2011. szeptember 28., szerda

Gyönyörű képek

Van ez az oldal: http://www.fehervar.imami.hu/. Itt minden hónapban van egy "hónap cége", akivel kapcsolatban játszani lehet, és a játékon nyerni. Én olyan szerencsés vagyok, hogy még tavasszal nyertem egy fotózást Anditól, akit ezúton is nagyon ajánlok mindenkinek, az ő fotóstúdiója, honlapja, blogja a Creafoto. Zajlott az egyeztetés, először azt hittem, kismamafotózást nyertem, aztán kiderült, hogy családit, aztán hol mi voltunk távol, hol Andi, nyáron nem sikerült összehozni, végül múlt kedden volt a fotózás. Lehet, hogy Andi jobban járt volna, ha kismamafotózást ajánl fel nyereményként, az én eleven fiaim ugyanis feje tetejére állították a stúdiót :) de a fotóst dicséri, hogy így is gyönyörűséges képek készültek, és ezt nemcsak az anyai büszkeség mondatja velem :) Mutatok néhányat, meg egy linket az összeshez, és Andit nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, akinek van vagy lesz gyereke!







És itt a link, ahol fenn van az összes kép: https://picasaweb.google.com/100239070410349392725/Creafoto
Nagyon szépen köszönöm Andinak még egyszer!

Csongor 28 hetes

Tegnap voltam orvosnál, most Siófokon, mert ide kaptam időpontot, így alakult. A siófoki rendelője sokkal jobb a dokimnak, mint a fehérvári, ha az útiköltség árával olcsóbb lenne a rendelés, csak oda járnék :) Sokkal jobb az ultrahang képe, mint itt, és 3D-be is át tud váltani. Amúgy nem mentünk volna külön 3(4)D-s ultrahangra, de ha már így volt lehetőség, azt kihasználtam. Csongor majdnem irányban helyezkedik már el, csak kicsit jobbra van fordulva, mert ott a méhlepény, és abba fúrja bele az arcocskáját :) Biztosan olyan baba lesz, ha kibújik, aki szeret majd pelusozni, arcát párnába fúrni :). Azonkívül jó nagy baba is, mondom az adatait, tegnap 27+5 volt a kora:
Buksi keresztben (BPD): 7,52 cm, 30+1-nek felel meg (azt mondja a doki: hát Timi, meg kell szülni... mondtam neki, nem volt ilyen kérdés :D)
Fejkörméret: (HC): 26,61 cm, 29 hetesnek felel meg
Haskörméret (AC) 24,77 cm, 29 hetesnek felel meg
Combcsont (FL) 5,31 cm, 28+1-nek felel meg. Rövid lábú, nagy fejű? :D De még a lába is hosszabb, mint a korának megfelelő. Ja, és a talpa 5,6 cm, nagyobb, mint a combcsont, hát hogy fogunk ennek a gyereknek cipőt venni? :D A becsült súlya 1276 gramm, ez 28+3-nak felel meg. A gép számításai szerint, ha kivárja a 40 hetet, akkor 4 kiló körüli lesz, ha viszont ezekkel a mostani adatokkal átlagos baba szeretne lenni, akkor 10 nappal előbb kéne megszületnie. Részemről rendben :)
Szóval mondják, és én is hiszem, hogy nem függ össze a baba mérete a pocak méretével, én inkább abban hiszek, hogy a harmadik gyerekkel és kis korkülönbséggel látványos a növekedés, azért nem véletlenül érzem, látom a pocakomat nagynak amellett, hogy egyelőre mindössze 2,8 kilót híztam. Egyszer már tartottam itt, de aztán fogytam egy kilót. Mindenesetre pár kép a méhlepénybe bújó Csongor babáról:




 ... és kettő rólam, két nappal az ultrahang előtt, azaz 27+3, Regővel a háttérben :) Pocakméret kb. 105 centi :)

2011. szeptember 27., kedd

Utóirat a tegnapi képekhez

... aztán megjött Marci is:




Gyűjtés a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára

Segítsünk az újszülöttmentőknek!
Süli Móni kezdeményezésére, jó néhány blogger összefogásával tegnap gyűjtés indult a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítvány javára.

A mentőautóra azért van szüksége 4 megyének, hogy a szülészeti intézményekből a koraszülött és beteg újszülött babákat az ellátó intézménybe szállítsák.
Ahhoz, hogy a későbbiekben minőségi életet élhessenek, azaz fogyatékosság nélkül tudják a szülők hazavinni a babákat, már a szállítás alatt is meg kell hogy kapják azt az ellátást, amit a későbbiekben a Koraszülött Intenzív Osztályon fognak kapni. 
Mire tudnánk a befolyt összeget fordítani:
- fertőtlenítő szerekre, eszközök sterilizálására
- pelenkára (A 800g-os babáknak is megfelelő méretű, 1x használatos pelenkát tudnánk adni.)
- mobil eszközökhöz szükséges elemek (monitor, vércukor mérő, laringoszkóp)
-üzemanyag (Egy hónapban 400km-t megy az autó, ennek a költsége kb. 174.000Ft.)
2003-ban 1315, 2004-ben 1290, 2005-ben 1222, 2006-ban 1126, 2007- ben 1226, 2008-ban 1318, 2009-ben 1298, 2010-ben 1183 újszülöttet mentett a Szolgálat.


Akik csatlakoztak a gyűjtéshez, náluk is lehet licitálni:
A felajánlások egy üveg lekvárral indultak, de a csatlakozó bloggerek színesítették a palettát, mindenki felajánlott valami szépet, ami az ő "profiljába" vág.
Végül pedig az én felajánlásom: ez a nyarat idéző, fürdőtrikós kötött tengerész mackó. A licit 1000 forintról indul, és pénteken zárul, a legmagasabb licitet tevő viszi a mackót, és vele megbeszéljük e-mailben a részleteket. Licitálni itt a bejegyzés alatt, kommentben lehet, ha valaki valamiért nem tud kommentelni, írjon mailt és felteszem a licitjét. E-mail: kecskestimi@gmail.com. Köszönöm mindenkinek!



