Városnéző körséta

Az előző napból okulva péntekre már nem is terveztem mást: délelőtt városnézés, délután otthoni program, viszont reggel induljunk el időben, még mielőtt Csongor elaludna, és akkor délig mindent bele. Csongorom, édesem mára úgy döntött, őt nem érdekli, mikor merre viszik, ha álmos, majd alszik, ahol sikerül. Soha nem fordult még elő olyan, hogy hordozóból átteszem babakocsiba, majd órákkal később vissza, és mindkettőt átalussza (közben az órákat azért nem!). Most megvolt ez is.

Szóval, parkoltunk a pláza tetején, az első előtti élmény a spirál alakú felhajtó, az első meg a mozgólépcső, szuper dolgok ezek. Beígértük Bencének a város legjobb fagyiját, persze nem pont reggel kilenckor gondoltam, de aztán végül is miért ne, ki tudja, visszafelé bele fog-e férni. Szóval a gömb alakú szökőkútnál egymás lefröcskölése után a  fagyi volt a következő napirendi pont.

Továbbmenve fontos megsimogatni Kati néni orrát, mert az szerencsét hoz:

...majd minél közelebbről megtekinteni az Országalmát:

... és a Fekvő katonát is:

 Innen bementünk az Órajátékhoz:

Sajnos pont nem csíptük el a harangjátékot, de megnéztük, mikor lesz a következő, és beterveztük, hogy délre visszajövünk. Addig viszont azt gondoltam, jól fog esni tízóraira egy süti és egy igazi habos kakaó az órajáték mögötti gyerekbarát kávézóban - na és nekem egy kávé.

Ő is örül, pedig se sütit nem kapott, se kakaót :)

Jól is esett, de nem voltak annyira hasra esve tőle, ez valószínűleg inkább csak az én elképzeléseimben volt ilyen előkelő dolog, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Hogy milyen menők vagyunk, fényes délelőtt sütizünk és kakaózunk a belvárosban. Ők megették-megitták, köszönték szépen, finom volt, rajzoltak kicsit a gyereksarokban, nekik már tök természetes, hogy ilyen helyek vannak a világon. Mondhatnám, hogy bezzeg az én időmben...!, de azt utálom, úgyhogy nem mondom :)

Nna innen visszaséta, gondolkodtam is, hogy mi legyen, merre menjünk... és megláttam a városnéző kisvonatot, ami amúgy szerepelt a terveim között, csak fogalmam sem volt, milyen gyakran indul, mennyibe kerül, felfér-e a babakocsi... Hát amint megláttuk az indulási helyén, mindezt megkérdeztük, hat perc volt indulásig, és a babakocsit összecsukva felraktam, Csongor az ölembe, Regő mellém, szuper. Regőben érdekes ambivalencia van, imádja a vonatokat nézni, még fel is száll rá, de ahogy rájön, hogy ez bizony menni fog alatta, tiltakozni kezd és nem akar vonatozni. Magamhoz húztam ültében, látta, hogy Bence meg Marci lelkesen utaznak és integetnek, és percek alatt felengedett ő is :)

Indulás előtt, Regő még lent velem

A kisvonat nagyjából negyven percet utazott, jó sok mindent bejárt a belvárostól a csónakázótavakig és vissza, igyekeztem precíz idegenvezetést tartani és csak kicsit zavartatni magam egy idő után attól, hogy a fiúkat a látnivalóknál sokkal jobban érdekelték a körülöttünk elhajtó autók és az, hogy melyik sofőr integet vissza. A buszsofőrök és a fagyiskocsik jó fejek, a kék bmw-k kevésbé. Pontozták is őket. Ez is jó mulatság tényleg, na :) De azért körül is néztek talán.

Útközben eszünkbe jutott a Virágóra, azt is meg kéne mutatni Bencének... de leszállás után összesen húsz percünk maradt a harangjátékig. Sebaj, ennyi idő alatt simán eljutottunk volna a Virágóráig meg vissza, ha Regő nem jön rá, hogy ő már nagyon fáradt és vegyem fel. Felvettem, a nagyok meg versengve tolták a babakocsit, azért így sem volt egyszerű. Persze a Virágóránál Regő lemászott, azért az érdekesebb, mint amennyire ő fáradt volt. Visszafelé meg megint fel :)

Útközben sikerült időt szakítani arra is, hogy a fiúk megnézzék a millenniumi - közkeletűen "Nato" - emlékművet is:

Így aztán kis izzadsággal, de minden sikerült, odaértünk és nem késtük le az Órajátékot sem, és a visszafelé sétálás alatt aludt el Csongor. Én is most először hallottam ám zenélni az Órajátékot és mozogni a figurákat.

Innen már csak a visszaút következett, de hogy ne arra menjünk, amerre jöttünk, most a Török udvaron át közelítettük meg a plázát, közben lőttem párat a városról:

Aztán persze mozgólépcső, autó - itt jött el a történelmi pillanat, amelyben Csongor alva került babakocsiból hordozóba - spirális lehajtó, és irány haza :) Szerencsére tartalmas volt a délután is, amelynek a végén átadtuk Marcit az apjának, hogy szombat reggel a horvát tengerpart felé vehesse vele az irányt. Most ott sütteti a pocakját :)