2012. január 7., szombat

Első séta

Ma végre kimerészkedtünk Csongor első sétájára :). Marci tegnap elment az apjához (zárójelben, csodálkoztam is, hogy elvitte, hiszen közösségbe még nem mehet, hivatalosan még karantén van, betegen hazahozta ezelőtt tíz nappal a pár napos újszülöttünkhöz, nem tartotta magánál a szünetre, hiszen ott van Kata is, most meg elviszi... de mindegy) gyönyörű napos idő volt, hat fok, és csak helyenként támadt fel a szél, úgyhogy úgy döntöttünk, dél körül, amikor elvileg a legmelegebb van, kimegyünk. Regőnek is nagyon kellett már egy kis mozgás, nekem se ártott, és ha csak az utcákon sétálunk a faluban, nem is találkozunk senkivel, hiszen Regőnek is karantén van még. Mivel Csongor eddig csak az ablakban levegőzött húsz perceket, illetve velünk jött a városba papírokat, pénzeket intézni a születéséhez kapcsolódóan, de akkor csak az autóba ki-be szállás idejét töltötte levegőn, szóval emiatt nem terveztem hosszú sétát, de mivel Regő szép komótosan és nézelődve sétált, lett belőle egy óra végül. Regő is tolta Csongort:

Láttunk sok kutyát, macskát, baromfit, traktort, repülőt, nagy volt a boldogság :)

Végre sikerült lefotóznom a kilátást az utcánkból. Nagyjából ezt látom a konyhaablakból is, szemben velünk üres telek van ugyanis. Nem mintha a panelházak olyan nagy élményt jelentenek, de az, hogy belátni Fehérvárra, az igenis az, illetve este, amikor csak a fények látszanak, kifejezetten szép. Meg hogy ilyen tiszta időben milyen jó a kilátás. Apósommal lámpával morzézni is tudnánk :)
Majdnem középen a kórház - ott született a két kisebbik fiam, el is érzékenyültem :) a dombokon pedig a város:

Az ott hátul a Velencei-hegység, a Meleg-hegy, ha jól tudom:

Az első fotótól balra, és még eggyel balra:


Ez pedig a szabadbattyáni templomtorony:

Jó fáradtan, éhesen, kicsit fázva értünk haza. Csongor kétszer sírdogált egy-egy rövidet, az elsőnél meg is ijedtem, hogy ha innentől végigsírja, az nem lesz jó... de nem tette. Olyan volt, mintha fázna az orra hegye, mert ahogy egy kicsit ráhúztam a takarót, abbahagyta. De ahogy hazaértünk és behoztam, kifejezetten meleg volt az orra is, az arca is, nem hiszem, hogy fázott. Talán a szél fújt be egy picit. 
Szóval ez is megvolt és működött, ha nem lesz megint olyan viharos szél, mint tegnap, akkor hétfőn már nem a védőnő jön házhoz, hanem mi megyünk mérésre :)

5 megjegyzés:

Emese írta...

Az a távolban Fehérvár? Nem is tudtam, hogy ellátni tőletek odáig :)

Gabka írta...

Szép kilátás! Jó lenne, ha előttetek az a telek üres is maradna, nem?

Timi írta...

Látom, a gyerek meg a séta senkit nem érdekel :D Igen, Fehérvár, tiszta időben ilyen szépen látszik, párásabban kevésbé, ködben egyáltalán nem :) Gabka, igen, leginkább nekünk kéne megvennünk, amíg más nem csap le rá :)

CsaládiKuckó-Anita írta...

Nagy és Okos Bátyus, aki sétáltatja/tologatja Öcsikét :)

Orsi írta...

Regő nagyon ügyes, igazi segítség Anyának. Na mondom én, hogy Neked innentől semmi dolgod, a gyerekek megoldják egymás között az életet. :D Neked csak dokumentálnod kell. :))
A kilátás tényleg tök jó, én sem gondoltam volna, hogy ellátni egészen Fehérvárig.