Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38.

Ez már nem pótlás: az őszi szünet alatt és most, a hosszú hétvégén olvastam ki a következő életrajzot Kertész Erzsébet tollából. Ő az egyik író, akinek gyűjtöm a könyveit, igyekszem mindegyiket beszerezni, legalábbis az életrajzait. A kezdeti lányregényeit lehet, hogy eladom vagy elcsereberélem, azok tényleg gyereklányoknak valók, de az életrajzok esetében nem zavar, hogy régen a Móra kiadó nagyobb lányoknak szánt csíkos sorozatában jelentek meg. Szerintem simán megállják a helyüket a felnőtteknek szánt irodalomban is (sőt, ha már itt tartunk, sok pöttyös könyv is jobb, mint egyes felnőttregények). 

Ti tudjátok, ki volt Veres Pálné? Igen, annyit én is tudtam róla, hogy utca viseli a nevét Budapesten (ott vettük a cserkészfelszereléseket a csapatnak lánykoromban...) és abban az utcában áll a róla elnevezett gimnázium is. De hogy ki volt ő, mikor élt, mit csinált, azt ebből a könyvből tudtam meg. Beniczky Hermin a 19. század elején született gazdag birtokoscsaládban, szüleit korán elvesztette, és idős nagyapja a világtól elzárva nevelte. Pestre kerülésétől azonban a társadalmi helyzetének megfelelő életet élte: bálozott, majd férjhez ment, gyereket szült és vezette férje és családja házát, életét. Közben zajlott a reformkor, a forradalom, és Veres Pálné egyre inkább hiányolta a nők, lányok oktatását szolgáló intézményt. Aztán mivel senkinek sem jutott eszébe ezzel foglalkozni, ötvenéves korában elkezdte ő maga megszervezni. Kiáltványt írt, gyűléseket tartott, egyletet alapított, engedélyekért és pénzért kilincselt, szponzori eseményeket szervezett - ötvenévesen, 1865-ben! Még ma, százötven évvel később is kevesen vannak, akiknek ötven körül eszükbe jut új életet kezdeni, valami újba vágni, pláne ilyen volumenű dologba, milyen különlegesség lehetett ez akkor! Az is felmerülhetett volna, hogy meddig tudja folytatni, amibe belekezd - de szerencsére sokáig tudta, még azt is megérte, hogy a saját unokája is végzettséget szerezzen az általa alapított iskolában. Igazán különleges, nagy formátumú nőalakja volt korának, Madách Imre barátságát és tiszteletét bírhatta, Kertész Erzsébet pedig a tőle megszokott alapos és olvasmányos stílusban írt regényt Veres Pálné életéről. Élmény volt két nehezen olvasható, a tetszésemet nem igazán elnyerő könyv után megint egy jól ismert, könnyed, érdekes könyvet kézbe venni.