Haladunk

Tegnap kiültettem a hortenziát. Nem véglegesen, mert féltem a téltől, de átültettem virágfölddel egy nagyobb dézsába, a saját táptalaját meghagytam, a dézsának pedig ástam egy gödröt, az alját beterítettük kaviccsal, és így ültettem ki. A dézsa és a gödör szélei közötti hézagot is visszatöltöttem földdel. Így körbe van véve a gyökere, hűti a föld, de mégis be lehet majd hozni telelni. Aztán ha jól bírja nálunk az életet, akkor jövőre kint is maradhat. Le is fotóztam végre!

Hogy ez megvolt, ástunk egy kicsit a homokozó helyén (a többes szám Marcit takarja) de nem nagyon halad, nehéz munka, és mindig meleg van hozzá. Aztán pihenésképpen nekiláttam bozótot irtani: van egy ágyás, ami korábban azt hiszem, fűszerágyás volt, de nagyon elburjánzott, túlnőtte a kereteit, és ráadásul ha megépül a teraszunk, akkor el fogja zárni a közlekedési útvonalat a terasztól a kert egyik oldala felé. Zsályát, citromfüvet ismertem fel benne, de ezek vannak máshol is a kertben, úgyhogy nem sajnáltam őket, pedig általában semmit nem szeretek kiirtani. Szállt a por, a száraz levél, nőtt a levágott kupac, talán elmond valamit a pihenés ezen formájáról, hogy a sövénynyíró olló körülbelül akkora, mint a fél karom. Persze ezzel se végeztem.

Csongor ezt művelte közben igen vagány-formán, láblógatva:

Sütkéreztette a talpát. De csak azt! :) Marci meg az ásásban még segített, aztán Regővel hol itt, hol ott tűntek fel, füleltem, hogy ha bárhonnan sikítozást hallok, akkor jó, akkor megvannak :) Aztán Marci ide is beállt egy kicsit metszeni egy normál méretű metszőollóval.

Ma egy kis körülnézésen kívül sokat nem műveltünk. Megállapítottam, hogy egész fejlett méretű kis zöld eprek teremnek a bokrokon, illetve hogy azért mégis lesz egy kevés cseresznye, nem sok, de arra elég, hogy megegyük. Idebenn pedig a kendőmmel haladtam:

A kép nem adja igazán vissza, de nekem nagyon tetszik. Sose gondoltam volna, hogy tudok ilyen szépet :) nem szerénytelenségből mondom, hogy hű de most ez mennyire szép, hanem mert olyan jó látni, ahogy fejlődik a kezem között, sokkal látványosabban, mint mondjuk egy pulóver. Sorról sorra nő, és már nem tudom fotózáshoz rendesen kisimítani, mert lecsúszik a tűről. Pedig ennél még sokkal nagyobb lesz! 

Aztán idebenn még ez is virágzik:

Neki komoly története van, ez egy nagykorú növény, sőt, 21 éves. 1991-ben a nagypapám egyik testvérének a temetésén voltunk a romániai (azért nem Erdélyt írok, mert Bánát) rokonoknál. Ott láttam egy tornácon körbefutva virágozni a növényem anyukáját, nagyon tetszett, és kértem belőle egy hajtást. 12 évesen, az első saját szobanövényem volt. Itthon elültettem, és évekig locsoltam a kis háromleveles hajtást, ami nem csinált semmit, de élt. Pár év után kinövesztett egy hosszú szárat, aztán sorban a leveleket, és újabb pár év után kezdett virágozni. Most már tekintélyes méretű, jól beindult :)

Regő meg közben a szobatisztasággal haladgat, bepisilés nincs, bekakilás előfordul, jobb lenne fordítva :) De így is nagyon ügyes, és majd ez is elmúlik. És ma először együtt fürdött a két kicsi a nagy kádban :)