2012. február 9., csütörtök

Szeretetnyelvek

Olvasom én ezt a könyvet - köszönet az ihletésért Kikocsnak - hallottam már róla korábban, de ő adta a meggyőző erőt, hogy el is olvassam. Még csak a legelején tartok, tegnap kezdtem Jane Austen után. Van benne olyan, hogy néhány gyereket megkérdeznek, hogy miből tudják, érzik ők, hogy a szüleik szeretik őket. A gyerekek válaszaiból az író azonnal levonja a következtetést, hogy melyik az illető gyerek jellemző szeretetnyelve, és tulajdonképpen ez laikusként is elég evidensnek tűnik, én is levontam volna. Annak kiderítése, hogy a saját gyerekemnek mi a szeretetnyelve, néhány fejezettel később kerül sorra, de én vérszemet kaptam és gondoltam, egy gyors szűrést megér. Tehát Marcinak szegeztem a kérdést, hogy honnan tudja, hogy én szeretem? Először nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, azt mondta, hogy ez nehéz, mire ijedten kérdeztem, hogy de ugye érzi?? Szerencsére rögtön rávágta, hogy hát persze, huhh. Aztán végül ezt mondta:

- Onnan, hogy mindig megölelgetsz és megpuszilsz. Meg hogy mindenfelé el szoktunk menni kirándulni.

A gyors szűrés alapján tehát Marci elsődleges szeretetnyelve a testi érintés. Hát ezen ne múljék, én aztán szívesen agyonölelgetem, puszilgatom és minden, nem esik nehezemre, sőt. És ha bónuszként ettől még a nyafogás is kevesebb lesz, áldassék érte Gary Chapman.
A másodlagos valószínűleg a minőségi idő... Az már nehezebb eset. Igyekszem neki megadni, amennyire csak lehet, de főleg a kettesben töltött idő nehézségekbe ütközik. Nem gondolom, hogy a minőségi, az csak kettesben töltött, de amúgy se könnyű olyat találni, amikor ő nincs iskolában, edzésen, szakkörön, és egyidejűleg nekem sincs valami kevésbé minőségi intéznivalóm a testvéreivel, a lakással vagy akár vele magával. Jön a tavasz, és jobb lesz, ha Csongor nő, akkor is jobb lesz... De amúgy is kicsit ördögi körnek érzem. Mert minőségi idő például az esti mesélés - nem véletlen, hogy majd' kilencévesen is ragaszkodik hozzá. Én is szeretem, és meg is fogadtam, hogy csak akkor hagyjuk abba, amikor már majd ő érzi cikinek, vagy túl nagynak hozzá magát. De ha a vacsorától a mesélésig eltelt időben háromszor robban szét az agyam különféle nyafogásokon, sikítozásokon, ellentmondásokon, kamaszos allűrökön, akkor nagyon elmegy a kedvem attól, ami pont a felsoroltak ellen hatna elvileg... Szóval ez a nehezebb. Most bízom benne, hátha tényleg segít... és a hárommal ezelőtti szerelmes pillanatokból merítek erőt meg türelmet.

6 megjegyzés:

kikocs írta...

Hajrá!!!! Nem tudom, írtam-e abban, amit olvastál, hogy magamtól meg nem vettem volna a könyvet, megkaptam Nándi első szülinapjára. Még meg is sértődtem rajta, aztán meg nagyon hálás lette, mikor elolvastam. Nem jó gyerekneveléses könyvet kapni ajándékba, legalábbis én célzásnak érzem :D
Misi is szeretgetős, vele még olyan könnyű. Sír, megszeretgetem, megcsikizem és már nevet is. Olyan mintha lenne rajta egy váltókapcsoló. Azért egy nagyobb gyereknél, pláne egy kiskamasznál már neccesebb...

Emese írta...

Jaj, erről hallottam és el is akartam olvasni! Tök jó :)

Orsi írta...

Jónak tűnik a könyv! Majd mesélj még róla! :)

Ildó írta...

Chapman összes könyve nagyon jó! Érdemes megvenni őket! Kiolvasni még inkább! :-)

vvivien írta...

Ezt a könyvet már én is nagyon el akartam olvasni! Beszerzés után elkezdem, remélem nem alszom el rajta folyamatosan, mint ahogy korábban már írtam erről :))

Nesreca írta...

Utánanéztem és érdekesnek tűnik. Szerintem én is beszerzek belőle majd egyet :)
Köszi a tippet