A mackóról bővebben: kézzel kötött, pamutvattával tömött mackó, hímzett arccal, kb. 40 centi magas. Ha minden jól megy, még fog kapni egy háromszögletű matrózkendőt is a nyakába. Várja a gazdáját :)

2011. szeptember 26., hétfő

Kicsi tündérem

Délelőtt fél 12 tájban leszedett egy textilpelenkát a szárítóról, majd beszaladt a gyerekszobába, és elkezdte kiráncigálni az ágyból a takaróját. Nem bírt vele, hamar ki is jött: Anya segíts a takarót! Odamentem, kivettem neki, majd sorolta, hogy mit kér: párnát, majmot, macikát. Ezeket mind letettem neki a nappaliban a heverőre, és tíz perccel később, amikor már gyanús volt a csend, odanéztem és ezt láttam:




Máskor is szokott ilyet csinálni, játszani, amikor a délelőtt vége felé már fáradt, hogy hozza a takarót és a pelust, még mondani is szokta, hogy alszik, de sosem aludt még el így tényleg :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Fahéjas kalács

Ezt a kalácsot már nem először készítettem el, de a régi blogomon nem találtam, úgyhogy gondoltam, ide is felteszem, bár nem saját recept, hanem Limaráé, viszont nagyon finom, látványos és nem is bonyolult. Megkívántam pár napja valamilyen édes kalácsot, de csak úgy desszertnek az sok, főleg Péter diétájával, úgyhogy úgy gondoltam, egy tartalmas leves mellé jó lesz második fogásnak ebédre. Kolbászos fehérbablevest főztem, ahhoz kiválóan illik egy édes fahéjas kalács. Marci örömmel segédkezett a tészta összeállításában és a gyúrásban, Regő pedig később a nyújtásban, kenésben, töltésben. 

A kalács azért néz ki nagyon jól, mert a megkelt tésztát három részre kell osztani, nyújtani, tölteni, majd a három töltött, fahéjas tekercset összefonni és úgy megsütni. A különbség Limaránál és nálam csak annyi, hogy én kézzel dagasztom, mert nincs gépem, illetve hogy kenyérformám sincs - de nagyon szeretnék már beszerezni egyet - így sima tepsiben kicsit laposabb, hosszúkásabb kalácsom lesz, de szerintem megsülve gyönyörű:



Szeletelve pedig szépen meglátszik az egymással összefont tekercsek által kiadott minta:

Nem mellesleg pedig nagyon finom! Kicsivel több cukrot még elbírt volna, bár lehet, hogy Marci egyszerűen kis, lapos evőkanalakkal adagolta, és amúgy három jó bő kanálnyi cukorral édesebb és még finomabb. Mindenesetre a délutáni kávémhoz (amit hónapok óta először sikerült megint meginnom) nagyon jólesett!

Próbanap

Péntek estefelé elmentünk a gyerekekkel Ságvárra, és megvolt az első ottalvásuk nélkülünk. Mármint Regőnek az első, illetve nekik kettejüknek együtt az első, Marci természetesen már sokszor aludt a mamáéknál.
Már péntek este igyekeztem minél több dolgot anyukámra hagyni, ő adott nekik vacsorát, én fürdettem, de ő vette ki és öltöztette pizsamába Regőt. Lefekvés előtt mindenki kapott puszit, és Mama mondta, hogy reggel ő lesz itt, amikor felkelnek, Regő pedig rávágta, hogy jó. 
Vittem mindent, talán túl sokat is, hátha szükség lesz rá, pedig máskor nem szoktam eltúlozni a csomagolást. Mesekönyveket, a két filmet, amit Regő kérni szokott, az egyik egy elefántos természetfilm, a másik a Csiribiri Halász Judit koncertfilm, de egyiket se nézték most. Reggel keresett, de amikor Mama mondta neki, hogy elmentünk este (persze mi is elbúcsúztunk és mondtuk, hogy reggel nem leszünk ott) akkor részéről rendben volt, jókedvű volt egész nap. Evett, nem sokat, de nem is rosszul a válogatósságához képest, gond nélkül lefeküdt délután, és ugyanúgy aludt, mint itthon. Marcival sokat voltak a kertben, este még a pelenkájában is homokot találtam :). Mama is csupa jót mondott, amikor végre mentünk értük, hogy hogy szeretik egymást, Marci milyen aranyosan vigyáz Regőre, és Regő milyen értelmes, aranyos, jópofa.
Ezeket anyukám fotózta a reggeli ébredésnél:

Amikor odaértünk, szaladt elénk és kiabált, hogy sziasztok, és megölelt :) de utána ugyanúgy játszott tovább, nem akart úgy rajtunk csüngeni, mint akit megviselt a távollét - örültem, valószínűleg nem viselte meg. Megkönnyebbültem, hogy minden rendben zajlott, jövő héten egy hosszabb próba következik :)
Mi persze véletlenül sem pihenéssel töltöttük ezt a szabadnapot, pedig azt terveztem, hogy majd sokáig alszunk, és délután is pihenünk egyet. De persze azt is tudtam, hogy sok a munka is. Reggel elmentünk festéket és szerszámokat venni, aztán haza reggelizni meg egyebek, utána vissza a városba Péternek ruhákat venni, ezzel jó sok időt eltöltöttünk, és sok szépet vettünk neki, hiszen húsz kiló fogyással minden ruhája leesik róla. Jó későn értünk haza, gyorsan összeütöttem egy ebédet, utána pedig indulásig ajtókereteket festettünk. Öt óra körül indultunk a gyerekekért :)

