Veiszer Alinda: Záróra

Még tavalyelőtt, amikor Péter pár napot külföldön volt és én addig titokban, rohamléptekben kötöttem a pulcsiját, láttam pár részt Veiszer Alinda Záróra című műsorából. Azóta is sajnálom, hogy nem többet, meg hogy ritkán tudok olyan későig fennmaradni. Amikor megjelent a műsorból harminc riport kötetbe szerkesztve, tudtam, hogy nekem ez kell - mostanra sikerült beszerezni.

Nagyon szeretem, ahogy Alinda kérdez. Annyira érdeklődő, emellett látszik, hogy nagyon felkészült a riportalanyból és a szakterületéből, pedig ezek sokszor olyan témák, amikhez az átlag riporter nem ért. Írja is, hogy rengeteget tanult ezekből a beszélgetésekből. Bátran belekérdez azonban a beszélgetőpartnere magánéletébe is, de soha nem tolakodó. Az ember érdekli, nyilván ami miatt érdekli, az valamilyen teljesítmény, szakmai minőség, nagyrabecsültség, de maga az ember nem csak ezekből áll, és Alinda kíváncsi a munka mögött rejlő egyéniségre is: a véleményeire, hozzáállására bizonyos témákhoz, az aktuális eseményekre az életében, vagy éppen korábbi történetekre. 

Felkészültsége, intelligenciája ellenére nem tartja rangján vagy képességein alulinak - magyarán: cikinek - azt se, hogy olyasmiket kérdezzen meg, amit az egyszerű, mondjuk az atomfizikában vagy az agykutatásban csekélyebb ismeretekkel rendelkező olvasó vagy néző kérdezne. Többször volt olyan érzésem olvasás közben, hogy igen, én is ezt kérdeztem volna. 

Nagyon tetszik, hogy mindig az okokra kíváncsi, gyakori az egyszerű "miért?" kérdés az interjúkban. Ezzel kapcsolatban is úgy éreztem, hogy az őszinte érdeklődés jön Alindából, és a kérdés maga nyilván nem egy kimunkált, körmönfont riporteri lelemény, ilyet is fel lehet tenni, sőt, és mennyivel közelebb kerül tőle a nézőhöz, az olvasóhoz!

A könyv előszavában kulisszatitkokat is elárul, mint például, hogy aki ide eljött, az vállalta, hogy nincs vágás és nincs olyan kérdés, amire nem válaszol. Persze cserébe nem is nagyon volt olyan, amit értelme lett volna visszautasítani. Harminc beszélgetést válogattak össze ebbe a könyvbe, vannak közötte olyan alanyok, akiknek itt hallottam először a nevét, de vannak mindenki által ismert nevek is, mint például Vitray Tamás, Melocco Miklós vagy Rófusz Ferenc. Jó sokáig tartott kiolvasnom, vaskos, belemélyedős, érdekes könyv. És hogy mi a legjobb benne? Azok a mondatok, amik több interjúalany szájából is elhangzottak, és szerintem egy riporter felé a legnagyobb dicséretet jelentik. Ilyesmik, hogy nahát, ezt így még nem is gondoltam végig. Vagy hogy milyen érdekes, hogy pont ezt kérdezi, mert... Azt jelentik ezek, hogy igazi együttgondolkodás alakult ki a stúdióban, ami a könyvet olvasva is tökéletesen érzékelhető.