Búcsú, szülinap, anyák napja

Kicsit el vagyok maradva, mert már kedd van, és hol vannak már a fentiek... Hétvégi beszámoló következik.

Hirtelen hétvége volt, mert korábban azt hittük, hogy az egész vasárnapot itthon kell töltenünk, de kiderült, hogy nem, elég estére hazaérnünk, úgyhogy péntek este született a gyors döntés, hogy mégiscsak két napra megyünk Ságvárra. Így ráadásul még maradt módunk itthon is elintézni ezt-azt, úgyhogy reggel két csapatban kirajzottunk a házból, Péter az anyukájával erre, én a gyerekekkel amarra, ez volt az a bizonyos első pelenka nélküli kiruccanása Regőnek. Hazaérve felpakoltuk a csomagokat, és immár együtt indultunk tovább, délre értünk Ságvárra. A gyerekek örömködtek egymásnak, aztán ebéd, alvás. De előtte még nagy meglepetés ért: anyukámék megtalálták, beköttették és odaadták az első "regényemet". Igen ambivalens érzés volt, azt hitték, sírni fogok, és meg is hatódtam magától az ajándéktól és az ötlettől, de a regényen elnevettem magam. Tízéves voltam, egymáshoz ragasztott vonalas füzetekbe írtam, és nem bírtam túl sokáig olvasni most sem, annyira ciki :D Semmi nem történik benne, a főszereplőm az elején tizenhárom éves, iskolába jár, kutyát sétáltat, szerelmes lesz életében először, természetesen hozzámegy élete szerelméhez, és amikor nem bírok mást kitalálni a történet folytatásához, akkor mindig születik egy újabb gyerekük. Így lesz tíz a regény végére :D

A szüleim néhány hete birtokosok lettek - ez persze így nem igaz, csak olyan jó leírni :). Szóval van egy terület, amit nem művel a tulajdonosa, és hozzájárult, hogy apukám dolgozgasson rajta. Ha rendbehozza a rajta található ólakat és bekerít egy részt, akkor kiköltöznek oda a kecskék. Na a fiúk ide mentek el délután dolgozgatni, segíteni apukámnak, mi meg kergettük az öt gyereket, ők meg az állatokat. Hihetetlen, hogy Regő mennyire elfogulatlanul megy be a kecskék, malacok közé, a ló sem zavarja, aki ugyan még csikó, de Regőnél így is jóval termetesebb.

Csongor nagyon jól bírta a hétvégét, annyi különbséget láttam, hogy inkább gyakrabban alszik rövidebbet, így ébren is kevesebb időt tölt egyszerre. Kézről kézre járt, mindenkit elvarázsolt, különösen az unokatesóknak tetszett nagyon, aranyos volt Márk beszólása, miszerint: "szia Csongor baba, te is tudsz biciklizni?"  - Tulajdonképpen a maga módján tud :)

Este Péter hazajött, hogy Marika néni ne legyen egyedül, a gyerekek szépen, hiszti nélkül elaludtak mese után, és Csongor sem aludt rosszabbul, mint itthon. Reggel, amikor kikurjongatott az ágyból, felkeltem vele, hogy a többiek hadd aludjanak, és elmentünk virágot lopni. Virágot és csókot lopni nem bűn, de azért mi csak a szomszéd néni kertjéig mentünk, ahonnan tényleg szabad. Aztán ezzel megköszöntöttük anyukámat. 

Ságváron mindig anyák napján van a búcsú, ez Munkás Szent József ünnepe. Nagyon jó, hogy ilyenkor van, mert Regővel elsején nem találtunk majálist, Marci meg az apja nem vitte, pedig neki való lett volna. Itt azonban volt klasszikus ringlispíl, körhinta, kevésbé klasszikus ugrálóvár, dodzsem, trambulin és a hozzá való gagyi árusok. A legjobb volt Regő örömét látni. Az első árusnál már lecövekelt, és mindent lelkesen kiabált világgá: nézd, pingvin! nézd, teherautó! Szerencsére elég könnyen tovább lehetett terelgetni azzal, hogy beljebb mi minden van még.

Életében először ült körhintán, és rögtön kétszer: egyszer terepjáróban, egyszer lovon. A kettő között a nagyfiúk dodzsemezni és ugrálóvárazni akartak. Kénytelen voltam Regővel az ölemben beülni Marci mellé a dodzsembe, mert még ő sem volt elég nagy hozzá, de Regő meg félt, úgyhogy öleltem, és Marci nagyon ügyesen vezetett, elkerülte az ütközéseket. A végén már Regő is vigyorgott, és közölte, hogy jó volt - megnyugodtam, hogy nem tettem ki életre szóló traumának a gyereket. Aztán volt ugrálóvár is,

Regőnek ez is kicsit nagy volt, hamar le is jött, de a nagyok élvezték. Addig mi elmentünk lufit venni, meg a másik körhintára. Aztán Marci és Bence még trambulinoztak is,

Regő meg rákattant egy árusnál egy felfújható zebrára, amit végül egyszer élünk alapon megvettem neki. Csongornak is tetszett a babakocsiban, kár, hogy akkor már nem nálam volt a fényképezőgép :) Viszont neki a lufi is tetszett:

Hihetetlenül élvezte, hogy a lábára kötöttem, rugdalózott és a lufi ugrált, ő pedig nevetett. Akkor is nevetett és figyelte, amikor a hurok lecsúszott a lábáról, és a lufi felszállt, és megállt egyenesen. Jó kis szórakozás volt :)

Ebédnél apukámat köszöntöttük, 12-én lesz a születésnapja, kicsit előrehoztuk. Voltak finom sütik, torta majd csak anyukámmal, a napján. Így jár, aki öregíti az apját :)

Délután mindkét kicsi nagyot aludt, Péter pedig megszöktetett engem: elvitt a birtokra, megmutogatta, amit előző nap láttak, csináltak, aztán még egy fagyi meg egy kávé is belefért. Ráfogtuk, hogy ezt most anyák napja alkalmából :) Hazaérve aztán vártuk, hogy Regő ébredjen és induljunk - otthonról haza.  

Itthon Marika nénit is megköszöntöttük, aztán jött a meglepetés, mert én már azt hittem, hogy Marci rám nem is gondolt, pedig mégis, és kaptam furulyázást és egy saját készítésű üdvözlőlapot, amiről felolvasta nekem a verset, és amit magától írt mellé, az pedig már olyan szép, hogy idézni sem tudom :)