Megnyugtató

Tegnap (azaz már tegnapelőtt, átcsúsztunk a mába) fogadóórán voltam az iskolában. Szeretek eljárni, ha tudok, de idén ez volt az első, amire eljutottam. Ezt is úgy gondoltam, nem fog menni, nem szoktam három gyereket egyszerre Marika nénire bízni, Csongor meg úgy tűnt, aludni fog még, amikor indulnom kell, nem vihetem magammal. Tehát már jó előre le is mondtam róla. Aztán mentünk Marcival Regőért, beszélgettünk, és mondott egy olyat, hogy "én vagyok az osztályban a hülye". Már máskor is kicsúszott a száján, máskor is fennakadtam rajta: hogyhogy ő a hülye, amikor az egyik legokosabb? Nem szeretik? Nem pont az okossága miatt hülyézik? Különféle neveket is aggatnak rá, erre szintén ugrok, engem is csúfoltak épp eleget, nagyon nem bírnám, ha a gyerekemet csúfolnák.

Ő viszont nagyon lazán kezeli ezeket a dolgokat. Fel se veszi, hogy ő a hülye, a csúfolódókat meg beosztja: te ezeken a neveken hívhatsz, te emezeken, te meg ne hívj így, mert így csak M. nevezhet. Nem veszi csúfolódásnak, inkább poénnak, szerinte ez vicces. Én meg nem tudom, hova tegyem. Vajon ez tényleg probléma, és ő veszi túl lazán, vagy vicc, hülyéskedés, és én harapok rá túlságosan? Na majd megkérdezem fogadóórán, gondoltam.

Összeszedtük Regőt, hazasiettünk és gyorsan engedélyt kértem Marika nénitől egy fogadóórányi eltávozásra - szerencsére vállalta most az összes lurkókat.

Judit nénivel beszélgetve aztán egészen megnyugodtam. Ő abszolút nem látja úgy, hogy kiközösítésről, csúfolásról lenne szó, szeretik Marcit. Van egy fiúcsapat, elevenek, bohócok, hülyéskednek, köztük ez megy. Nem Marci "a" hülye, hanem együtt bolondoznak. Az én fiam mondjuk elevenebb az átlagnál, így talán többet kap belőle, de amikor mástól röhög az osztály, akkor másnak is jut. Marci ezzel együtt nagyon sokat komolyodott, nyílt is, már szívesen szerepel és beszél órán - a tananyag témájában is - sokat érett, jót tesz neki a zeneiskola és a lovaglás. Ezt én is látom. Emellett erősen kezdődik a kiskamaszkor - hát, két dackorszakot egyszerre talán megússzuk, de hogy dackorszakos és kamasz gyerekeim legyenek egyszerre, azt már biztos nem.

Ha időnként beviszi a furulyát vagy most már a klarinétot, ha az óra témájában mesél valamiről, amit ő már tud vagy amivel kapcsolatban olvasott, az nagyon érdekli a többi gyereket, csendben hallgatják. Tehát a tudálékossággal nincs baj, sőt. Erre rá lehetne feküdni egy kicsit, hogy Marci komolyan, jól ad elő, jól fogalmaz, vihetne be könyveket vagy utánaolvashatna az aktuális tananyaghoz kapcsolódó részeknek. Így még jobban a komolyság irányába billenne a mérleg, kevesebb lenne a bolondozás, és kevesebbet kapna a hülyézésből, heccelésből - még ha ez őt most sem zavarja.

Igazából főleg erről, a közösségi életéről, barátairól kérdeztem, ez érdekelt nagyon és aggasztott kicsit: hogy szeretik-e a gyerekemet. Megnyugtató választ kaptam. A tanulmányokkal pedig nincs gond, nagyon szépek a jegyei, nem is amiatt mentem. A matekon és a környezeten lehetne kicsit még erősíteni. Érdekes, hogy egy ilyen természettudományos érdeklődésű gyerek az iskolában pont ezekből a tárgyakból gyengébb picit - talán őt nem úgy érdekli, ahogy az iskola tanítja... Mindig azt mondja, kémikus lesz. Szerintem, ha tényleg kémiával, vegyészettel fog foglalkozni, akkor is inkább tanítja, előadja majd. Pedagógusi vénája van, az már biztos, és a humán tárgyakat, olvasást, fogalmazást, nyelveket egyelőre a kisujjából kirázza. Nehezen tudom elképzelni kutató vegyészként, annál inkább emberekkel kapcsolatos foglalkozásokban, ott viszont akár vegyészeti területen is.