2012. november 14., szerda

Nagyon nehéz

...mostanában Regővel. Mindenfélén töprengek, nem nagyon összeszedettek a gondolataim, több irányba csapongok.
Tudom, hogy nehéz neki: dackorszak, óvodakezdés, kistestvér, középsőség. Kimondani is sok. Meg is értem, és igyekszem nagy szeretettel körülvenni. Mégis nehéz, amikor minden kérésemre nem a válasz, arra, hogy ne csináljon valamit, arra meg de. Amikor ha valami baja van, nem mondja, csak visít vagy üvölt, fejhangon. Amikor direkt elbújik bekakilni, és én tudom, hogy ez is szobatisztaság már, de azt is tudom, hogy két hosszabb időszak is volt, amikor már a vécébe ment, és nagyon utálok gatyát mosni, meg őt a kakiból. Gyarló vagyok, de nem tudom mindig azzal a végtelen türelemmel kezelni, amit pedig megérdemelne.
Marcinak ekkora korában kezdett darabokra törni a világ: három és fél éves volt, amikor szétköltöztünk az apjával, tehát pont ekkora korában volt a legdurvább, a szétbomló kapcsolatban, elhidegülésben élés, a veszekedés. Regőnek kerek a világ, és azt hiszem, ez látszik is rajta. Viszont Marci mindenki szeme fénye volt. Neki az esti vacsi-fürdés-mese szeánsz egy nagy közös élmény volt, a csak rá figyelés, a szülők figyelmében fürdőzés élménye. Regő sokszor kénytelen egyedül játszani a kádban, mert én addig Csongort öltöztetem, altatom. Az összebújás, a mese csak vele kettesben, az megvan, de aztán neki vagy menni kéne aludni, vagy még eljátszani, amíg Marci is megkapja ugyanazt az élményt. Hát hogy nézze már ezt tétlenül egy ilyen kicsi ember...
És én hogyan lavírozzak közöttük... Mindenkinek meg kell legyen, aminek meg kell lennie, amire szüksége van. Ki kell találnom, meg kell szerveznem valamit.
Tegnap olvasgattam itt a blogon a Regő két, két és fél éves korából származó bejegyzéseimet. Egy édes, okos babáról szólnak, aki mostanra elbújt valahova a hároméves dacgombóc mögé. Remélem, tényleg ott van valahol, és előbújik hamarosan...
Mert amikor reggel álmosan, hunyorogva jön elő a szobájából, és még álomillatú, és hozza a kis pelusát, akkor pont olyan édes és szeretnivaló, mint néhány hónappal ezelőtt...

2 megjegyzés:

Patrícia írta...

Most is édes :) Csak nehezebb vele:) Rheus nak is minden 2. szava NEM! Az első meg: DE! ha véletlenül én találnék nemet mondani neki:)
Én beülök a gyerekszobába, és egyszerre mesélek mindkettőnek, akik az ágyból hallgatják. Először Robinnak, most épp Geronimo Stiltont, majd Rheusnak, Anna,Peti, Gergő, vagy épp Bogyó és Babóca jön:)
Aztán simi-simi mindkettőnek és alvás:) Kitartás, könnyebb lesz :)

Timi írta...

Köszi :)

Én is egyszerre mesélnék, kint a nappaliban, mert Csongor akkor már alszik. Marci még meg is hallgatja Regőét, de Regő Marciét nem, elmászkál, hangoskodik közben.