2011. szeptember 23., péntek

Kerti munkák

Érdekes, most, hogy jött két esős nap és utána egy kicsit hűvösebb, kellemes 23 fokos napok, mintha valami hirtelen érési folyamat indult volna be a kertben. Egyedül a paradicsom lassult be, ő a forró napsütést, a meleget szereti, de azért így is szedtem tegnap egy fél vödörrel. Viszont most hirtelen sokkal több a paprika, három-négy padlizsán is érőben van, és hatalmas, bokros a szárzeller. Ennek a szárát esszük vacsorához nyers zöldségként, vagy körözöttel, fűszeres túrókrémmel, tesszük salátába, a levelét pedig szárítom későbbi felhasználásra. Úgyhogy a vödröm tegnap sok paprikával, majdnem ugyanannyi paradicsommal és egy hatalmas csokor zellerszárral telt meg.
Hullik a dió, lassan vödörszám lehet szedni a fa alól, amíg még a levelek nagyon be nem takarják. Érik a füge, tegnap leszedtük az első öt-hat szemet, ha még egy kicsit tart a kellemes idő, jó sok fog teremni. A szőlő is tart még. Lassan a krumplit is meg kell nézni, szerintem lehet felszedni. Tegnap a szép időben még megmetszettem a málnát, tőből levágtam a tavalyi száraz vesszőket, és az újakat is jól megrövidítettem. Lassan bemegyünk az ősz közepébe, most már a munkák záró részei következnek, a felkészülés a télre, aztán remélem, egy nagy pihenés a hó alatt.

2011. szeptember 22., csütörtök

Mosódió

Tegnap Marci azzal jött haza, hogy képzeljem el, technikaórán a szelektív hulladékgyűjtésről volt szó, és a Judit néni elmesélte, hogy ők amit lehet, komposztálnak, a többit meg szelektíven gyűjtik, és amíg nem így csinálták, púposan tele volt a (nem szelektív) kukájuk, most meg sokkal kevesebb szemét kerül bele. Kérdeztem, mondtad, hogy mi is így csináljuk? Mire meglepődött, mi is...? Mondtam neki, hogy tudod, a papírt a kályhához visszük, a műanyagot, tejesdobozt egy zacskóban gyűjtjük a mosogató alatt, az üveget egy másikban, a komposztos edényt te szoktad kivinni... Jaaa, tényleg. Lehet, hogy már ennyire természetes neki :) Nálunk sincs már tele egy hét alatt a kinti kuka, és az a célom, hogy a konyhai szemetest, amibe a legtöbb nem szelektív hulladék kerül, szintén csak egyszer kelljen üríteni egy héten. Az utóbbi két-három hétben sikerült is :) Sajnos pelenkát még mindig termelünk, pedig többször nekifutottam, hogy átállunk a moshatóra... szerintem Csongorral lesz még egy körünk.
Mindenesetre tegnap a dm-ben találtam egy nagy zacskó mosódiót. Már régebben ki akartam próbálni, csak pici belvárosi bioboltokba nehezen jutok el, úgyhogy nagyon megörültem neki. Nem mertem megvenni az egykilós, kb. 3000 forintos csomagot, így külön megörültem annak, hogy mellette találtam egy apró próbacsomagot. Már le is ment vele az első mosás, és nagyon elégedett vagyok vele. Minden tisztának tűnik, nincs kellemetlen illata, sőt, a csomagoláson az szerepelt, hogy ha szeretnénk, hogy illata legyen, cseppentsünk pár csepp illóolajat a pamutzsákocskára, amiben a diók vannak mosás közben. Így most finom, enyhe eukaliptuszillata van a ruháknak, mert eukaliptusz illóolaj volt itthon.
Nagyon örülök neki, meg fogom venni a nagy csomagot is, és még olcsóbban is fog kijönni, mint a folyékony mosószer. Marci pedig megmondhatja Judit néninek, hogy mi már nemcsak szelektíven gyűjtünk, de mosódióval mosunk :).
Ja, és ma autómentes nap van, nem megyünk sehova :)

2011. szeptember 21., szerda

Pillanatok

Regő mindent megköszön. Este mesélek neki, általában három-négy rövid könyvet szokott kérni. Amikor az újat idehozza, megkérem, hogy a másikat vigye vissza a polcra. Visszaviszi, és ő köszöni meg. Én meg mondom, hogy én is köszönöm. Nagyon udvarias beszélgetéseink szoktak kialakulni.

Ha autóval megyünk, mindent kommentál, egy csomó olyan dolgot is, amit én nem látok, mert a távolabbi járdán van, vagy egy ház aljában. Az "ott a busz!" felkiáltás már alap, nagyon lelkes hangsúllyal. A kedvencem a "Milyen szép virág!" és ma észrevett egy nőalakot ábrázoló szobrot is: "ott a néni!".

Ma a dm-ben olyan édesen vásárolt. Nem akart beülni a nagy bevásárlókocsi ülőrészébe, hanem elkapott egy pici kocsit. Tartottam tőle, hogy ezzel aztán összevissza fog száguldozni, de nem, ügyesen jött mögöttem, büszkén mondta, hogy "tolom én is", és vásárolt magának bébiételt, babajoghurtot és törlőkendőt. Utóbbit aztán nagy nyögve nekem adta, merthogy nehéz. De csak olyasmit tett a kocsijába, amit megengedtem és amit amúgy is akartam venni.

Marcinak már négy ötöse van: kettő olvasásból, egy környezetből és egy informatikából. Utóbbi nem azért, mert jól tud játszani a számítógépen, hanem mert jól ismert fel különféle perifériákat, tartozékokat. 

