Megpróbálom összeszedni a gondolataimat a témában, kicsit zagyvák :)
Szóval, Marci és Regő között hat és fél év van. Nem így terveztem, lánykoromban, illetve amikor fiatalon megszületett az első gyerekem, azt gondoltam, hogy négy-négy év lenne jó. 23 voltam, amikor Marci született, négy év korkülönbséget pont jónak gondoltam: se nem túl kicsi, se nem túl nagy, számomra is jól kezelhető, a nagy nem pont dackorszakos vagy oviba menős, amikor kistestvére lesz, és hasonló előnyök jutottak eszembe. Aztán, ahogy mondani szokták, az élet máshogy hozta - de persze az életemet én alakítottam, szóval mivel elváltunk az apjával, nem lett négyéves korára kistestvére, lett viszont hat és fél éves korára. És nagyon jó lett így :) Sokan mondták, illetve a saját esetükre mondják ma is, hogy ez túl sok, vagy nem akarnak ilyen nagy korkülönbséget, hogy így már nem is testvérekként nőnek fel, hanem két egykeként. Nekik azt javaslom, nézzék meg az én két fiamat, amikor együtt játszanak, veszekszenek, mesét hallgatnak, rohangálnak :) Marcival voltak nehézségek eleinte, mert Regő születése szinte napra pontosan egybeesett az iskolakezdéssel, ami amúgy is nagy váltás, de az első osztály után ezek teljesen lecsengtek. Most is mondja néha, hogy a kicsiknek jó, például amikor itthon maradnak velem, vagy épp amikor Regővel elmentünk valahova, amíg ő iskolában volt, de ilyenkor emlékeztetem arra, hogy neki is mi mindenben jó. Persze sokszor rosszulesik az elégedetlensége.
Az is szuper ebben a korkülönbségben, hogy Marci már igazi segítség. Írtam, hogy az elmúlt napokban teljesen magától készít reggelit, és ha kell, Regőnek is megken egy kiflit, ezt nem én kértem tőle, épp csak felkelt, látta, hogy én még nem vagyok, és megcsinálta. Vagy meg lehet kérni, hogy vessen egy pillantást Csongorra, amíg én kiszaladok, ilyesmi. És egy csomó mindent magától csinál, néha önállóan - tükröt tartva - neveli Regőt, ami tud meglehetősen kellemetlen is lenni :) De összességében bátran ajánlom mindenkinek a hat-hét év korkülönbséget, aki csak azért nem akarna második vagy többedik gyereket vállalni, mert már túl nagy lenne a korkülönbség. Amúgy is, gyereket magunknak vállalunk, a testvér bónusz :)
Aztán megérkezett Csongor, Regőhöz képest 28 hónap korkülönbséggel, Marcihoz majdnem kilenc évvel. Így a Marci-Csongor kapcsolatra a fentiek ugyanúgy jellemzőek, csak még határozottabban, és sokkal problémamentesebben. Marci rutinos nagytesó, és már nem okoz gondot az iskola sem, nem újdonság. Regő és Csongor között a kis korkülönbségtől féltem is, illetve nem konkrétan ettől, hanem a féltékenységtől, vagy hogy Regő érteni fogja-e, hogy mi történik, de ezt alaptalan volt, kiderült, hogy értette, Csongort pedig imádja, és féltékenységnek semmi jele. Persze figyelni kell, hogy ne szoruljon háttérbe, ne hallja folyton azt, hogy most Csongor miatt nem tudok ezt vagy azt csinálni vele, neki. Így aztán szoptatás közben félkézzel bármire képes vagyok, etetek, kiveszem az etetőszékből, mesélek és amit még csak kell. Sokak szerint ez a korkülönbség nem is kicsi, és valóban, az egy-másfél év sokkal kisebb, és biztosan nehezebb is. Szerintem azonban kicsi ez is, egyrészt mert Regő is még pelenkás, másrészt ő is kicsi. Két és fél éves sincs, már nem baba ugyan, és nem is akarom "kicsinyíteni", de a nagy gyerek ettől még messze van. Ugyanúgy az én kicsi babám, mint eddig, és szerintem fontos is, hogy az maradjon, ne kelljen a még kisebb testvér miatt hirtelen felnőnie. És persze a hat és fél évhez képest határozottan kevesebb a 28 hónap :). Ezt a korkülönbséget még most próbáljuk, majd egy-két év múlva tudok úgy beszámolni a tapasztalatokról, mint Marci esetében, de eddig, öt hét tapasztalatával kijelenthetem, hogy ez is jó :)
Még Marci fehérvári védőnője mondta ezelőtt csaknem kilenc évvel, hogy meg fogom látni, úgy lesz jó, ahogy lesz. Ha kis korkülönbség lesz, akkor az lesz a legjobb, ha nagy, akkor az, mindenkinek az lesz a legjobb, ahogy épp alakul. És milyen igaza volt!
Az is érdekes egyébként, hogy anyukámék is hárman vannak testvérek kettő és hat év különbséggel. Mi is ugyanígy, az én gyerekeim pedig fordítva, hat és kettő :)