2012. február 24., péntek

Marciproblémák

Most már több, mint egy napja érlelődik bennem egy bejegyzés, és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg... Elöljáróban tudni kell, hogy Marci apjával és annak a kezelésével, hogy mi elváltunk, hogy mindkettőnknek új családunk van, alapvetően semmi gond nincs, jó apának tartom, rendszeresen viszi Marcit, törődik vele és általában rugalmas is. 
Amikor az utóbbi hetekben többször beteg volt Marci, betegen természetesen itthon töltötte a hétvégéket. Utána én, mint vérbeli Szűz, meg mint gondosanyuka, aki tudja, hogy az illető apuka elég feledékeny típus, levélben összefoglaltam, hogy hogy szeretném a következő időpontokat. Március első hétvégéjétől számoltam visszafelé, mert akkor tervezünk először elmenni Csongorral a szüleimhez. Visszaszámolásomból úgy jött ki, hogy a mostani hétvége apás lesz, ezt meg is írtam több mással együtt neki. Marcinak is mondtam, én nyugodtan, ő örömmel készült az apás hétvégére. 
Mígnem tegnap apja telefonon közölte, hogy ja, ő elfelejtette... És nekik is kell néha egy nyugalmas hétvége hármasban. Ez még rendben is lenne, de amikor rátértem, hogy hiszen előzőleg írásban jóváhagyta a "beosztást", amit direkt a feledékenysége miatt írtam össze hetekkel ezelőtt, akkor azt kérdezte, hogy miért, engem zavar itthon Marci??
Erre eldurrant az agyam. Nem veszekedtem hangosan, nem vagyok én olyan, de azért azt elmeséltem, hogy kicsit csalódott voltam amiatt is, hogy a busójárásra úgy kellett megkérnem az utolsó pillanatban - egy apának nem jutna eszébe magától, hogy elvigye, amikor látja, hogy nem találok felnőttet a fia mellé? - most pedig Marci már örömmel várja a találkozást... Hogy mondhat ilyet, hogy engem zavar?? Azt gondolja, hogy azért "küldöm" hozzá Marcit, mert útban van itthon? Ezen puffogtam egész este, és ma is sokat járt rajta az agyam. Aztán végülis mégis megoldotta, hogy mehessen Marci, és több szót nem is vesztegettünk a dologra.

Marci ma sapka nélkül jött haza az iskolából. Kérdezem, hol hagyta? Elmesélte, hogy fogócska közben lekapták a fejéről a gyerekek, azzal dobálóztak, majd eldugták... Pár napja térdig sárosan jött haza: összerugdalták, tehát ez már a második ilyen eset volt. Na azzal a lendülettel nyomtam Csongort Marika néni kezébe, és irány vissza az iskolába. Kicsit kifaggattam az említett gyerekeket meg a tanító nénit, a sapkát a folyosón, egy gerenda és a mennyezet között találtuk meg, és hát micsoda dolog ez, hogy rászállnak Marcira? Persze az én kis mulya fiam meg nem szól tanárnak, amikor történnek a dolgok... Bezzeg amikor elsős korában ő volt verekedős, az feltűnt mindenkinek. Hazafelé jövet még egy gyerekkel találkoztunk, aki részt vett a dologban, jó félelmetes lehettem, ahogy megálltam mellette kocsival, kiugrottam és elmagyaráztam, hogy inkább a barátkozásra törekedjen Marcival, közel is laknak, tök jó lenne, ha barátok lennének, és nem a piszkálódással próbálna közelebb kerülni hozzá. Neki felhívtam az anyukáját is, hogy tudjon róla, hogy beszéltem a fiával. Azt hiszem, nem kerítettem a dolognak nagyobb feneket, mint amekkorát megérdemelt, de kicsit megmutattam magam az iskolában, ne gondolják már, hogy Marcit szabadon lehet piszkálni...

8 megjegyzés:

Emese írta...

Örülök, hogy mégis elvitte apja Marcit, azért nem kis csalódás lett volna neki, ha lemondja. Azzal meg ne törődj, hogy mit gondol rólad, hiszen ahogy mondta, nekik szükségük van 3asban hétvégére (amúgy nem is értem az indokot, hiszen minden 2. hétvégét úgy töltenek), nyilván azt hiszi, te is így működsz...
Jól tetted, hogy nem hagytad annyiban a sulis dolgot. Jaj, de félek én az ilyen problémáktól... Nem egyszerű a mai világban gyereket nevelni...

Orsi írta...

Jól tetted, hogy bementél a suliba! Marci egyébként nagyon ügyes, mert míg elsőben azzal volt a gond, hogy verekedett, most nem keveredett bele. Ami egyúttal rossz is, hiszen rászálltak. Valahol a középutat kellene megtalálni. :)
Az apjával kapcsolatban pedig megértem, hogy dühös vagy, vagy csalódott, vagy nem is tudom. Persze, hogy nekik is kell a hármasban-hétvége, de azért mégiscsak Marci apja is! Igenis állj a sarkadra!!! :)
Ügyes vagy, jól csinálod!
Nem tudom, a bevásárláshoz írtam-e, de azzal is nagyon ügyes voltál! Előtted nincsenek akadályok, és ezt olyan jó olvasni, sokszor erőd merítek belőled! :))

Patrícia írta...

Szegény Marci..:! Ugye Ő nem tudta meg, hogy az apja nem akarta elvinni?

Nagyon jó hogy bementél a suliba, én is bementem volna!
És különben is, igazán fura,hogy a tanárnőnek hogy feltűnt, hogy elsőben Marci verekszik, az nem tűnt fel,hogy most mások Marcit piszkálják,bántják???

Gabka írta...

Húúú, ezektől a sulis (és amúgy akár oviban is előfordulható) dolgoktól én is tartok... Nem tudom, ha az én gyerekemre száll rá valaki, ha őt piszkálják, hogyan fogok reagálni, én nem szűz vagyok, hanem oroszlán, hatalmas igazságérzettel... remélem, egy ideig még nem kell ezen törnöm a fejemet.

Jucc írta...

Jaj, ezek nagyon nehéz dolgok. De Te egy igazi anyatigris módjára megoldottad, szuper vagy:)

Gabella írta...

Nekem is van egy kis mulya harmadikosom, de sajnos az a megoldás, hogy közbeavatkozom általában fordítva sül el. Ezután jött az a fajta csúfolódás: "Huhú, mi van? Megmondasz anyukádnak? De félek..."

Timi írta...

Na Gabi, most nem biztattál... alapvetően én azt mondom Marcinak, ott helyben szóljon a saját vagy az ügyeletes tanárának. Amúgy meg igen, megmond, és féljen is az illető gyerek!

Timi írta...

Köszi mindenkinek!
Pati, hát, első kétségbeesésemben sajnos nyafogtam Marcinak is egyet, de inkább csak azon, hogy apa elfelejtette a megbeszélteket, és pár perc múlva jött az sms, hogy elviszi. Marci aranyos volt, annyit mondott, hogy hát tudod, hogy apa ilyen... :)
Az nekem is eszembe jutott, hogy most miért nem annyira feltűnő, mint elsőben... (De az egyik gyerek kapott beírást, mint megtudtam.)

Gabka, azt hiszem, most belőlem is az oroszlán tört ki :)