Augusztus

Utolsókat rúg még a nyár, markába szorítja, nem engedi az időt. Ontja a forróságot, ellep mindent, kiszárítja a füvet és perzseli a bőrt. Pedig a természet tudja... Tudja, hogy már nem neki, nem ennek lenne itt az ideje. Még talán segít is ez a forróság az ősz érkezésében: a levelek nem csupán azért hullanak, mert jön az ősz, és ez így szokás, hanem mert kiszáradnak. Szomjasak, és nincs víz. 

Megnőttek a kis gólyák, és ha nem fogytak volna el, már gyülekeznének a fecskék a villanydrótokon. Helyettük csapatokban repülnek a seregélyek a szőlő felett. Mert a szőlő meg érik, bodor a levele.

A gyümölcsfák levelei sárgulnak, de ha bemegyek a városba, útközben már egészen megbarnult fákat is látok, az úttesten pedig forgószélként kapja fel őket a szél, igazi őszi pillanat, mintha nem is 35 fok lenne közben.

Azért az éjszakák hűvösebbek. A júliusi kánikulában volt, hogy éjjel se volt 30 foknál kevesebb, most lehet szellőztetni. Ez már nem az a kánikula. Sok mindenkinek, elég volt már, elfáradt a szervezet ebben a nyárban. Hűsre vágyik, szélre, levegőre, vízre. Tudja ezt a nyár is, azért erősködik most, mert érzi: legközelebb már nem lesz elég ereje visszaverni az ősz támadását. Ott settenkedik most is a bokrok alján...

És el fog jönni. Vele pedig kezdődik egy másik életszakasz, egy másik hangulat. Hajnali kelések, óvoda, iskola, hűvösebb napok, talán kevesebb játék, talán kevesebb kirándulás, komolyabb napirend.

Várom is, meg nem is. Várom az enyhülést, a szép, színes őszt, a nyugodtabb hangulatát. Tartok kicsit az óvodakezdéstől, ismerősként üdvözlöm az iskolát és az életünk újraszervezését. Mehetsz, augusztus. Kitettél magadért, odaadtál mindent, amid csak volt, itt az ideje átadni a helyedet a szeptembernek.