Az elmúlt néhány reggelen az első, amit hallok a gyerekszobából: Marcika aludjál, Marcikám feküdjél szépen, aludjál még! Marcika másszál föl, aludjál még!  - Marci felkel az óracsörgésre, és Regő még elég álmosan ébred erre meg Marci öltözésére, motoszkálására :)

Most este, mese alatt Regő jobban hozzám bújt, mint szokott. A fejét a mellemre hajtotta, a kezét a hasamra tette. Megsimogattam a kezét és mondtam neki, ott a Csongor baba. Mire megsimogatta a pocakomat, és azt mondta: Szia Csongor baba! :)

2011. szeptember 19., hétfő

Sünik

Aznap este, amikor a csajos estéről jöttem haza, ahogy megálltam az autóval a kapu előtt és elhúztam a kaput, valami bokán szúrt, és ezzel egy időben mozgást is észleltem. Hunyorogtam a sötétben, az autó lámpájánál néztem, és megpillantottam egy sünt. Aztán jobban megnézve még egyet, meg még egyet... összesen négy kicsit, és hirtelen kiszaladt a bokor alól az anyjuk is. Még egy - talán az apjuk? nem tudom, mennyire élnek szoros családban sünék - fütyülő hangokkal hívogatta őket a bokor alól. Az anyjuk is böködte a kicsiket, menjenek már az autó elől, én meg ott álltam tanácstalanul, hogy hogyan ne üssem el őket? De sehogy sem akartak biztonságos helyre bújni. Végül inkább hátratolattam, és az utca másik oldalán a fűben álltam meg, bejöttem mosakodni, miegymás, és újra kimentem megnézni, hogy elmentek-e. Elmentek, beálltam, megnyugodtam. Nagyon aranyosak voltak, sose láttam még egy teljes, ekkora süncsaládot együtt, pláne ennyi ideig. 
Úgyhogy amikor őszi ruhát kerestem a blognak, és Áginál megláttam ezt a süniset, nem haboztam :). Köszönöm az új hátteret!

Kuglóf kicsit másképp

Tegnap megint megsütöttem ezt a kuglófot. Jókat vigyorogtam közben magamon, ugyanis egy csomó dolog nem volt itthon hozzá, pedig direkt elmentünk Regővel boltba előtte, mert nem volt elég liszt és mazsola. Vettem tojást is, mondván, hogy az ugyan van, mégis kell, mert sok fogy. Aztán hazaértem és azt láttam, hogy már csak rum vagy rumaroma nincs, meg nem elég a margarin... de már nem mentem vissza. Így a következő változtatások történtek: 25 deka margarin helyett 15 dekát és egy deci olajat használtam, a mazsolát narancslébe áztattam és azzal együtt adtam a tésztához - ezt máskor is szoktam alkalmazni, ha a receptben rum szerepel, de én nem akarok rumot tenni bele, vagy nincs itthon. Ha már narancslé, akkor belereszeltem egy citrom héját is, és hirtelen ötlettől vezérelve vaníliaaromát is adtam a tésztához. Nagyon finom lett így is! A kicsit több folyadék miatt kicsit tovább sült, de isteni citromos illat terjengett a lakásban, és az íze is nagyon jó, bár nem annyira intenzív benne a citrom és a narancs, mint az illata alapján gondoltam volna.

2011. szeptember 18., vasárnap

Grillezett rakott zöldségek

Ez az egyik kedvenc ételem :) És ráadásul nagyon egészséges is, és vegetáriánus, ami Péternek is külön jó, ha majd abbahagyja a diétát. Gyerekkoromban nem szerettem a padlizsánt, sem a cukkinit, és még egy csomó mindent nem, aztán amikor Marcit kezdtem el zöldségekkel kínálni, neki csak párolva vagy sütve adtam, és rájöttem, milyen módokon elkészítve szeretem. Azóta, főleg nyáron, gyakran készítek ilyen ételeket, ezt például néhány nyárral ezelőtt találtam ki.
A rakott zöldség mindenképpen nagyon finom, de a padlizsán és főleg a cukkini és a paradicsom elég sok levet ereszt sütés közben, és így a teljes rakott étel inkább párolódik, és a végén is jó sok leve lesz. Kitaláltam egy módszert arra, hogy finom, ropogós zöldségeket lássunk viszont a tányéron is (persze lehet, hogy ez egy régóta létező módszer, csak én hiszem azt, hogy feltaláltam a spanyolviaszt :) ). Elég macerás így, de szerintem megéri.
Mennyiségeket nem tudok nagyon pontosan mondani, mert most épp abból készítettem, ami és amennyi volt itthon, ízlés kérdése is, meg azé is, hogy hányan esznek belőle, ez a mennyiség két felnőttre és egy gyerekre bőven elég.
Tehát, használtam 8 db krumplit, két közepes méretű padlizsánt, egy közepes, zsenge cukkinit, egy nagy fej hagymát, néhány fokhagymagerezdet és sok-sok paradicsomot. A krumplit meghámoztam és karikákra vágtam, majd egy nagyobb teflonos lábosban kis olajon elősütöttem az egészet, gyakran átforgatva. A padlizsánt és a cukkinit héjastul karikáztam fel, természetesen a paradicsomot is. A hagymát héja nélkül :D a fokhagymát pedig felaprítottam.
A krumpli már sült, míg a többit karikáztam. Két serpenyőt ecsettel éppen csak kikentem olajjal, hogy ne legyenek szárazak, és ahány padlizsán- illetve cukkinikarika elfért benne, annyit pirítottam egyszerre szépen kifektetve. Ettől pepecsmunka az egész: mindkét oldalon meg kell pirítani a vékony karikákat, így a nedvességtartalmuk nagy részét elveszítik. Forgatni kell őket, és mivel a serpenyők száma és a bennük foglalt felület nagysága is véges, ez egy kicsit hosszadalmas rész.Közben viszont elkészült a krumpli - nem kell ropogósra sütni, csak ne legyen nyers - és egy nagy tepsi aljára szépen lerakosgattam nagyjából a felét, mint a rakott krumplinál. Mivel már olajos kicsit, a tepsibe nem tettem semmit. Hagymakarikákat teszek rá, ez is kb. a teljes mennyiség fele, sózom, borsozom. Majd jöhetnek a paradicsomkarikák, ide az összeset rátettem, újabb só, bors, ide jött a fokhagyma, bazsalikom, kakukkfű és a vöröshagyma másik fele. Közben folyamatosan forgattam és vettem ki a padlizsánt és a cukkinit. Mennyiségtől, tepsimérettől függően lehet őket két rétegbe tenni, vagy felváltva a karikákat, nekem több volt a padlizsán, így lett egy padlizsánréteg és egy vegyes cukkini-padlizsán. Ezeket is sóztam, borsoztam picit, megszórtam kurkumával is, majd rátettem a krumpli másik felét, a fotón is látszik, hogy nem fedte be teljesen, de az nem baj.
Közepesen forró sütőben ezután még kb. félóra sütésre van szüksége úgy, hogy amikor már majdnem kész, reszelt sajtot szórunk rá, és visszatoljuk, amíg még az is megpirul. Tálaláskor én tejfölt tettem a tetejére, sülés közben összeérnek az ízek, és isteni lesz!
Mivel viszonylag hosszadalmas munka, én az elősütést és a rétegezést már este megcsináltam, így ma csak be kellett tolni a sütőbe. Az ízek biztosan értek azalatt is, amíg egy éjszakát állt, mert sütés előtt is nagyon jó illata volt már.
A hab a tortán pedig az, hogy a paradicsom, és ami a fő, a cukkini éééés a padlizsán is a saját kertemből való volt! Cukkini eddig is volt minden évben, jó sok, de idén Marika néni máshová vetette, nekem meg azt mondta, ne is vessek, mert lesz sok... erre azt a helyet nem szerette, és kikelt ugyan, de apró lett, satnya és nem hozott termést. Nyár közepén tettünk a régi helyére némi magot, ez kikelt, és erről a kései bokorról szedtem tegnap az első termést. A padlizsán pedig az igazi nagy attrakció, első saját termésem, három éve egyre jobb eredményekkel próbálok padlizsánt termeszteni, ami azt jelenti, hogy az első évben eljutottam pár korán elhalt palántáig, tavaly már lettek szép növények, némi virág és egyetlen vacak kis termés, ami szinte rögtön el is fagyott. Idén viszont gyönyörű, hatalmas bokraim vannak, jelenleg is sok virággal, néhány apró terméssel, és most kóstolhattam meg az első beérett gyümölcsét! :)

