Front

Volt ugye múltkor az a két-három erősen szeles, hideg nap. Akkor is zizik voltak kicsit a gyerekek, főleg Regő hisztis, Csongor meg éjjel nem tudott aludni. Nem számoltam az ébredéseit, arra emlékszem, hogy egyik éjjel kétszer másfél órát aludtam.

A mai front viszont rám is hat, úgy érzem, alapból is hisztis lennék. De erre rájön az, hogy Regő úgy pörög, olyan eleven, hogy le se lehetne csapni. Kivételesen nem aludt semmit délután: eleve nehezen tudtam lefektetni, aztán felkelt pisilni, és utána hiába kísérgettem vissza többször is, alvás már nem volt. Csongor is elszenderedett picit, de Regő őt is felverte. Nem használ a lelkiállapotomnak, hogy ma kimaradt a nyugis teázásom, a kis csendem. Meg az se, hogy háromszor mostam megint alsógatyát. 

Csongor viszont úgy hat, mint egy adag nyugtató. Nem tudom, milyen láthatatlan összeköttetés van anya és babája között, de egymás mellett feküdtünk, kicsit megdögönyöztem, ő hangosan kacagott, bennem pedig fizikailag érezhetően oldódott a feszültség. Receptre kéne őt felírni.

Elfogyott a fonalam a kendő utolsó öt sorában. Már tegnap is gondoltam rá, hogy talán rendelni kéne még egy gombolyaggal, de bíztam benne, hogy esetleg mégis elég lesz, aztán láttam, hogy ma már muszáj lesz utánrendelni. Szerencsére holnapután megjön, és ezzel aznap sikerül is befejezni. Jaj de jó lesz :) Imádom kötni, de határidős, és ez is egy kis nyomás bennem, meg hát várom is, kíváncsi vagyok rá, tűn is nagyon szépnek tűnik, jó lesz látni élőben.

Más azt hiszem, nem volt ma azon kívül, hogy leesett egyhavi csapadékmennyiség. Májusi eső aranyat ér ugyebár, kellett nagyon, az már csak hisztis frontos elégedetlenkedés lenne, ha azt mondanám, hogy esetleg egy kicsit jobb elosztásban is jöhetett volna, úgyhogy ezt nem is mondom :) És egy jó pont mára: az idei első újkrumpli :)