Hároméves

Most minden arról szól, hogy Regő hároméves, de olyan nagy és hihetetlen dolog ez nekem... A vonalzója végén egy négyes van, persze messze még annak elérése - majdnem pont egy év - de akkor is, negyedik életévébe lépett, és ez egy korszakváltás. Vége a babakornak. Nincs is meg már szinte semmi belőle: se szoptatás, se pelenka, semmi ilyesmi, még az etetőszék tartja magát, de persze tud rendesen, asztalnál ülve is enni, csak szereti, meg így kényelmesebb. Mit is meséljek róla... Számokban: 95 centi, 14 és fél kiló, 20 darab tejfoga van és 24-25-ös körüli lába, majd az ovis szandinál kiderül pontosan az aktuális méret. Testileg teljesen átlagos, mégis olyan kis pufók, babás.

Azt hiszem, nagyon jó nekünk, hogy három évig itthon lehettünk egymással. Nem tud annyi mindent és nem jön ki olyan jól a gyerekekkel, mintha bölcsis lett volna: kevésbé tudja az együtt játszás szabályait. De persze van két testvére, unokatestvérek, meg azért találkoztunk gyerekekkel, és magától is alakul ez, szóval azért alkalmas a közösségi együttélésre :) viszont úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott, olyan biztonságban van, és neki még nem hiányzott, hogy eljárjon. Jó, hogy nem volt muszáj.

Azt mindenki tudja már róla, hogy az érdeklődése elsősorban az állatokra irányul, legyen az könyv, film, élő állat, plüssállat, játék, állatot ábrázoló bármi. Mindenhol megtalálja őket. Néha már szinte megijedek, hogy beszűkült, de azért érdekli elég sok más is: autók, markolók, más járművek és munkagépek, vonatok, repülők (ja, ezek is járművek...) kirakók, könyvek, a homokozás, a biciklizés, a rajzolás, a színezés, építőkocka... Mivel én főleg Marci fejlődését láttam, hozzá tudom hasonlítani, szerintem nála valamivel jobb a kézügyessége, illetve egyáltalán érdeklik ezek a dolgok. Mondjuk ennek ellenére nem tudja még a színeket. Tudja az összesnek a nevét, de csak ritkán találja el a dolgok színét.

 

A mozgása szerintem teljesen rendben van, fut, szalad, biciklizik a futóbiciklivel, most már teljes biztonsággal, és felemelt lábbal is gurul vele, lejtőn is, emelkedőn is. Bukfencezik, mezítláb jár bármilyen talajon, remélem, ez jót tett neki. Szóval az egy helyben maradással több probléma van, mint a mozgással :D de azért játékkal, mesével le lehet kötni. A mesét nagyon szereti, mióta leesett nekem, hogy ha a délutáni alváshoz is jólesik neki, azóta könnyebben elalszik. Tévét a két ébredés után nézhet kicsit, amíg felenged, vagy néha, ha nincs jobb ötletem. Konkrétan tévéműsort vagy rajzfilmcsatornát nem néz (ezek nálunk be sincsenek programozva) hanem régebbi rajzfilmeket (Kisvakondot, Nils Holgerssont...) vagy állatos természetfilmet dvd-n. Szeret zenét hallgatni, Halász Juditot énekelgeti is, de Marci kedvenceit is meghallgatja. Azt viszont sajnos nem szereti, ha én énekelek, még ha Csongornak is, túlvisítja. Remélem, ez elmúlik, mert én nagyon szeretek énekelni :) Zenére táncol, és az ismerős mondókákat, énekeket mondogatja. Zenélni is szeret a játék hangszereivel.

Az étvágya katasztrofális, illetve nem az étvágya, hanem a válogatóssága. Nagyon szűk a lista, amit szeret: mákos tészta az abszolút kedvenc, esetleg ha mák nincs, akkor lekváros tészta. Kenyér, kifli, zsemle, vaj, lekvár, méz, müzli, tej, kakaó, melegszendvics, tükörtojás, bundás kenyér - szóval reggelire, vacsorára azért van választék, de semmilyen felvágottat, sajtot és zöldséget nem eszik. Sonkát, sajtot a melegszendvicsbe szoktam neki rejteni, vagy a ham and eggsbe, zöldséget fasírtba. Gyümölcsöt sem eszik, bár sorolja a neveiket és képről azt is elmondja, melyik a kedvence. Pár szem meggyet, szilvát evett a fáról, amikor érett. Gyümölcsleveket viszont legalább iszik, szóval nem a gyümölcs ízével van a baj. Néha kér is, ha látja, hogy eszünk, aztán a látványtól visszaretten, mintha a nedvessége, az állaga taszítaná. Főtt ételek közül szereti még a natúr sült és a rántott húst, sült halat és halrudacskát, hangulattól függően hol megeszi a sült krumplit, a rizst, hol nem. Néha a natúr joghurtot is. De semmilyen főzeléket, zöldköretet nem. Amúgy így leírva nem is olyan rövid az a lista, egy gyerekpszichológus ezzel már kiröhögne :) Kérdeztem is erre-arra, hogy mi legyen vele, de mindenhol azt válaszolták, amit amúgy én is gondoltam: ha egyébként jól fejlődik, akkor rá kell hagyni. Bízom az óvodában, és az óvónők is azt mondták, majd ott eszik. Az étvágyával egyébként nincs gond, amit szeret, abból többször is kér.