2011. szeptember 17., szombat

Az állatkert másik fele

Amikor néhány hete voltunk a budapesti állatkertben, már akkor is úgy terveztük, hogy ősszel, kellemesebb időben és hétvégén visszajövünk majd, amikor apa is tud jönni, és Marika néni is jobban bírja úgy, hogy nincs kánikula. Most jött el ennek az ideje. Sajnos a lentebbi magyarázatom a fényképhiányos bejegyzésekről most is áll, de igazából most nem is bántam, örültem neki, hogy jobban részt tudok venni a programban, nincs egyik kezemben babakocsi, a másikban fényképezőgép :)
Volt némi feszültség is, ugyanis az Andrássy út és a Kós Károly sétány is le volt zárva, nem volt könnyű megközelíteni a Városligetet és parkolóhelyet találni. A babakocsit nem vittük be, ez az én hibám volt, mert a múltkor láttam a jópofa húzós kiskocsikat, és azt gondoltam, abba szívesebben beül Regő, ha elfárad. De szombat és jó idő lévén most sokkal többen voltak, és mire odaértünk, elfogytak a kiskocsik, a babakocsiért visszamenni pedig nem lehetett. Gondoltam, sebaj, Regő szívesen szaladgál, ha meg elfárad, majd leülünk vele, vagy felvesszük.
Megint a pálmaház felé indultunk, egyrészt mert a múltkor annak csak töredékét néztük meg (egyébként nem is tudtam, mennyi minden van már benne) másrészt mert Marika néni főleg amiatt jött el. Most bejártuk az egészet, mióta utoljára láttam így egyben, itt is egy csomó változás történt, nem tudtam még a lenti gyönyörű akváriumról sem. Megint simogattunk lajhárt, megnéztük az összes kis oldalsó melléképületet, kígyókat, varánuszokat, a négy hónapos krokodilbébiket, majd a végén az akváriumot, ez Regőnek is nagyon tetszett. A pálmaháztól most az állatsimogató felé vettük az irányt, legutóbb erre egyáltalán nem voltunk. Megnéztük a különféle kis kecskéket, Regő simogatta is őket, aztán jött a tengerimalac-város, nagyon jópofa, majd az Élet-halál ház. Az Ausztrália ház előtt ebédeltünk szendvicset, aztán oda is bementünk, nekem nagyon tetszett, jól csinálták meg, valószerű élőhelyeket kialakítva, a különféle papagájoknak például egy városrészt, ahogy úgy tudom, Ausztráliában ténylegesen repkednek ezek a látványos, színes madarak a városokban, mint nálunk a veréb. Itt volt a nap egyik legnagyobb száma: az ecsetfarkú patkánykenguru a ház sötétített részében. Teljesen szabadon szaladgált, először nem is tudtam, ki ő, így Regőnek csak azt mondtam, nem tudom, milyen állat, úgyhogy szaladt utána "állat! állat!" felkiáltásokkal. Utol is értük, meg is simogattuk.
A házból kiérve azt láttuk, hogy egy boa constrictorral a kezében áll előtte egy állatkerti gondozó, meghallgattuk az előadását, és Regő meg is simogatta a kígyót, sőt kezet - a kígyó részéről farkat - is rázott vele, mondta neki, hogy mekkora kígyó! Aztán láttuk még a délkelet-ázsiai házat, a marákat, vízidisznókat, és hamarosan elértünk a jegesmedvékhez és a fókákhoz. Itt már múltkor is jártunk, de őket mindig élmény megcsodálni, ahogy az alagút plexifala előtt elúsznak a látogatóktól pár centire.
Regő már elég fáradt volt, és Mama néha kicsit többet vagy máshogy akarta korlátozni, mint amibe szívesen beleegyezett volna, így gondoltam, közel a bejárat, megnézzük, hogy van-e esetleg már szabad kiskocsi. Épp elkaptunk egyet, amit visszahoztak, Regő szívesen bele is mászott, de amikor látta, hogy ezt húzni fogjuk, és neki mozgás közben kéne benne ülni, keserves sírásra fakadt, nem hisztizett, hanem úgy láttuk, elege lett. Ekkor már azért olyan három órája ott voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, ideje hazaindulni. Én nagyon jól éreztem magam, szerintem Regő is, és nagy öröm volt az örömét nézni. Komoly meglepetés volt, hogy mennyi mindent hagytunk ki múltkor annak ellenére, hogy milyen sokat láttunk :)
Az autóban Regő szinte rögtön elaludt, és majdnem hazáig aludt is. Ez persze még mindig rövidebb, mint a megszokott délutáni alvása, így elég nyűgös volt utána. Éhesnek gondoltam, kért is müzlit, de mégse akart enni. Megpróbáltam lefektetni még egy kicsit, és teljesen úgy tűnt, hogy el is aludt: édesen szuszogott, szopta az ujját, morzsolgatta a pelusát. Gondoltam, lassan kijövök... mire teljes éberséggel felállt, és közölte, hogy megeszi a müzlit. Így is lett :)

