Veszekedés

Kicsit túl rózsaszínűnek tűnünk magamnak, már ha ez értelmes mondat így :) Szóval tény, hogy ritkán írok a konfliktusokról, és ritkák is az olyanok, amik igazán megviselnek, a napi apróságok pedig szinte szót sem érdemelnek, én sem agyalok hosszasan rajtuk. De azért például a mai reggelünk...

Ha tényleg felkelek időben és nem nyomom le a szundit, akkor tényleg nem sietünk a készülődéssel, és ez jó. De ma pont sietni akartam, mert vérvételre kellett mennem, és fél nyolcra szerettem volna ott lenni. Mindenben segítettem Marcinak, mindent csináltam helyette, amit egyébként nem szoktam: előkészítettem a ruháját, a cipőjét, kivittem a táskáját meg a tornazsákját az előszobába, betettem a szendvicset... (lehet, hogy szőrösszívű anya vagyok, de nálunk ezeket a gyerek csinálja normális esetben - önállósodik). Persze az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy jaa, a táskába nincs bepakolva... még szerencse, hogy eszébe jutott. Felvette a cipőjét, és visszaküldtem a szobájába dzsekiért. Mondtam neki, hogy én kiviszem a cuccait a kocsiba, zárja be az ajtót és jöjjön ő is. Kijött azzal, hogy nem találja a dzsekit. Jó, nem baj, gyere nélküle, nincs olyan hideg. Erre elindul vissza a lakásba... Kicsit már ideges voltam, és lekiabáltam szegénynek a haját, hogy ha én azt mondom, hogy kifelé jöjjön a kocsiba, akkor miért befelé megy? De hát ő azt csinálta... Nem, pont az ellenkezőjét csináltad annak, amit én mondtam... Jó, de csak mert nem volt a táskája az előszobában. De mondtam, hogy kiviszem neked! De nem hallottam... Egyszerű: csak csináld azt, amit én mondok, jó? Ha azt mondom, hogy kifelé menjél, akkor ne befelé indulj...

Ez mostanában nagyon gyakori. Mondok neki valamit, el is indul, de a következő pillanatban már nem tudja, hova indult. Vagy azt mondja, hogy jó, csak előtte még... és csinál vagy elmond valami egy percig tartó dolgot, és utána már nem emlékszik, vagy nem azt csinálja, vagy nem fejezi be. Gondoltam arra is, hogy a fülével van baj, de minden hallásvizsgálaton rendben volt. A figyelme nem tökéletes, nem teljes, és nekem sokszor tényleg van hozzá türelmem, hogy háromszor elmondjam, vagy visszakérdezzek, hogy mit is mondtam? és ha elismétli, akkor csak jobban a fejében marad. Máskor meg szakad a cérna...

Viszont máskor meg olyan jó fej, mint a játszótéren volt, vagy gyönyörűen és magától előkészíti a másnapi ruháit, vagy szépen összehajtva teszi le az előző napit, és olyankor nagyon megdicsérem. De ez a figyelmetlenség... nagyon bosszantó tud lenni. Apja javasolta még a vakáció előtt, hogy vigyük kineziológushoz, hátha oldana benne ezt-azt, és ez jól hatna a figyelmére is és az állandó mozgásigényére is. Nekem a mozgásigénnyel nincs bajom, szerintem normális mértékű egy nyolc és fél éves fiúhoz képest, de az is tény, hogy sok gyerek mozgásban vezeti le a feszültséget. Ami nem baj, hiszen levezeti, és nem agresszíven. De lehetne talán csökkenteni is. Nyáron elmaradt a kineziológusozás, most én hoztam fel újra, hátha használna valamiben, ártani biztos nem árt. Meg alapvetően szerintem ez a figyelmetlenség is normális, szinte minden szülő találkozik a problémával... de könnyebb lenne nélküle :)