Emi és a fiúk, Dorka és a lányok, meg mi

Még a szünetről... Keddi programunk volt a tali Emiéknél. Én kértem, hogy az őszi szünetben legyen, mert akkor Marcit is gond nélkül tudom vinni. Dorkáéknak is jó volt, mindenkinek jó volt, én jöttem rá az utolsó pillanatban, hogy de hiszen Marci keddenként lovagolni jár, nem tudom, azt érinti-e az őszi szünet, de mivel ennek semmi köze az iskolához, nem kéne, hogy érintse. Időjárás és október 23. miatt kétszer is kimaradt a lovaglás, már nagyon szeretett volna menni, úgyhogy végül is abban állapodtunk meg, hogy aznap lesz, de fél ötre haza kell, hogy érjünk. Sebaj, majd jó korán elindulunk... na igen, indultunk volna, és tényleg már előző nap nekikészültem, mégis egy órát csúsztunk az eredeti tervhez képest. Azért még dél előtt odaértünk, Dorkáék már ott voltak. Rozka hatalmasat nőtt a nyár óta, illetve nem is az tűnt fel, hogy termetre mennyit nőtt, hanem olyan nagylányos lett attól, hogy jár és kezd beszélni. Érdekes volt megfigyelni a fiúk és a lányok közti különbséget (persze lehet, hogy csak egyéniségbeli és nemtől független ez a különbség, de én egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy igenis van eredendő különbség a kisfiúk és kislányok temperamentuma, habitusa között). Emivel nekünk ugye van összesen hat fiunk, Dorka pedig volt olyan bátor, hogy el merte hozni közéjük a két kislányát. A hat fiúból kettő, Barnabi és Csongor elég kicsik még ahhoz, hogy ne vegyenek részt hangos és eleven tombolásban, de a maradék négyet is elég volt megfékezni, miközben Sára és Róza az egyik épp csendes sarokból a másikba bújtak szép nyugodtan eljátszani.

A nagyfiúknak szabad volt a hálószobában, matracon birkózni, de persze ebben sem ismertek mértéket - amiben az én Marcim élen járt - úgyhogy leállítottuk a birkózást, amire válaszul Marci teljesen hisztis és duzzogós lett: unatkozik, és én nem engedem, hogy birkózzanak. Mondanom sem kell, három fiú játszótárs, esetleg két kisbaba és két kislány is rendelkezésre állt, valamint nem is egy szobányi játék építő, kirakó, vonat, autó, legó és társas, de azokkal egyikkel sem volt kedve játszani. Hiába mondtam, hogy nézze meg, válasszon, kérdezze meg Danit... nem. Érdekes módon Regő sokkal inkább megtalálta azt, ami érdekelte, természetesen az állatokat, a különféle járműveket, kirakót, és nagyon tetszett neki a játékkonyha, sokat és ügyesen főztek Marcipánnal.

Végül aztán én kértem meg Danit, hogy mutasson valami jó játékot, és kiválasztottam egy golyópályát, amiről úgy gondoltam, hogy Marcinak is tetszene - igazam lett, onnantól egy ideig el tudtak játszani szépen, békésen. És persze Marci nagyon jól érezte magát és nem akart hazajönni, csak a lovaglással lehetett elcsábítani :)

Ezen csak négy gyerek van egyszerre, viszont itt vannak a lányok is :)

Marci és Marcipán furulyázni tanítják Emit, aki a képen nem látszik :)

Csíkosak, egyidősek, aranyosak :)

Ezen már öt gyerek és két felnőtt :)

Barnabi dob, én pedig elkapom... a pillanatot :)

Mindjárt kúszóverseny lesz

Úgy értünk haza, hogy fél ötkor pontosan megálltunk a lovardánál, közben hazajönni már nem volt idő. Hideg volt, a kicsik éhesek, fáradtak és fázósak, nem volt könnyű kivárni Marci lovaglását, aki egyébként nagyon ügyes volt. De azért kivártuk, hála Csongor türelmének, Regő lószeretetének és egy kis fahéjas mandulának. Aztán pedig irány haza a sötétben, vacsi, fürdés és korai lefekvés volt, senki nem tiltakozott. Köszönjük a talit, Emi, találkozunk legközelebb Dorkáéknál!