Fertőzug és az ozorai vár

Eljött tehát a szombat, és a gyereklétszám eggyel megcsappant, így aztán csak Bencével, Regővel és Csongorral indultunk reggeli és összepakolás után a Fertőzug Szabadidőparkba Börgöndre. Itt már voltunk egyszer ha jól emlékszem, tavaly nyáron, akkor egyedül Regővel. A hely maga nem sokat változott, Regő viszont sokkal nagyobb, önállóbb és abszolút kikristályosodott az érdeklődése, ami az állatokat illeti. Bencének is tetszett a hely, ő is lelkesen nézte az állatokat, traktorozott és teherautót vezetett - egy kiérdemesült traktort lehet szabadon nyúzni - szaladgáltak, játszótereztek, állatokat simogattak. 

A szabadidőpark napközis tábort is szervez, remélem, ezt még két év múlva is fogják csinálni, mert Regőnek szuper lenne, de még kicsi hozzá. Olyasmi is történt, ami már nagyon régen: fáztam! Persze magamnak nem hoztam pulcsit, úgyhogy mivel amúgy is tervben volt, hogy még visszamegyünk Fehérvárra, Pétert megkértem, hogy hozzon nekem. Találkoztunk, és együtt ebédeltünk a McDonald's-ban, ilyet úgyis ritkán csinálunk, Bencének meg egy külön nyaralási élmény lehetett.

Aztán gondolkodóba estem. Úgy volt, hogy Ságvárra megyünk, délután érkezünk. De vajon úgy lenne jó, hogy Bence és Regő ott aludjanak délután, vagy az autóban? Ebéd után voltak... Menjünk még valahova, vagy gyorsan, egyenesen Ságvárra? Az ozorai vár már nagyon régóta izgatta a fantáziámat, azóta, amióta a 7-es főút enyingi leágazásához kitették a táblát, hogy arra van Ozora. De volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, valami, amiért mégse akartam menni. De Bencének meg élményt akartam... Végül is a legutolsó elágazásig, az utolsó döntési pontig nem tudtam, mi lesz, aztán hirtelen délnek fordítottam a kormányt, Ozora felé. Ha már nyaralunk, akkor kiránduljunk. Az adta meg amúgy a végső lökést, hogy úgy láttam, Regő el fog aludni hátul, és így is lett, sőt, még Bence is elbóbiskolt egy félórára.

Szép tolnai, Fejér megyei tájakon vezetett az utunk, dimbes-dombos, szerettem. Ozora előtt volt egy nagyon isten háta mögötti rész egy-két igen lepukkant faluval, ahol még a térerő és a Kossuth rádió is elment, de a táj maga nagyon szép volt. A rossz érzésem elmúlt, aztán visszajött, amikor beálltunk a vár alatti parkolóba, és Regő csak aludt, aludt... 

Gyereket nem ébresztünk, biztosan van oka, hogy miért alszik még mindig... Ha Bence nem lett volna ott, úgy veszem, hogy autóztunk egy szépet és kívülről megnéztük a várat, mehetünk tovább. Visszatért a rossz érzésem, úgy éreztem, nem kéne erőltetni ezt a várlátogatást. De egy hatévessel meg nem tehetem meg, hogy idáig eljöttünk, és nem megyünk be. Így egy ideig vártunk, hátha magától felébred, Csongor is ébren volt már, de nem. Óvatosan felsimogattam, nem ébredt nyűgösen, és kedve volt várat látogatni, úgyhogy mentünk. 

A vár belülről sokkal szebb, mint kívülről. Gyönyörűen felújították és berendezték, sajnos elég kevés tárgy eredeti, de a másolatok is kiválóan bemutatják a kort és az akkori életet. Utólag mégis azt mondom, ha tudtam volna, hogy csak csoportokban, vezetővel lehet látogatni, akkor nem megyünk be. Regő kicsi még ehhez, én pedig megtapasztaltam, amit biztosan minden szülőnek meg kell tapasztalnia: amikor ég a fejed egy múzeumban a gyereked miatt. A többi kiránduló nagyon kedves volt, egy rossz szavuk nem volt, sőt segítettek a lépcsőkön a babakocsival és Regőnek is, de az én kisfiam rendre belekurjongatott az idegenvezető mondanivalójába, mindent szeretett volna megfogni, amit nem szabad, és a többi. Ez természetes az ő korában, nem is haragudtam rá érte, csak kellemetlen volt a csoport miatt. Viszont nagyon aranyos volt, és mindenki másnak is tetszett, ahogy itt is lelkesen fedezte fel szobáról szobára az állatokat: lovat, medvét, vaddisznót kitömve, trófea formájában vagy festményen.

Belső udvar

Konyhaablak  - a több méter vastag falba épített lépcsőkön szabad volt felmászni

Belső udvar felülről

Levendulaszárító padlás, hihetetlen illata volt!

Lovagterem

Külső várfal

Bónusz kép :)

Bence viszont nagyon jól viselkedett, őt már tényleg minden érdekelte, figyelt, nézelődött, nem nyúlt olyasmihez, ami nem szabad, ügyes nagyfiú volt. Láttuk egyébként a reneszánsz konyhát hatalmas nyitott tűzterekkel, hálószobát baldachinos ággyal és fadézsával, lovagtermet, kápolnát, étkezőt... A legfelső emeletre már csak Bence ment fel a csoporttal, én feladtam, és a két kicsivel megvártam őket a loggián. Utána megkönnyebbülve hívtam fel Pétert: úgy éreztem, megvolt a kötelező gikszer és megvan, mi volt a rossz érzésem oka, mintha előre megéreztem volna ezt a kellemetlen helyzetet. Biztosan tényleg az volt, mert a várlátogatás után teljesen elmúlt. És ha csak ennyi volt, akkor hálás vagyok érte. Még egy zivatart is megúsztuk, csak bentről láttuk, hogy kint szakad az eső. A gyerekek pedig meglepetést kaptak a látogatás végeztével: egy rajzos térképet a térségről és egy képeslapot. Amikor mondtam, hogy a kicsinek szerintem nem jár, azt a választ kaptam, hogy motiváljuk :) Szóval nagyon szép a vár és jó a személyzet, majd olyan öt év múlva visszamegyünk, és akkor már Csongort is érdekli, Regőt meg pláne. Vagy öten megyünk, és Péter kinn marad a kicsikkel, amíg én Marcival mindent alaposan megnézek.

Innen aztán már tényleg csak a Ságvárig tartó út volt hátra, Bence a térkép alapján irányított, odataláltunk :) Ott töltöttünk egy napot, tegnap este értem haza immár mindössze két gyerekkel. Ma kipihenem a nyaralást :)