindító narancslevemet. Itt az első hiba: nekem nem lenne szabad leülni a narancslével, mert akkor ő inkább Csongort szórakoztatja és nem eszik. (Levontam a tanulságot, holnaptól lemondok a narancsléről és a vele járó öt perc nyugalomról, majd megiszom itthon, hazaérés után.) Kiönti a kakaót, nem baj, ezen még nem veszekszem vele, viszont még egy falatot sem evett, kérem többször, egyen. Marci közben befejezi a reggelijét, megy mosakodni, táskát pakolni, de neki is szólni kell többször, hogy ne frizbizni álljon neki, amíg nincs kész mindennel.
Csongor is megette a kiflifalatkáit, viszem mosdani, öltözni. Ő overall előtti fázisig kész, leteszem a földre, mászhat. Vissza Regőhöz, még mindig alig evett. Elvehetném előle a kaját, mondhatnám, hogy eddig ehetett volna, most már irány öltözni, de nincs szívem reggeli nélkül oviba engedni. Tehát még noszogatom egy kicsit, és kivételesen örülök, amikor nem kér többet. Megyünk mosakodni - nem akar! - és öltözni - nem akaaaar! - úgyhogy viszem. Azt sem akarja, már odaérünk a szobába, amikor visszamenne a kiindulópontra, hogy de ő jön ide egyedül. Hát, most nem engedem, most inkább öltöztetem. Azt sem akarja, könyörgöm, hogy nyújtsa a lábát, segítsen, de nem, dacol, nem dolgozik a kezem alá. Itt már nem vagyok türelmes, öltöztetem, ha tetszik, ha nem. Oké, ő is mehet az előszobába. Igen, elviheti a markolót az oviba.
Mindenki az előszobában, Csongort húzom bele az overallba, kint két fok van. Regőt kérem, hogy vegyen cipőt. Tudom, hogy tudja, az oviban mindig egyedül veszi, itthon pedig minden áldott reggel megy a cirkusz. Nem és nem vesz cipőt. Eldurran az agyam, Csongort leteszem, Regőnek a fenekére csapok és leültetem, ráadom a cipőt, rángatom bele kabátba-sapkába, és közben már megbánom, már sajnálom, nagy krokodilkönnyek gördülnek a kis pufók arcán, én pedig lerogyok a földre és sírok: nem ilyen anya akartam lenni! Nem ezt akartam! Miért lett így...? Ő ettől halálra rémül, anya ne sírjál, valamit mond a könnyein át, de nem értem, megölelem, Marci is ránk borul, ott ölelkezünk a földön egy nagy gubancban. Aztán kibontakozom, befejezem Csongor öltöztetését, Regő hozza a markolót, hozza a biciklijét, megyünk az oviba. Marcit előreküldöm, mert különben már elkésne... és nem vagyok jóban magammal, nagyon nem.

Nem minden reggel ilyen, persze. Vannak, amik jól és gördülékenyen sikerülnek. De a nehezebbeken se lenne szabad ennyire kiborulnom... Tény, hogy ma nem keltem hatkor, csak fél hétkor, mert Csongor megint nagyon sokszor ébredt éjjel. De ha hatkor kelek, akkor is csak annyival vagyok előrébb, hogy megcsinálom a reggeliket, mire felkelnek - amiből nagy eséllyel hiszti lesz, mert Regő pont nem azt akarja enni. Akkor hogyan legyen...? Ők keljenek korábban? Vagy adjam fel azt a szándékomat, hogy mind együtt menjünk, és menjen Marci előre, mi meg ahogy sikerül? Az oviba fél kilencre kell beérni... De olyan jó, hogy együtt megyünk és Marci sincs elküldve... Mi a csuda legyen...?

11 megjegyzés:

gorane írta...

Szia!
Ha ez megnyugtat nem vagy egyedül.Olyan de olyan sokszor megbántam már a reggeli kiabálást,vitatkozást.Nálunk sem mindennapos,de azért előfordul mostanában ahogy egyre több a ruha.Mire mindhárom gyereket felöltöztetem és elindulunk...Szegény legnagyobbamnak a legrosszabb,mert szinte mindig Ő az utolsó aki beér a suliba.
Szerintem pár év múlva már csak nevetünk ezen és visszasírjuk.Addig meg kitartás! :)

Mandula írta...

Nemoly rég Te biztattál, hogy ne legyek szigorú magammal, mert nem lehet mindent tökéletesen csinálni, mindenkinek a kedvére tenni, mert ritka az a pillanat, amikor mindenki jókedvűen tettre (és hajlandóságra) készen ébred.
Az elindulás nálunk is nagy probléma, én azzal védem ki, hogy este mindent előkészítek, és min. 15 percet rászámolok, így belefér, hogy hol az egyiket, hol a másikat kell körbe kergetnem a lakáson, vagy egyezkednem, hogy húzzuk a cipőt, vegyük a sapkát.

Nem lehet, hogy ezekkel a reggeli hisztikkel a Te egyedüli figyelmedet akarja kierőszakolni? Talán ha heti 2x egyedül menne Marci - nagyfiúsan - hisz olyan ügyes már, akkor csökkenne a konfliktusok száma. Marci egyébként mint gondol erről? Lehet, hogy neki is lenne jó ötlete :-)
Kitartás! Ölellek!

Annus írta...

Nálunk is ez a helyzet,az esetek 90%ban vmelyik hisztizik,vagy mindkettő:))

Anka írta...

Valami volt ma a levegőben :) ha ez megnyugtat nálunk is hasonló, és ma én is 6kor keltem, és vittem az ünnepi cuccot, mert fotózás volt, (Hannával együtt) ... ááá nem is folytatom, néha azt érzem egyik öltöztetés közben fogok megszülni :)

Szilvi írta...

