Szigetfutás

Életem első versenye. Azaz második, mert ott volt a Fut a falu, és kaptam oklevelet meg érmet, szóval verseny volt az, na de hárman indultunk :) Itt se sokkal többen, az igaz, egy kis csapat, szerintem olyan húsz induló körül. Szóval ott kezdődött a dolog, hogy amikor szeptemberben először futottam le a mi utcánkból és a mögötte lévőből álló 1420 méteres kört, akkor elkezdtem vezetni a futásaimat a RunKeeper nevű alkalmazás segítségével. Ez meg olyan kedves, hogy regisztrációkor megkérdezi a koromat, a súlyomat és hasonlókat, és gondolom, ezek ismeretében ajánl egy teljesítendő célt. Nekem ez az volt, hogy november 24-ig (ez tíz hét különbség volt a regisztrációtól kezdve) teljesítsek egy 5 kilométeres versenyt. Illetve az először fel se tűnt, hogy verseny, csak az öt kilométert figyeltem. Aztán valamikor leesett, hogy ja, ez race! Ajánlgatta is az alkalmazás, hogy keressek versenyt, de amit találtam, az vagy hosszabb, vagy rövidebb, vagy olyan bizonytalan: létezik ez vagy nem...? Hosszas nyomozás után találtam rá a margitszigeti Szigetfutásra, ami egy évek óta létező verseny, minden hónap első szombatján körbefutják a Margitszigetet a vállalkozók, van rajtszám, időmérés, és minden, ami kell, egy dolog nincs: tét. Ennek a honlapja bár humoros és jópofa, de nem nagyon informatív, nem voltam biztos benne, hogy most, harmadikán lesz-e ez a futás, de azért azt gondoltam, elmegyek, ha a verseny nincs is ott, én ott leszek, körbefutom a szigetet és megmondom a runkeepernek. 

És így is lett, szombat reggel elmentünk, és szerencsére a verseny is ott volt, meg én is :) Volt egy kis hátulütője: mi a távolság miatt, hogy véletlenül se késsünk el, már 9 után ott voltunk, nevezni tízig lehetett, a rajt pedig 10:20-kor volt. Így aztán kb. egy órát voltunk kinn a hidegben, öt fok volt és köd. Közben végig mozogtam, igyekeztem bemelegíteni, de ez azért így is sok volt, jól átfagytam. Viszont bementem a Hajós Alfréd uszodába, mellőle indult a verseny, és az egy csoda! Ilyen úszásért rajongó embernek, mint én, szinte egy templommal felér. Hatalmas aula és azok a márványtáblák a bajnokaink neveivel... Megtiszteltetés volt itt vécére menni :D viszont a büfében nem tartanak banánt.

Azt még meg kell írjam elöljáróban, hogy előző nap, pénteken egész nap hasmenésem volt - mert csütörtökön nagy szabadságomban azt hittem, hogy ha lustálkodni szabad, akkor bármit enni is, és csokis kekszet ettem kakaóval, meg más cukros és gluténos dolgokat is, pedig tapasztaltam már, hogy ha a rendes paleolit táplálkozó hibázik, akkor maga látja kárát... Péntek este úgy mentem futni, hogy egy tízperces kör, haza vécére, majd még egy tízperces kör. Szombat reggel nem ettem semmit (ezért kerestem banánt) és így indultam neki a futásnak.

A Szigetfutáson úgynevezett hendikepes indítás van: az új nevezők indulnak először, aztán a korábbi időeredményük szerint sorban indítják először a lassabbakat, végül a gyorsabbakat. Ez jó, motivál, hiszen nem azt látod, hogy a rajtnál kilőnek azok, akiknek ez csak egy laza sprint, te pedig kullogsz utánuk. Persze keverednek a Margitszigeten egyébként is futókkal, hihetetlen volt a népsűrűség! Azért a rajtnál én szépen felvettem az itthoni tempómat, az első 1000-1500 méteren akartam igazán átmelegedni, nekem inkább a teljesítés volt a cél, mint a konkrét versenyzés. Azért utólag kiderült, hogy jóval gyorsabb voltam annál, mint itthon szoktam lenni, hiszen sima, jó minőségű pálya volt, szinte nulla szintemelkedés, és plusz motiváció.

124-es rajtszámmal szerintem utoljára értem be (még nem kaptunk hivatalos eredményt, de nem nagyon láttam mögöttem jönni senkit) de az időeredményem nagyon jó lett, 35 perc körüli! Itthon 37 perc alatt futottam 4.5 kilométert, 44 alatt 5 és felet, ez pedig 5300 méter volt. Nagyjából 9 km/órás átlag - itthon 7 vagy 7.5 szokott lenni. Nem volt könnyű: valamiért, talán a hideg miatt nagyon szúrt az oldalam, többször is úgy éreztem, hogy meg kéne állnom, de nem álltam meg, csak olyan volt, hogy egy-két lépést nem futva tettem meg. Illetve ettől a sebességtől is lehetett, közben nem érzékeltem, hogy gyors vagyok, sőt, inkább szenvedtem néha :) Aztán arra koncentráltam, hogy minden fejben dől el, és látom, hogy a lában visz, izom vagy ízület nem fáj, tehát menjünk, hajrá, hadd vigyen a láb, lélegezni meg majd csak sikerül. A végére el is múlt ez a szúrás vagy görcs, és egy kicsit sikerült is belehúznom a célnál.

Kicsit rosszkedvű voltam utána, mert éreztem, hogy mehetett volna jobban is, ha nincs ez a szúrás, de ez hamarosan elmúlt, és átadta a helyét a jóleső fáradtságnak és egy kis büszkeségnek: megcsináltam :) RunKeeperen a cél kipipálva, a következő 7 kilométer teljesítése szilveszterig, nem versenyen, csak itthon, magamnak.

A verseny után tombola is volt apróságokból. Nem hittem volna, de kihúzták a rajtszámomat, és nyertem egy banánt :) Semmi sem eshetett volna jobban akkor. Átmelegedni nagyon lassan sikerült, talán estére anyuéknál éreztem azt, hogy már ugyanolyan a hőérzetem, mint a többieknek a lakásban. Reggel pedig kellemes izomlázzal ébredtem.