Apával alvós

Tegnap volt az első alkalom, hogy nem voltam itthon Regő vacsorája után. Amíg fürdött, azalatt mentem el a barátnőimmel csajos estére, és otthon hagytam őket kettesben apával. (Mama is itthon volt, de ő most nem vett részt az estében, amúgy is az csak úgy szokott lenni, hogy alvás után hagyjuk itthon a gyerekeket vele). Elköszöntem, úgy gondolom, ha van is egy kis sírás vagy hiszti, mégiscsak jobb, ha Regő tudja, hogy elmegyek, és nem csak eltűnök. Pici sírás volt is, de még hallottam a végét, és hogy játszik szépen tovább a kádban a dínójával.
Éjféltájban értem haza, mindenki aludt. Csak reggel kérdeztem meg Pétert, hogy na, hogy volt az este? És természetesen, avagy szerencsére minden oké volt: ugyanúgy fürödtek, zajlott az öltözés, a mese több könyvből és az elalvás, mint amikor én vagy együtt csináljuk. Nagyon jó, megnyugtató dolog, remélem, anyukáméknál is így lesz majd, és persze én is nagyon jól éreztem magam a lányokkal :)

Akadályverseny

Eltűnt az elemtöltőnk, ez a lakásszépítés velejárója, majd előkerül. Addig fotókban szegény bejegyzéseket fogtok kapni, mert ugyan tudok tölteni, de Marika néni töltője meglehetősen szerény teljesítményű, lassan tölt és hamar lemerülnek az elemek. Ezt azért volt fontos leírnom, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor mindenképp fotóztam volna tegnap is és ma is.
Tegnap Marcinak tanítás nélküli munkanap volt, ami azt jelenti, hogy kellett iskolába menni, de a délelőttöt nem tanulással töltötték, hanem a sárpentelei erdőben akadályversennyel. Reggel 3/4 8-ra mentünk az iskolához autóval, mert a szülőket kérték meg, hogy segítsenek a gyerekeket elfuvarozni. Regőt itthon hagytuk a mamával, és így Marcival együtt három harmadikost vittem (miközben a hátsó ülésről egy helyes arcú, aranyos nyolc-kilenc év körüli kislány szájából a basszus, b*szki kifejezések repkedtek... kicsit meglepődtem). Volt réteges öltözködés, enni- és innivaló, és még iskolatejet is kaptak. Aztán a szülőket tájékoztatták, hogy délre lehet jönni a gyerekekért, ők pedig bevették magukat az erdőbe.
Emlékeztem, hogy tavaly a kiadott időponthoz képest mennyit kellett még várni rájuk, így dilemmáztam, hogy délben Regőt vigyem-e, vagy etessem meg és kérjem meg mamát, hogy altassa el. Végül elvittem, mert most azt mondták, csak hétfőn hirdetnek eredményt, így nem lesz várakozás. És meglepő, de tényleg - ahogy odaértünk délben az erdőbe, már jöttek is kifelé a csapatok. Lelkesen, porosan, fáradtan, látszott, hogy jól érezték magukat. Marci túl sokat nem mesélt azon kívül, hogy de jó volt, de azért az kiderült, hogy voltak elméleti, például környezetismereti feladatok, növényfelismerés, de sok sportos és gyakorlati jellegű is, például az, amikor egy-egy felsősnek kellett egy-egy alsóst vinnie a hátán, és így futottak versenyt. Mindenesetre kimozogták magukat, jó levegőn voltak, nem nagyon kellett Marcit kínálgatni az ebéddel.
Délután jött érte az apukája, most ott tölti a hétvégét.

2011. szeptember 14., szerda

Furulya

"Anya, mondok valamit, aminek nagyon fogsz örülni. Imádom a furulyát, és kilencvenéves koromban is fogok járni. És ha akarod, most rögtön el tudom neked játszani azt a dalt, hogy Szólj síp, szólj. És az Andi néni azt mondta, hogy tudok kottából olvasni."

