Pillanatok

Regő mindent megköszön. Este mesélek neki, általában három-négy rövid könyvet szokott kérni. Amikor az újat idehozza, megkérem, hogy a másikat vigye vissza a polcra. Visszaviszi, és ő köszöni meg. Én meg mondom, hogy én is köszönöm. Nagyon udvarias beszélgetéseink szoktak kialakulni.

Ha autóval megyünk, mindent kommentál, egy csomó olyan dolgot is, amit én nem látok, mert a távolabbi járdán van, vagy egy ház aljában. Az "ott a busz!" felkiáltás már alap, nagyon lelkes hangsúllyal. A kedvencem a "Milyen szép virág!" és ma észrevett egy nőalakot ábrázoló szobrot is: "ott a néni!".

Ma a dm-ben olyan édesen vásárolt. Nem akart beülni a nagy bevásárlókocsi ülőrészébe, hanem elkapott egy pici kocsit. Tartottam tőle, hogy ezzel aztán összevissza fog száguldozni, de nem, ügyesen jött mögöttem, büszkén mondta, hogy "tolom én is", és vásárolt magának bébiételt, babajoghurtot és törlőkendőt. Utóbbit aztán nagy nyögve nekem adta, merthogy nehéz. De csak olyasmit tett a kocsijába, amit megengedtem és amit amúgy is akartam venni.

Marcinak már négy ötöse van: kettő olvasásból, egy környezetből és egy informatikából. Utóbbi nem azért, mert jól tud játszani a számítógépen, hanem mert jól ismert fel különféle perifériákat, tartozékokat. 

Az elmúlt néhány reggelen az első, amit hallok a gyerekszobából: Marcika aludjál, Marcikám feküdjél szépen, aludjál még! Marcika másszál föl, aludjál még!  - Marci felkel az óracsörgésre, és Regő még elég álmosan ébred erre meg Marci öltözésére, motoszkálására :)

Most este, mese alatt Regő jobban hozzám bújt, mint szokott. A fejét a mellemre hajtotta, a kezét a hasamra tette. Megsimogattam a kezét és mondtam neki, ott a Csongor baba. Mire megsimogatta a pocakomat, és azt mondta: Szia Csongor baba! :)