A magyar Mikulás Nagykarácsonyban lakik. És már dolgozik is, sőt, túl van az egész éves munkán, ajándékgyártáson, és a nagy ajándékkihordás előtt és után az irodájában fogadja a gyerekeket a Mikulásházban. Mi is elmentünk, lehet, hogy még korai, és általában nem is szeretem a nagyon előrehozott ünnepvárást, de most meg akartam előzni a tömeget, és Marci hétvégéit is össze kell hangolni: lesz apánál, megyünk Ságvárra, a mostani meg üres volt és ideális a kirándulásra. És azt is gondoltam, hogy mind megőrülünk, ha egy teljes hétvégét bezárva töltünk :) a séta, játszótér meg a novemberi "hol ez esik, hol az" időjárásban nem optimális. Szóval most mentünk, és nem bántuk meg.
Nagykarácsony nincs olyan messze tőlünk, csak egy órányi autóút, de nem sokkal van az Isten háta előtt, a Mezőség kellős közepén, cukkorrépa- és kukoricaföldek között. Lapos szerkezetű, tágas falu széles utcákkal, ahol semmi nem lenne, ha nem ott lakna a Mikulás. De ott lakik, és ezt a földijei okosan ki is használják.
A legfőbb attrakció a Mikulásház, mi is ott kezdtünk. Itt található a Mikulás irodája, előtte egy nagy játszószoba, ott lehet várakozni, amíg nem szólít a nagyszakállú. Több gyereket hív be egyszerre, nem kell produkálniuk magukat, viszont lehet beszélgetni, kérdezni, kívánságokat sorolni, és a Mikulás jó tanácsokat is ad, meg kíváncsiskodik is. Marci, a nagyfiú, aki már majdnem kinőtt a Mikulásvárásból, elég megszeppent volt, de aztán jelentkezett egy kérdéssel-kéréssel: ő szeretne virgácsot is kapni a Mikulástól :) Regőt meg jobban érdekelte egyelőre a játszószobából behozott vonat és traktor, mint maga a Mikulás. Azért a csomagot elfogadta, és közös fotóra is hajlandó volt beállni:
A Mikulásház kertjében legelésznek a szarvasok, akiket a gyerekek is megetethetnek a csomagjukban kapott almával. Ott vár a sorára a szán is:
és ott a Jóság kútja, amibe a gyerekek belemondhatják titkos csínytevéseiket, amikről senki nem tud. Marcinak volt mondanivalója :) Ha visztek magatokkal megunt játékot, kicserélhetitek másokéval! Mi ezt sajnos elfelejtettük, ahogy az előző nap készített karácsonyfadíszeket is itthon hagytuk, pedig feltehettük volna a Megyék karácsonyfái közül a miénkre. Sebaj, amúgy is Fejér fáján volt a legtöbb :)
És megtaláltuk az úrhidai nagycsoportosok díszeit is, amit a múlt héten vittek:
A fenyőfasor az óriás játszótérhez vezetett, ahol labirintust találtunk és négy sarokban négy kis kunyhót különféle játékokkal. Volt dobozdobáló, más kislabdás ügyességi játékok, az egyik kunyhóban egy bábozó néni tett fel kérdéseket Marcinak, egy másikban különböző mértékben megtöltött vizesüvegeken lehetett zenélni, és Marci olyan boldog volt, hogy dobolhat úgy, hogy én nem szólok rá érte!
Innen mentünk még a Mikulás cukrászdába és falatozóba, itt ebédeltünk, és innen a mézeskalácsházba mentünk.
Marci és Regő kaptak egy-egy kis mézeskalácsot, amit azonnal fel is faltak, pedig azt hittem, elteszik emlékbe :) Innen még egy hosszabb séta várt ránk a játszóházig. Igazából nincsenek messze a helyszínek, de Regőnek azért elég hosszúak voltak a séták főleg úgy, hogy két séta között is szaladgálás, játék várta. Lassan-lassan mendegélt, lehet, hogy el kellett volna hozni a biciklijét, de reggel nem tudtam, milyen lesz a hely, hova tudjuk tenni útközben, meg ha mégse jön be, akkor cipelhetem azt is... Mindenesetre odaértünk a játszóházba, ez volt az utolsó programunk, itt is feltalálták magukat, volt játszószőnyeg egy halom kockával, nagy üres tér, amúgy bábszínház meg felolvasás is, de abból pont egynek a végére értünk oda, és hát amúgy sem az egy helyben ülésről híresek a fiaim. Meg még léghoki is volt és egy óriás Ki nevet a végén, ezekkel játszottunk is.
Felnőttszemmel érdekes, kettős benyomásaim voltak. Az az igazság, hogy az egész rendezvény lehetne nagyon egyszerű, olcsó is, mondjuk ki, gagyi. De nem az, és amitől nem az, az a lelkesedés, amivel ez a falu csinálja Mikulásfalvát. Látszik, hogy ebben mindenki részt vesz, használják a közösségi helyeket, olyan épületeket, amik amúgy üresen állnának, rengeteg munka van benne. A játékok a lehető legegyszerűbbek, de ezzel nagyon sok mindenre tanítják az odalátogató gyerekeket, épp a legfontosabbakra: hogy milyen szuper dolgokat lehet készíteni például üres műanyag palackokból vagy kartonpapírból, még az öko szemléletet is megtámogatják. A játszóházban hosszú asztaloknál szívószálból meg tésztából nyakláncot lehet készíteni, papírból képeslapot, karácsonyfadíszt. Ne egy elevenpark-szerű játszóházat várjunk, inkább nézzük meg, hogy kevés eszközzel, jó társasággal és némi leleménnyel milyen jól el tudnak szórakozni a gyerekeink. És hogy egy falu idősei, fiataljai, önkéntesei azzal töltik a vasárnap délutánjukat (meg a többi napot is), hogy őket szórakoztassák. Ez az, amitől a legegyszerűbb dolgoknak is lelke lesz, amitől a Mikulás szelleme belengi Mikulásfalvát.
Az enyémek nagyon jól érezték magukat. El is fáradtak, az már biztos. Pedig még nem is látogattuk végig valamennyi helyszínt: nem voltunk a betlehemnél (bár elmentünk a templom mellett, amiben szerintem felállították) és a szeretetpostán. Viszont ígéretünk van a Mikulástól, hogy biztosan eljön hozzánk néhány hét múlva, és láttuk az esti, díszkivilágított házát is az autóból, hazafelé indulván.
1 megjegyzés:
De jó, hogy erről írtál!!!! Elmegyünk mi is! :-) Ha nem olvasom nálad, nem is tudnám, mennyi minden van itt - valahogy elkerült eddig az információ. Köszönöm!!!! :-))))
Megjegyzés küldése