én engedném Marcit egyedül előre menni, neki sem tesz jót a reggeli feszkó.. Kitartás!!!

Dius írta...

Én úgy csinálnám, hogy a klappolós napokon mennénk együtt, amikor meg ilyen nehezebb reggel van, akkor engedném Marcit előre menni, mert az máris egy kicsivel kevesebb stressz, és Te is nyugodtabban tudsz Regőre figyelni. És akkor még az is előfordulhat, hogy ő is könnyebben elkészül, ha mehet a dolog a saját tempójában. :)

Gabka írta...

Nálunk is akad reggel hasonló probléma, ne aggódj, nem vagy egyedül! Én annyival vagyok könnyebben, hogy nem kell reggelizniük a lurkóknak, mert nálunk az oviban reggelit is kapnak a gyerekek (tökéletes komplett reggelit, tehát olyasmit, hogy bundáskenyér teával, vagy rántotta, vagy szendvics és tej, péksütemény és kakaó, stb.). Ráadásul az óvónők első kérdése, ha belépünk az ajtón, ettek-e valamit a gyerekek, mert ha nem, akkor még inkább odafigyelnek, hogy senki ne maradjon reggeli nélkül. Sőt, ha nem akar rögtön reggelizni az ebadta kölke, akkor hagyják kicsit játszani és megkérdezik negyedóra múlva ismét. :-) Szóval ennyi könnyítésem azért van.
Viszont: amikor sok a dili reggel, akkor tudom - az enyémek legalábbis így működnek - hogy sok az ovizásból nekik, elfáradtak. Olyankor beszólok az oviba, hogy pár napig nem mennek és kész. És maradnak itthon, és nagyokat reggelizünk közösen és nyugiban, együtt vagyunk egész nap, aztán néhány nap múlva ismét rendben mennek a dolgok.
Sokáig nem akartam elhinni, hogy egyszerűen fáradtak, mert amikor oviban vannak, azt mindig imádják. Mégis, itt is igaz, hogy néha sok a jóból, vagyis bizony kell annak a gyereknek, hogy otthon maradhasson - és ilyenkor borzasztóan örülök, hogy megengedhetem ezt nekik. Lehet, hogy nálatok is ez a helyzet, talán Regő szívesen lenne még veled meg Csongorral otthon, talán titokban pici féltékenység is lehet benne, hogy Csongor otthon van... Nem tudom, a te gyerekedet te ismered, ezek csak tippek... De nyugi, nem csőd ez egyáltalán, csak hát picik még és mi sem lehetünk mindig mindenben toppon.

kikocs írta...

nem vagy egyedül. Nekünk nagyon nehéz volt megtalálni azt az időt, ami elég ahhoz, hogy elkészüljünk, de nem sok annyira, hogy elkezdjenek játszani és mással foglalkozni. Minden reggel kell kiabálni és tapsolni, hogy vedd már a cipőd, elkésünk, kabát-sapka-sál-bajuszkötő-bundabugyi. Pedig az enyémek nagyobbak. Szóval nem vagy egyedül, és igen, az a legrosszabb, mikor úgy válsz el, hogy rossz volt a reggel, emiatt nagyon értem a bánatod. De ez nem anyasági csőd. Majd lesz jobb.

Barbus írta...

A címből arra következettem, hogy valami óriási baj van. Szerintem ez, amit írtál minden családban napirenden van. Főleg most, a nagykabát, bundazsák időszakában.:)

Látom, sok jó tanácsot kaptál. Nem is akarok adni.:) Biztos vagyok, hogy találsz megoldást a problémára; Púder nélkül is ment, olvastam. :):):)
Vannak bizony napok az életben, amikor minden összejön, és vannak, amikor semmi nem akar úgy alakulni, ahogy szeretnénk.
Neked négyetek akaratát, elképzelését kell összeegyeztetni valahogy, ami nem egyszerű. Mindhárom legényed önálló kis lény, nagy elképzelésekkel (és ez így van rendjén). Sokszor a mi kettőnkét sem tudom közös nevezőre hozni. :) Én is sírtam már a lépcső előtt térdelve, hogy miért olyan nehéz megérteni Ádinak, hogy el kell indulni? De ő még meg akar nézni még egy mesét, le akar ülni játszani az autókkal...stb.
Ez az időszak is el fog múlni, kitartás! Pár év múlva mindhárom fiú megy a maga útján és visszanézve nem érted majd mi is volt ezen olyan nehéz..lesz más, amin törheted a fejed. :):):):)

Addig is: ölelést és sok energiát küldök! :)

Altair írta...

Annyira furcsa ez az egész. Még nekünk felnőtteknek is vannak gondjaink a korai keléstől (kinek mi a korai, én 8-ig szeretek aludni), és akkor a gyerekeinket bekényszerítjük egy ilyen hülye rendszerbe. Hát, naná, hogy nem akarnak enni, én se tudok enni hétkor, és naná, hogy kornyadoznak az első órákon a suliban, mert még aludnának.

Nem a te készülékedben van a hiba. :o)

Orsi írta...

Ismerős, mennyire ismerős! Úgy sajnálom a lányokat, hogy olyan korán kell keltenem őket két nap kivételével minden nap (negyed 7), de különben nem érünk be... Ők is álmosak még, nem akarnak enni, majd öltözni, majd azon megy a vita, hogy ki hol üljön az autóban... Én is sokat gondolkodom azon, hogy mit kéne másképp csinálni reggel, de egyelőre nem tudom.
És ezt szerintem sem jelenti, hogy csődöt vallottál. :))