Festés és a dégi kastély

Az előző bejegyzés folytatása, avagy "B" oldala következik. Most már jobban kihasználtuk a gyerektelen hétvégét, mint a múltkor az egyetlen gyerektelen napot - mondjuk ebben az is sokat segített, hogy egy teljes hétvége pont kétszer hosszabb, mint egy nap. Szóval szombaton nagy szervezéssel és elszántsággal nekiugrottunk a beltéri ajtók festésének. Péter leszedte, kivitte, csiszolta, én idebent maszkoltam, takarítottam a keretek csiszolása utáni port, aztán amikor az első ajtó is festésre kész volt, onnantól festettem. Öt szobaajtóról (gyerekszoba, a hálószoba két ajtaja, gardrób és spájz) és az üveges előszobaajtóról van szó, előbbiek világoszöld - szerintem mentafagyi-színű - festést kaptak, utóbbi vörösfenyő-színű lazúrfestéket. Plusz szegőléceket és egy-két elmaradt vagy újrafestendő ajtókereteket is festettünk. (A gardróbot csak nagy előkelőségünkben hívjuk így, valójában mindenes tárolóhelyiség, nevezhetnénk akár sufninak is, de az mégis hogy hangzik. Meg a terv az, hogy később tényleg gardróbként fog funkcionálni.)

Szóval ebben a rendszerben dolgoztunk, amikor Péter az összes előkészületi munkával végzett, akkor jött ő is lazúrozni, így végül az előszobaajtó keretét ő fejezte be, én egy kicsit később kezdtem és egy kicsit előbb hagytam abba a munkát, de így is megvolt a nyolc óra. Ma reggel Péter megfordította az ajtókat és lefestette a másik felüket, ez már jóval gyorsabban ment, hiszen nem kellett leszedni, kivinni, csiszolni stb. Most a zöld ajtók nagyjából szárazak, de még csak a gyerekszobára tettük vissza, hogy tudjanak nyugiban aludni, becsukni még azt se mertük. A vörösfenyő lazúr pedig valamiért nagyon lassan szárad, így a nappaliban van egy ajtó, a konyhában egy, és Marika néninél három, ha jól számolok. Persze mindenhol újságpapírok, fóliák és a konyhaszékek a nappaliban... de majd egyszer most már tényleg rend lesz, meg készen lesz a mostani építkezési hullám! 

A zöld ajtók egyébként kicsit élénkebbek lettek, mint szerettük volna - az egész lakás mediterrán színekben játszik, halványsárga a fal, narancsos a magasan futó díszcsík, terrakotta járólap, konyhacsempe, a konyhát és a nappalit elválasztó parapetfal vörös tégla. Ebbe akartunk némi ellenpontot csempészni a zöld ajtókkal, aztán kicsit megijedtünk az árnyalattól, de most, a gyerekszobáét feltéve megnyugodtunk, jól mutat ezek között a színek között!

Hű de sokat írtam erről, de hát most ez foglalkoztat - pedig még arról is be akartam számolni, hogy így aztán a munka befejeztével délelőtt tíz óra körül kirándulni indultunk, hogy legyen valami kettesbenprogram is a gyerektelen hétvégén. A dégi Festetics-kastélyt néztük meg, ahová én azóta vágytam, hogy fordítottam róla egy idegenforgalmi ismertetőt, pedig annak már jó tíz éve. Most eljutottunk oda, és nagyon jó választásnak bizonyult. Egy Pollack Mihály tervei alapján épült, jó állapotban lévő kastély, ahol még folynak a munkálatok az épületen is, a parkban is, látszik, mennyi lehetőség van még benne, de már most is érdemes megnézni. A termek elég üresek, volt egy időszak, amikor a környékbeliek széthordták a bútorokat, könyveket, értékeket, de mindegyik teremben van ismertető egy-egy témában: a Festetics családról és kiemelten egyes tagjairól, a kastély és az uradalom történetéről, műveléséről, még a személyzetről is. A parkban jól látszik, meddig értek már el a rendbehozatali munkálatok, a tó nagy része gyönyörűen ki van tisztítva, szép parttal és ösvényekkel, horgászni is lehet, és a tó közepén lévő kis szigeten áll a Hollandi-ház, ami az egész birtok különlegessége, nagyon bájos és érdekes, engem főleg ez vonzott oda. A park maga is gyönyörű, hatalmas fákkal és nagy terekkel, jó nagyot sétáltunk benne. Nagyon kellemes időtöltés volt ebben a gyönyörű októberben, mindenkinek ajánlom, ha ezen a környéken jár, nézze meg. Erről hoztam néhány képet is így a maratoni bejegyzés végére:

Három óra tájban indultunk anyuék felé, útközben még megebédeltünk, majd siettünk a gyerekekhez. Jó hétvége volt, kellemesen fárasztó, jó arányban vegyítve munkát, pihenést, szórakozást, és nagyon nagy szükségem volt már annyi mozgásra, amit egy ilyen kastélyparki séta jelent.