Még mindig nem kiabáltam, de amikor ma harmadszor kellett gatyát mosnom, azért rádörrentem Regőre... Kéne valami napközbeni feszültségoldó, ami felér egy jó üvöltéssel, mert a futás, az jó, de csak este jön el az ideje. És most nincs is kedvem hozzá, de csak azon az alapon, hogy nincs kedvem, még sose maradt el, most sem fog. Még kötök pár sort, írok egy ennél némileg tartalmasabb bejegyzést és megyek.
1 megjegyzés:
Tudom nehéz, de nálunk mindig az vált be amikor ilyenkor nyeltünk egyet és valahogy megpróbáltuk a dolgot pozitívra állítani. Miszerint tudjuk, hogy ő ügyes okos és nem értjük, hogy mi a baj, de ha megint ügyes okos akkor mi miiiiiilyen büszkék leszünk.Na valami hasonló, persze minden gyereknél más az eladható, de a lényeg, hogy az elfogadás és az ezt nem szabad nem így kell, sose használt :( Félre ne érts nehogy minősítésnek vedd vagy bármi rosszindulatú megjegyzésnek, csak hogy nálunk mik használtak :)
Megjegyzés küldése