Hát nagyon örülök :) Zenélni tanul, és a kézügyessége is fejlődik, meg a kéz-szem koordinációja, és talált még valamit, amit szeret :) Szuper :)

Házi ketchup

A tegnapi napomat ketchup készítésével töltöttem. Nyugodtan mondhatom, hogy a napomat, mert ha mindent beleszámolok, olyan hat órát vett igénybe, persze nem kell folyamatosan mellette állni, de azért egy kicsit rövidebbre számítottam :).
A receptet Limarától kölcsönöztem. Csak annyit változtattam rajta, hogy nem volt itthon egy-két dolog, így a piros húsú paprika helyett nekem egy sima fehér húsú paprika került bele, szegfűbors helyett egy picivel több szegfűszeg, és vörösborecetem sem volt, ezért a teljes megadott ecetmennyiség almaecet volt nálam. Pluszban viszont tettem bele egy pici kurkumát is, a szegfűbors hiánya miatt is, meg a színe kedvéért. Összességében gondolom a paprika és a borecet színkülönbsége miatt az enyém egy kicsit halványabb, narancsosabb lett, mint Limara fotóján, de nagyon finom, tényleg köszönő viszonyban sincs a bolti ketchuppal, és selymes, krémes. Kicsit folyékonyabb is, mint a bolti. 
A végén én tettem bele egy csepp tartósítószert, a teljes mennyiséghez talán egy késhegynyit, mert bár nagyon szeretnék tartósítószer nélkül befőzni, de tavaly pont a paradicsom forrt ki, és még túl friss az élmény a kísérletezéshez :)
A hat óra nagy részét a passzírozás és a sűrűre főzés vette el, azt hittem, sose lesz már sűrű :) Viszont jól tömöríti a paradicsomot, két kiló tisztított paradicsom egy jó nagy tálnyi, és három pici befőttesüvegnyi ketchup lett belőle, talán 8-9 deci (mint Limarának is). Fotót nem készítettem, kis használt üvegek, nem dizájnos :D
A paradicsom viszont érik, érik rendületlen, meg a paprika is, lehet, hogy lesz még ketchup, vagy valami más formában eltett paradicsom, addig is esszük nyersen is, salátában is kétpofára :)

2011. szeptember 13., kedd

Marciszáj

"Anya képzeld el, hogy van pár fiú az osztályban, akik a tévé előtt nőttek fel - ezt nem én mondtam, hanem a Judit néni -, szerencsére én nem olyan vagyok. És a Peti kibontotta a szendvicsét és eldobta a papírt, meg azt is mondta, hogy ha hazamegy, teleissza magát kólával."

Hát, szerencsére Marci nem olyan. És szegény Peti...
Marcinak viszont nem tetszik a színjátszó szakkör, pedig tök jókat játszottak elmondása alapján, nekem tetszene. Azt mondtam neki, egy alkalomból ne ítéljünk, az őszi szünetig legalább járjon, majd aztán eldöntjük, már ha lehet egyáltalán visszakozni, mert azt mondják, ha már egy gyerek bejelölt egy szakkört, azt tantárgyként kezelik, hiányozni is csak igazolással lehet.

U.I. nem ide tartozik, de Regő ma háromszor kért a főtt, majd olajon picit átpirított krumpliból. Áttörés! Körülbelül egy éve nem evett krumplit, kivéve néha az olajban sült hasábburgonyát.

100 nap

A mai napon azt mutatja a várandós vonalzóm, hogy még 100 nap van vissza Csongor születéséig. Lehet vágni a centit :) Igazából szerintem nem is lesz annyi, egyik gyerekem se várta ki eddig a 40 hetet, miért pont ő tenné. Meg aztán én is azt szuggerálom neki, hogy legyen szíves körülbelül egy héttel a céldátum előtt kibújni, hogy karácsonyra már mind itthon lehessünk. Mondjuk ez a szuggerálás nekem nem annyira megy, Marcit március 3-ára szuggeráltam, Regőt szeptember 9-re, mindegyik máskor született :)
Mindenesetre lassan majd kezd egyre izgalmasabb lenni ez a várandósság. Most nagyon jól vagyok - nem szeretek többes számban beszélni, remélem, Csongor is jól van, nem mutatja jelét, hogy ne lenne. Nyugodt vagyok, jól alszom, nincsenek bajaim és nyűgeim, nagyon szeretek terhes lenni ezekben a hetekben. Remélem, ez jó ideig így is marad, aztán a vége már úgyis a vége :). 
Az is hozzájárul a nyugodtságomhoz, mégpedig nagyon nagy részben, hogy kik, hogyan vesznek körül. Folyamatosan érzem, hogy a családom szeret, hogy örülnek nekem, nekünk, és ebben jó élni.

2011. szeptember 12., hétfő

Bili

Na megkezdődött? Talán, mindenesetre én jelnek tekintem.
Az imént Regő megszólalt, hogy "anya pisilsz büdös". És elrohant a fürdőszoba elé, miszerint "bilibe!". Én meg utána, elő a porosodó bilit, Regő kérte, hogy "anya leveszed pelenkát", ráült a bilire és sziszegett magának. Tovább csücsült, mint eddig bármikor, azt láttam, hogy eddig játékból ült rá, most meg tényleg használni akarta. Aztán nem pisilt, viszont egy picit kakilt! Visszaült még egyszer, akkor már nem történt semmi, majd közölte, hogy "kész, mosakodok". A pelenkát nagyon nem akarta visszavenni, ha könnyen feltörölhető burkolatunk lenne, nem is adtam volna vissza, de így azért némi meztelenkedés után visszaadtam. Kíváncsi vagyok a folytatásra, veszek egy csomag bugyipelenkát meg egy garnitúra mini alsógatyát :)

Mária

Isten éltesse a gyerekeim nagymamáit! :)

2011. szeptember 11., vasárnap

Ráadás

Eredetileg azt a címet szántam ennek a bejegyzésnek, hogy utolsó utáni nyári hétvége... de az kicsit erőltetett, meg ugye mi lesz, ha lesz még egy ilyen? Szóval ez egy ráadás a nyárból, ma 32 fok van és ragyogó napsütés. Elég jól kihasználtuk szerintem ezen a hétvégén. Marci péntek délután elment apjához, aznap sok mindent már nem is csináltunk utána. Tegnap viszont jó sokat voltunk kinn a kertben, Péter elment futni is, mi meg Regővel kitakarítottuk az autómat (nagyon ráfért!):


Regő jól elfáradt a melegben és a munkában, maga kérte, hogy menjünk be a kertből, ami pedig nagy szó. Ebéd után aludtunk egyet, aztán gyakorlatilag ott folytattuk, ahol abbahagytuk, a kertben töltöttük a délután fennmaradó részét, Bátort is kiengedtük:



Regő nagyon szereti, a kennel kerítésén keresztül szívesen barátkozik vele, aztán ha kiengedjük, kicsit tart tőle, mert körülbelül akkora mellette a kutya, mint a felnőtt ember mellett egy ló, és elég gyors :) de csak egy picit ijedezik, ahogy elszalad mellette, aztán felszabadultan nevet. Labdát dobál neki és utasítgatja, gyere ide Bátor, fekszik Bátor, pisiljél Bátor :D
Egy apaszerelmetes kép:

Ilyen volt a szeptemberi égbolt a császárfa alól nézve:

Ma délelőtt pedig kimentünk a börgöndi repülőnapra. Hát, Péternek megvan az utánpótlása a repülők iránti rajongásban, ez már biztos :) Regő az első pillanattól kiabált és ugrált, ha meglátott egy repülőgépet: ott a repülő, ott a helikopter, apa felszállt a repülő! Láttunk sok szép és érdekes gépet, veteránokat és a legmodernebbeket is, helikopter- és sportrepülő-bemutatót és ejtőernyősöket, ezeket sikerült fotóznom, meg apát és fiát, ahogy nézik őket, repülőkkel a háttérben:



A földön is voltak érdekes látnivalók: Ladák, Wartburgok és Trabantok gyönyörű állapotban és ragyogóra suvickolva, oldtimerektől a maiakig, katonai teherautók és második világháborús fegyverek, mentő- és tűzoltóautók, eredeti katonai dzsipek a 40-es évekből, és persze repülőgépek is. Volt, amelyikbe be is lehetett ülni, itt például Regő épp egy katonai dzsipet vezet:

Nagyon tetszett neki, a meleg és a napsütés ellenére végig rettentő lelkes volt, bár sokat kéretőzött karba, amit mi nem is annyira bántunk, könnyebb volt így, mint visszatartani onnan, ahova nem szabad szaladgálnia, persze azért gyalogolt is sokat, de karból is, földről is rögtön felfigyelt a felszállásokra, a repülőgép-motorokra, és kiabálja jelentette, hogy ott a repülő! Jó volt látni az örömét. 
Dél körül hazaindultunk, én azt hiszem, előbb kész voltam, mint Regő :) Majdnem elaludt az autóban, de azért megvárta itthon a palacsintát, és csak utána ment aludni, ő se bánta már :)

2011. szeptember 10., szombat

Három nap?

Október végén, amikor Marcinak kezdődik az őszi szünet, mi három napra elmegyünk Péterrel kettesben "nyaralni". Több, mint három év után először kettesben, és Regővel együtt is csak Gannán voltunk egy hétvégére májusban. Szóval azt gondolom, hogy igencsak ránk fér, főleg, hogy akkor már ha jól számolok, 32 hetes leszek, nemsokára megérkezik Csongor, és ha együtt tudunk is menni, kettesben megint csak évek múlva lesz módunk. Az eredeti terv az, hogy Marci is kap egy szabadnapot, csütörtök este levonulunk Ságvárra, ott alszunk, majd pénteken a gyerekek ott maradnak, mi pedig elutazunk.
Én meg ezen agyalok folyton... Marci jóval kisebb, másfél éves volt, amikor már sokkal többet volt nélkülem, mert akkor jártam egyetemre, ahol a szorgalmi időszak úgy nézett ki, hogy hajnali négykor mentem el otthonról, és este hét körül értem haza két hétig, aztán meg a vizsgák miatt majd' minden szombaton megint, bár akkor rövidebbek voltak a napok, és volt, hogy ők is velem jöttek. Így az ő apjával ekkora korában már elég simán elmentünk kettesben egy hétvégére.
Regő talán anyásabb is, vagy én vagyok "Regősebb", de nehezebben engedem el... Azt már megtapasztaltuk, hogy Marika nénivel itthon jól elvan egy napot, amikor Marcival a Várban voltunk. Anyukáméknál egy délutánt hagytuk, amikor a múltkor esküvőn voltunk - eléggé el volt anyátlanodva, hosszasan csak a motoron ült, és azt mondogatta, hogy papa. Igaz, akkor Marci sem volt ott, a szabink alatt pont azért akarom mindkettőt ott hagyni, mert Marci nagy segítség lenne a szüleimnek.
De hogy fogja vajon bírni? Érteni fogják-e a szüleim, amit mond? Legtöbbször azt gondolom, ugyan már, biztos megoldják, három gyereket felneveltek, és Marci is sokat volt náluk. Máskor meg tartok ettől a három naptól, közben a kettesben töltött időt nagyon várom. Nem egyszerű velem :D Arra is gondoltam, hogy Regő maradhatna itthon Marika nénivel, Marci pedig mehetne az apjához, de talán három teljes nap sok lenne a mamának. 
Szerintem egyébként maradunk az eredeti verziónál, csak drukkolok, hogy jól sikerüljön. Abban is bízom, hogy hátha ez majd jobban összeköti a nagyszülőket és az unokát. Meg addig még lehet, hogy otthagyom egy napra, máskor egy napra és egy éjszakára, hogy legyen átmenet. Szeretném, hogy működjön a dolog.

2011. szeptember 9., péntek

Kismamafotózás

Nagy álmom volt már Regőnél is, hogy egy igazán profi fotóssal örökítsük meg ennek a kilenc hónapnak az emlékét (Marcinál még nem volt ilyen lehetőség, vagy nem elterjedt, vagy én nem tudtam róla). Most megtaláltam Zsuzskát itt Úrhidán, és a múlt héten voltam nála fotózáson. Izgultam nagyon, de nagy élmény lett, különleges, és nagyon tetszik az eredménye! Itt egy kis ízelítő:
Árnyékos:


Macis:

Repülős Apának :)


Csipkés:

Kinti mosolygós:


Ezt pedig Zsuzska készítette ajándékba :) http://www.youtube.com/watch?v=q1VdRLRJerE 
Még egyszer köszönöm!