Kastélyparkból patakmederbe

Bence nyaralásának első napján, amikor meghoztuk, csak itthon voltunk, medencéztek, szokták a helyzetet, de másnap, azaz tegnap kirándultunk egyet. Most már látom, hogy ebbe a nem egészen egy hétbe messze nem fér bele annyi program, kirándulás, amit terveztem, főleg, hogy szívesen vannak itthon is. Tegnap kicsit elfáradtak, délután nem aludtak, medencéztek, homokoztak, voltunk fagyizni, aztán azt kérték, ma maradjunk csak itthon. De még a tegnapnál vagyunk, Martonvásárra mentünk, már régóta szívesen megnéztem volna a kastélyparkot és benne az Óvodamúzeumot, de úgy gondoltam, Marcit talán már nem érdekelné, Regőt meg még, de Bence épp ideális korban van hozzá. Úgyhogy ez volt az első úticél, illetve először bejártuk a kastélyparkot, ami meglepően érdekes volt a gyerekek számára is! Hatalmas fák, szépen nyírt kis rétek, térképek, amikkel nyomozós játékot lehetett játszani, vadmadarak a majdnem kiszáradt tóban, termések, amiket gyűjteni lehetett, és a hatalmas mocsári ciprus a léggyökereivel, amik valójában törpék:

A kastély és látogatói

Láttunk ebihalat is

Meg kócsagokat

Nyomolvasnak a tó fenekén

Beethoven

Csongornak is tetszett

Egy különösen jól sikerült Bencéről

Ez milyen termés lehet?

Vadkacsák

...és különféle törpék

A négyek bandája

Kedvenc

Miután körbeértünk a parkban, megtaláltuk az Óvodamúzeumot. Várakozásaimmal ellentétben Regőnek tetszett a legjobban, persze nem annyira az óvodatörténeti része, mint inkább a sok régi játék. Itt is talált állatokat, kis farmot, és bár jelzésszerűen meg volt akadályozva, hogy hozzáférjenek a gyerekek a kiállított tárgyakhoz, azért a kifeszített madzag alatt ki lehetett kicsit húzni meg visszatolni azt a fa villamost, felette benyúlni kicsit az állatokhoz... Efelett szemet hunytak, amit meg komolyan meg akartak védeni, azt üveg mögé tették. A jegypénztárnál pedig voltak direkt kipróbálásra szánt játékok is.

Ez nem az óvodamúzeum, hanem az első óvoda épülete. Homlokzatán a tábla: Gyermek-kert.

Még egy programot terveztem mára, bár már dél volt, mire Martonvásáron mindent megnéztünk, nem is gondoltam volna. Viszont azt tudtam, hogy még egyszer nem jövünk errefelé, a héten biztos nem, úgyhogy elosztottam egy zacskó kekszet és bevállaltuk a késői ebédet, előtte pedig végigjártuk Tabajdon a Mezítlábas parkot.

Ez tulajdonképpen egy túraösvény, Tabajd közepéről indul, felmegy a dombra és majdnem teljes kört leírva ér vissza a faluba, és különféle talajokon: kavicson, homokon, fán, patakmederben, fenyőtobozon, kukoricacsutkán és a többin vezet át. Nem babakocsis túra, de ezt én sem tudtam előre, meg azt se, hogy hova ér vissza a vége, különben otthagyhattam volna az elején a babakocsit, de így nem mertem. Van egy olyan meredek falépcső, hogy ha nem találkozunk épp egy kedves idős párral, akik az unokáikkal voltak ott, és nem segítenek, akkor ott vissza kellett volna fordulnunk.

Na itt nem mentem volna fel

De szerencsére segítettek, és így eljutottunk a domb tetejére, ott megpihentünk, és lemenni is segítettek. Ráadásul közben az is kiderült, hogy az ő két unokájuk is Marci és Regő, csak fordított sorrendben, sőt nekik is van még egy harmadik, aki nem volt ott, viszont nem is Csongor :) De ez is egy ritka, különleges találkozás volt!

A két Marci és a két Regő

Tabajd

Aki végigjárja a mezítlábas parkot, annak ez a játszótér a jutalma

 Csongor a domb tetején szopizott, a domb alján kapott gyümölcsöt is, főzeléket is, míg a nagyobbak játszottak, aztán indultunk haza - rajta kívül mindenki farkaséhes volt. Itthon várt a rakott krumpli, a pihenés, a medence és a homokozó, ja meg a fagyizó is. Kicsit nehéz volt, hogy az időzítés úgy sikerült, hogy amiatt se Regő, se Bence nem aludt délután, így este volt hiszti, de túléltük, és kivételesen nem nagyon kellett altatni :).