2012. február 20., hétfő

Két hónapos

Tegnap este azon morfondíroztam, hogy két hónapja ilyenkor a szülésznőmmel beszélgettem, és arról nyafogtam neki, hogy én nem fogom tudni, melyik az igazi fájás... és néhány óra múlva bizony már tudtam, reggelre pedig megszületett Csongor, máig hihetetlen számomra.
Nagyon sokat változott két hónap alatt, gyűrött újszülöttből gömbölyű kisbaba lett. Sok mindent tud már, lassan kiismerjük egymást.
A napirend alakulgat, van, hogy már azt hiszem három-négy nap után, hogy na kialakult végre valami, aztán a következő napokban borul, de azért az alapok megvannak. Fix az este hat körüli nyűgösség, utána fürdés, és a fél kilenc körüli elalvás. Nagyjából talán beállt napi két nagy alvásra és egy-két picire: reggel és este vagy elszundít egy negyedórácskára, vagy nem. A két hosszú alvás meg úgy néz ki, hogy valamikor délelőtt elalszik, kilenc-tizenegy között valamikor, és onnantól általában alszik három órát. Aztán egyet-kettőt ébren van, és megint egy nagyobbat alszik. Ha szerencsénk van, akkor ezt Regővel átfedésben teszi :) Az egyedül elalvás még nem nagyon megy. Volt már rá példa, de általában azért a szoptatásba alszik bele, vagy ringatás, sétálgatás közben.
Most már nem szopik olyan gyakran, amikor aludni készül, akkor többször mellre teszem, hátha úgy sikerül, de amikor tényleg evés céljából szopik, az reggel, este, alvások előtt-után és éjjel egyszer-kétszer van. Az öt-hat órás alvások éjszaka rendszeressé váltak, volt már hét is, így legtöbbször csak egyszer kel, kivéve persze az elmúlt éjszakát, amikor azt hiszem, három ébredése volt. Szerencsére most már csak szopik és visszaalszik, bár néha elég hosszan, meg néha tíz perc után újra hív, de a lényeg, hogy éjjel már nem kell vele a nappaliban sétálgatni. Szerencsére a testvérei sem ébrednek fel rá éjszaka.
Most már naponta több mosolyt is kapunk, már apa is, én pedig már igazi nagy teleszájasat is láttam :) Fotózni persze még lehetetlen. Gügyögni még nem nagyon akar, időnként vannak kis hangjai, főleg fürdés előtt, amikor már tudja, mi jön és szereti, megnyugszik az azt megelőző nyűglődésből. Örülök neki, mindig beszélgetek vele, ő nagyon figyel, én pedig várom, hogy válaszoljon :)
A kezét nézegeti és használja is, bár szerintem még nem tudatosan, de megpofozgatja a babatornáztatóról lógó játékokat. Egyre jobban szeret hason lenni, és az elé tett játékot nézegetni. A fejét szépen megemeli és tartja, és ha nem látom, nem hiszem el, de többször átfordult már hasról hátra - biztosan nem a szándékos és tudatos fordulás ez még, de akkor is. Regő is így csinálta, bár pár héttel nagyobb volt. Aztán elfelejtette, és csak pár hónappal később fordult újra. 
A testvérei imádják, és ő egész jól bírja a gyűrődést. Főleg Regő nem igazán érti, hogy csak finoman, úgyhogy a kedves simogatásból, csikizésből hamar olyan lesz, amitől már féltem Csongort, de persze nem bántás, és semmiképp nem szándékos, hanem aranyos, játékos. Nemsokára Csongor testi ereje, mozgása is alkalmas lesz rá. Mindketten nagyon szeretik ölbe venni, Regőnek csak szépen ülve, kitámasztva adom oda, de Marcinak simán a kezébe lehet nyomni, ha hirtelen le kell tennem. 
Csongor az első gyerekem, akit zavar, ha nem tiszta a pelenkája, a többiek olyan jól elvoltak a meleg, nedves közegben, mint a befőtt. Nála néha kiderül, hogy egy pelenkacsere elég a boldogsághoz. Még az utolsó darab kettes pelenkákat hordja, de már nagyon kell a hármas. Ruhából 62-est, bodyból vannak 68-asok is. Olyan az alkata, hogy a törzse hosszú meg a karja, a lába aránylag rövidebb, így a rugdalózók tovább jók. Jó lesz, ha jön a tavasz, mert az overallok is lassan kicsik lesznek. 
Néha már megtalálja az ujját, örülnék, ha ő is használná, nem szeretnék neki cumit adni. Autózáshoz neki is vettünk, mint Regőnek, hiszen ott nem tudom kivenni, felvenni, megszoptatni, de ha én vezetek, még hátranyúlni se nagyon, eddig egyszer használtuk a cumit.
Kicsit aggódom amiatt, hogy még mindig enyhén duzzadt a melle, a múlt héten kifejezetten nagy duzzanatot lehetett tapintani jobb oldalon, most már kisebb, de még mindig megvan. Elvileg hormonális hatás a terhességből meg az anyatejből, de vajon meddig normális? Múlt héten hívtam a védőnőt, ő akkor azt mondta, rendben van, szerdán pedig megmutatom a doktornőnek is. A másik dolog egy kis kiütés az arca két oldalán - lehet, hogy mégiscsak tejallergiás ő is? Ha igen, neki  vannak a legenyhébb tünetei. Most laktózmentes tejet iszom, ha a doktornő szerint a tejfehérje okozza, akkor legfeljebb abbahagyom megint. Összességében ő egy igazi örömbaba, egy ajándék. Persze a többi is az volt, de a harmadik már tényleg ajándék. Sose gondoltam volna, hogy lesz egy Csongor nevű kisfiam - de hát tavaly ilyenkor még azt se hittem, hogy egyáltalán harmadik gyerekem lesz. Hálás vagyok, hogy lett, és hogy ilyen lett.

4 megjegyzés:

cucka írta...

Gyönyörűséges kis pufóka! :)

(ez tényleg lassan már beteges, de nekem annyira Zsigás, talán ezért is vagyok ennyire elfogult vele... :$ )

Timi írta...

Sebaj, legyél csak elfogult, nekem az tetszik, és Zsigi szép :)

cucka írta...

Az utolsó gondolatoddal, pedig teljesen egyetértek. Ha tehetném, a harmadikkal kezdtem volna, és mindenkinek azt ajánlanám, hogy háromig semmiképp se álljon le, ők a besimulós jutalomjátékok. :D

Zsuzska írta...

Nagyon szépek, tényleg ajándék, mindegyik:-)))))