Érdekes az érzékenysége: ha homokos, morzsás stb. a keze, akkor nem fog nyitott tenyérrel, behajlítja az ujjait. Nem szereti, ha nedves kézzel fogom meg, és visít, ha az etetőszék "csongorennivalójás" lett. Lelkileg is megvannak a radarjai. Nem érzem különösebben érzékenynek, csak amennyire a kis háromévesek azok. A dackorszak megvan, még nem látom, hogy lecsengőben lenne, remélem, jövő ilyenkor már visszafelé tekinthetünk rá. Van, amikor egyszerűen hagyom, hogy kidühöngje magát, van, amikor működik a figyelemelterelés, csak kreatívnak kell lenni hozzá, amihez nincs mindig türelmünk. Van, amikor pedig az ölelés jön be, és ezt úgy szeretem - érdekes tapasztalatom, biztos idősödnöm kellett hozzá, de Marcinál ez nekem nem ment. Nem tudtam a hisztiző gyereket ölelgetni, nem éreztem volna őszintének. Regő meg akkor is olyan édes, bájos, inkább sajnálom, mint hogy haragudnék rá...

A testvéreit nagyon szereti, ami nem azt jelenti, hogy állandó békés boldogságban létezik velük. Csongort néha bántja, úgy gondolom - bár lehet, hogy csak mentegetem magam előtt is - hogy nem bántani akarja ténylegesen, csak az a kis buta eleinte kacag, ha mondjuk nyomkodják a hasát, mire Regő lassanként megvadul, és bántás lesz belőle. Vagy csak nem figyel: odadob neki egy játékot, amivel jól eltalálja... Amúgy nagyon ügyesen dob, remekül tudnak labdázni Marcival, vagy célbadobósat játszani.

Marcival a konfliktusok abból jönnek, hogy általában mindig az kell, ami Marcié: játék, hely, kifli és főleg anya... Ki melyik oldalamon üljön, ki bújjon hozzám, mintha nem férnének ketten is. Azért persze megoldjuk :) Most már amúgy egyre több olyan dolog van, amivel közösen tudnak játszani, vagy ami mindkettejüket érdekli: ha Marcinak Ruminit mesélek, Regő is gyakran meghallgatja, ha Regő Kisvakondot néz, Marci is leül mellé. Bunkert építenek takarókból, birkóznak, bukfenceznek, legót vagy duplót építenek, homokoznak. 

A délutáni alvás biztosan kell még neki, bár elkezdett tiltakozni ellene, de ha elalszik, akkor két-három órát simán nyom. Ha nem alszik, mert megyünk valahova, akkor olyan délután négy óráig teljes gőzzel megy, aztán elfárad, és ha autóba ülünk, egy perc alatt elalszik. Amiatt nem aggódom, hogy leszokna róla, az oviban biztosan aludni fog, ez segít itthon is, meg tényleg ha két-három órát alszik, akkor az előtte lévő hiszti sem azért van, mert már leszokna :) Este nyolckor ágyban vannak, de akkor is megy a kimászkálós cirkusz inni, pisilni vagy bármiért, ami eszébe jut. Olvashatnak még kislámpánál, így van, hogy fél tíz is van, mire csend lesz, de iskola- és ovikezdéssel ezen majd szigorítunk. Meg akkor fél hétkor kelés lesz, most meg elalszanak nyolcig. 

Szobatiszta nappalra is, éjszakára is, most már a kakit is ügyesen vécébe intézi, bilit már jó ideje nem használunk. Sőt, önálló is, megy, lámpát kapcsol, pisil, töröl, lehúzza, de azért kakinál kísérem, szerencsére szól. Öltözni, mosakodni, fogat mosni is próbál egyedül, ebben nem tudom, mi az elvárás: szandit, nadrágot, alsógatyát, zoknit fel- és levesz, a pólót még segíteni kell áthúzni a fején fel is, le is. Lassan kezdem őt is bevonni az itthoni munkákba, ma együtt ürítették a kukákat Marcival, vagy kérem őt is, hogy jöjjön rendet rakni. Mert már a negyedik évében van, és az már majdnem nagyfiú :)