Ihlet

Van veszekedés, hangzavar, sikítozás. Van felfordulás, rendetlenség, disznóól a gyerekszobában. Minden eltűnik, nem csoda, van hova eltűnnie... Persze főleg a papucs tűnik el (halljátok a hangsúlyt: papuucs...!) meg a radír, meg mindig az, ami kell.

Van este elcsendesedés, anya lerogy, vacsorát tálal, pihenésre vágyik meg csöndre. Pisilni keeell...! Nagyon ügyes, ezért nem haragszunk, ennek örülünk, szóljon ilyenkor is! Vacsorától felpattanás, futás, pisiltetés. Gyerek ágyba vissza, anya vacsorához. Két falat. Anyaaa...! Na mi van megint? Csak akartam zoknit venni - a már lefektetett gyerek a pelenkázó tetején ül, annak a fiókjában vannak a zoknijai. Segítek neki felvenni egy párat, aztán vinném az ágyba újra. Nem akarok aludniii...! De hát Regőkém, már lefeküdtél, este van, késő van, alszunk... Csak akartam apának megmutatni! Na jó, legyen, olyan aranyosan mondja... Kimegyünk, megmutatjuk apának a zoknit, elbúcsúzunk újra. Még vizet kér. Legyen. Aztán tényleg elcsendesednek.

Anya befejezi a vacsorát, eszik az együtt sütött citromtortából is. Aztán leül a gép elé, beszélget a barátokkal, és várja az ihletet. Cikket kéne írni... Nem jut eszembe semmi.

Aztán Csongor felébred, bemegyek, nyugtatom, ő meg elkapja az ujjam, és meghatódom... Kijövök, és megírom ezt.  Ihletadók a gyermekeim.