Tegnap végül megtartották a Kihívás Napját az iskolában. Ez annyira nem volt még biztos, hogy reggel sem tudtuk, még iskolatáskával mentek a gyerekek, hátha megint esni fog vagy vihar lesz, és akkor újra halasztják. De mivel reggel csak borult volt az idő, de nem esett, nem vártak tovább, és igazuk volt: nemsokára a nap is kisütött. Volt mindenféle játékos sport és verseny, kezdve a bemelegítésnek szánt kacsatánctól a futóversenyen és a távolugráson át a focimeccsig, és természetesen akkor még nem soroltam fel mindent :) Pontosan nem tudom, hogy van ezeknek a játékoknak az értékelése, mert az egyes számokban külön.külön nem hirdetnek helyezetteket, de nyilván vezetnek valamit a pontszámokról vagy eredményekről, mert a nap végén eredményhirdetést tartanak, és Marci a 3-4. osztályosok között a harmadik lett :) Bronzéremmel a nyakában jött haza, nagyon büszke voltam rá!
Délután pedig leszedtük a kiskertjéből az első borsóját, lett egy levesre való adag, és még lesz második szedés is. Felhúztuk a nagyobb retkeket is, megmostam, megtisztítottam, és amikor jött érte apja, büszkén vitte neki mutatni, hogy ez az ő kertjében termett. Betettük a retket egy marék kóstolóba szánt borsóval egy kis zacskóba, és elvitte vacsorára. Eldicsekedett az éremmel is, jó napja volt ezen a pénteken :)
5 megjegyzés:
Gratulálok Marcinak!
Nagyon ügyes Marci, az éremmel is, és a kerttel is. :)
Megírtam az én cukorborsós bejegyzésemet, utána olvastam ezt, aztán lefekvés előtt belém nyílalt, hogy én 32 évesen épp úgy örülök most a cukorborsónak, mint Marci 10 évesen ... ez eléggé gáz az én részemről, nem? neki és nekem is most van az első saját ... te valamit jobban csinálsz :)
Ó, ugyan már :) Én is így örültem az elsőnek, csak én 30 voltam :) De azóta is minden évben újra úgy örülök :) Csak Marcit ne öregítsd ;)
Ok, bocs, nem emlékeztem pontosan, hogy 9 vagy 10 :)
Megjegyzés küldése