2012. május 20., vasárnap

Csongor keresztelője

Hát ez is megvolt, lett egy kockás inges református kisfiam. Illetve kettő lett, mert egy már volt :)
A keresztelő háttértörténete napokkal ezelőtt kezdődik, ma délután jöttem rá, hogy mekkora adag feszültség volt bennem amiatt, hogy minden jól sikerüljön. Pedig nem rendeztünk nagy népünnepélyt, a szűk családunkhoz csak a keresztszülők csatlakoztak: a húgomék. De hogy a lakás rendesen nézzen ki, a gyerekek ne borítsák össze a második kitakarítástól a keresztelőig, mindenkinek legyen ruhája, legyen ennivaló meg süti, és tegnap a fő parám az volt, hogy mi lesz, ha Regő a templomi áhítatba kiabálja bele, hogy jön a pisi...! vagy Csongor rottyant bele ugyanebbe.
Az idegességemnek betett, hogy olyan finom epres-rebarbarás pitetortát terveztem, ami annyira nem sikerült, hogy katasztrófa... és nem a torta hibájából, hanem mert nincs piteformám, és a kapcsos tortaformából kifolyt, ráégett a sütőre, füstben úszott a lakás, gondolhatjátok... Az én drága uram szombat este hétkor, épp a zárás határán szerzett tortát egy cukrászdából, ráadásul isteni finom és gyönyörű két kis marcipánosat, és az egyik eper alakú, mert amit elrontottam, az is epres. Hát úgy kellett nekem ez, mint egy falat levegő :) Amúgy én nem is érzékeltem ám, hogy feszült vagyok, csak ma, amikor leeresztettem.
Szóval délelőtt 11-kor istentisztelet a szomszéd falu kis református templomában. A fiúk nagyon szépek voltak, mindhárman csinos kockás ingekben feszítettek. Regőről nem tudtuk, hogy meddig fogja bírni, egy ideig édesen ült az ölemben és magától összekulcsolta a kezét, mintha tudná :) Aztán elkezdte mondogatni, hogy menjünk haza :) aztán pisilnie kellett, de szerencsére szép halkan mondta, egy para kipipálva. Végül Péter kiment vele, aztán cseréltek Marcival.
Csongor nagyon ügyesen viselte a keresztelést, pont úgy, ahogy Regő két éve. Odafigyelt a nevére, Virág, a lelkész most is személyre szólóan beszélt a nevéről, a jelentéséről, a hozzá kapcsolódó igékről. Közben persze fel kellett venni Csongort, váltogatni, hogy hogy fogjuk, de nem sírt, nem hangoskodott, és a zenére nagyon figyelt. A fejére csorgó víz ellen sem tiltakozott, érdeklődve figyelt.

Az istentisztelet végeztével itthon fényképezkedtünk a kertben, szerettem volna a háromkirályfikról egyet, de Regőt képtelenség volt helyben maradásra bírni, úgyhogy négy királyfiról sikerült :)

Itt a keresztszülőkkel:

Ezt meg szeretem magunkról:

Aztán ebédeltünk, mindenki agyondicsérte a főztömet, ami nagyon jólesett a lelkemnek :) Jó hangulatban beszélgettünk, de sajnos Ágiék hamar elmentek. Csongor egy horgolt kézműves majmot kapott tőlük, ami még csörgő is, meg egy tuti tálkát, amiből nem borul ki semmi.
A kicsik ebéd után elaludtak, Marci eljátszott, és mi is elszundítottunk Péterrel. Olyan jólesett... Utána jöttem rá, hogy mennyire kilazultam, nem éreztem úgy, hogy mindenképpen kell valamit csinálnom, csak tollasoztunk Marcival, meg ültem a kertben a két, később már mindhárom fiam között, és jól éreztem magam. Fotóztam a virágokat meg a Napot a diófán keresztül, cseresznyét szedtünk, még olvastam is az újra elszundító Csongor mellett. Szép kis nap volt :)

3 megjegyzés:

Orsi írta...

Gratulálok, vagy mit szoktak ilyenkor mondani? Jók a képek, szépek vagytok, milyen nagyok a fiúk!! :) A majom aranyos, biztos nagyon fogja szeretni Csongor. :)
A pitét sajnálom, de Péter nagyon ügyes, hogy szerzett egy tortát hősiesen! A pite pedig majd legközelebb sikerül. :) Sosem ettem még rebarbarát, de most valahogy nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet. :)

Altair írta...

Szépek vagytok! :)

Timi írta...

Köszönöm, meg a képes segítséget is :)