2012. február 7., kedd

Mosolygott :)

Kétszer is! Fotózni sajnos nem tudtam, de tudom én, hogy így van ez, ismerem ezeket a büdöskölkeket (kicsibumbákat, na :) ) Regőre is hét hetet kellett várni, míg egyet mosolygott, aztán még párat, mire hajlandó volt olyan gyakorisággal és hosszúságban osztogatni, hogy fotózható is legyen.
Szóval a komoly mosolytörténet, remélem, mindenkit annyira érdekel, mint engem, mert én el vagyok alélva :) Az úgy volt, hogy nagyobbacska alvás után ébredt a kis nyuszifülű, jól befalta a szükséges adagját, majd az ölemben ébredezett nagy álmos pillantásokkal, amikor is megsimogattam az arcát... és elmosolyodott :)
Másodszorra pedig a kanapén heverészett már jóval éberebb állapotban, és Regő játszott vele: a kezébe adott egy dobókockát, Csongor ráfogott, Regő pedig nevetett elégedetten: szereti! megfogta! aztán közvetített: eldobta! letette! Ezt ismételgette, aztán váltott kis műanyag tigrisre, amit Csongor is díjazhatott, mert ekkor érkezett a második mosoly :) Édesek voltak :)
Kárpótlásul viszont hoztam olyan képet, amin a mosolygásba (és a további evésbe) belefáradva a vállamon bealszik :)


4 megjegyzés:

gerbomoncsi írta...

De cukipofa, ahogy alszik :))) mosoly pedig mindennél többet ér :)

cucka írta...

mekkora buci, nyammognivaló fiatalember. :)

Kecskesajtot Kecskéséktől írta...

deszeretnémlátni!

Kincső írta...

Nagyon édes :) Még sok-sok ilyen mosolyt :)