Rohanós nap, a végén koncerttel

Ez a hétfőnk, a cím tökéletesen leírja. Nagyon pörgős nap volt, részben oka és koronája Marci első zeneiskolai növendékhangversenye. Péter szabin van a héten, de ez nem jelent sokkal kevesebb elfoglaltságot, sőt van, amit vele együtt szeretnénk megvalósítani: például együtt megyünk oviba reggel és délután Tehát reggel szokásos menetrend, háromszoros öltözés, reggeli, indulás. Iskola, ovi, bolt, Csongorral haza. Ő kilenc óra felé elalszik, apa és nagymama bemennek a városba, addig én itthon tevékenykedem: a főztem, akkor blogoltam és facebookoltam ki a jótékonysági árverést (amire még mindig nincs licit! nem kell senkinek a gubó? :( ) Hazaérnek, elmegyek futni: nagy a köd, őzeket riasztottam fel az egyik közeli szántóföldről. Jó nagyon, hogy nappal futhatok, amíg Péter itthon van, de tény, hogy ez is a nappali teendőim közül veszi el az időt. Viszont legalább nem az estéből.

Hazaérek, egy gyors zuhany, Csongor ébred is. Péternek mégiscsak be kell mennie valamennyit dolgozni, hiába a szabi, azért pár óráig ma is szükség van rá a munkahelyén. Megjön Marci is, ebédelünk, mosogatok, Marcit rögtön indítom is a zeneiskolába. Csongor megint elaltatom, és beszáguldok a városba az egyik szupermarketbe, ahol pont tegnaptól hirdetnek akciósan valamit, amit karácsonyra kinéztem. Végül persze nem veszem meg, mégse tetszik annyira, mint a hirdetésben volt, viszont veszek mást, amihez amúgy nem jutottam volna hozzá. Sietek haza. Egy gyors kávé, Csongor újra ébred, ma nem alszik hosszúakat. Péter  még mindig dolgozik, úgyhogy mégis egyedül megyek Regőért az oviba, bár nem így terveztem, de sebaj. Itthon játszanak Csongorral, én nekilátok húst sütni vacsorára meg másnapra. Jó sokat sütök, de nem sok időm van rá, fél öt felé el kell kezdenem készülődni.

Egy telefon Marcinak: közben végzett a zeneiskolában, ma nem jön haza, az apja megy érte, és elméletileg a nagymamájához viszi, hogy ott megírhassa a leckét. Gyakorlatilag még be kellett nézniük ide-oda, úgyhogy négykor értek oda, fél ötre meg vissza kellett érniük a zeneiskolába a hangverseny előtt még egy órát gyakorolni. Aggódom, mi lesz így a leckével...

Itthon megjön végre Péter, a gyerekek nagyon örülnek neki, egy késői ebéd után átveszi a terepet, már ami Regőt illeti. Kisvakond-nézéssel és duplo-építéssel múlatják az időt, amíg én csinosan felöltöztetem Csongort és magamat. Frizura, smink, jaj de rég volt már ilyen, igyekszem megadni a módját, bár anyósom ingatja a fejét: mit lehet ennyi ideig készülődni? Van benne igazság, ez tény.

Végül mindenki kész, a hús nagy része megsült – az egy szelet hús, egy blúz, egy szelet hús, egy szempillaspirál módszerrel –, babakocsi a csomagtartóba, baba a gyerekülésbe, anyós az anyósülésre, indulunk, Regő és az apja őrzik a házat.

Öt perccel fél hat előtt lefékezek a zeneiskola mögött és beviharzom, míg a nagymama megsétáltatja Csongort a belvárosban és a plázában. Utólag megtudtam, hogy nagyon ügyes volt, minden érdekelte, megnézegette a karácsonyi fényeket, összemosolygott az eladólányokkal és evett két pogácsát. Hát, ez most nem tej- és tojásmentes vacsora volt, de ennyi lazaság már van bennem így, a harmadik gyereknél – én azért nem adok neki.

Marci közben túl a gyakorláson, és végül fél hatkor találkozunk: ő az első sorban ül, mi az apjával kicsit hátrébb, és életünkben először veszünk részt a kilencéves nagyfiunk első növendékhangversenyén. Először izgulok vele-érte, és azért is, hogy vajon mi van a kicsikkel. Aztán elengedem magam, a kicsik jól vannak, jó helyen vannak, Marci pedig hihetetlen jól szerepel.

Gyönyörű darabot játszik furulyán, zongorakísérettel, szépen, pontosan, egyetlen hiba nélkül. Én pedig kiengedek, és élvezem, hogy hangversenyen vagyok. Mikor voltam életemben utoljára komolyzenei koncerten? Száll a zene, kikapcsol, abszolút nincs bennem olyan érzés, hogy ez „csak” egy zeneiskolai növendékhangverseny, ügyesek, tehetségesek a gyerekek a legkisebbektől a kamaszokig, furulyásoktól a zongoristákon át egy orgonista nagyfiúig.

Marci hetedikként lépett fel a huszonöt előadóból, nagyon izgult, és a napja se volt akármilyen, plusz még belefáradt az utána következők megnézésébe. Szerencsére a tanítónője is ott volt, az ő kislánya is fellépett, zongorázott, úgyhogy gyorsan lecsaptam rá és felmentés kértem leckéből. (Tegnap délután teljesen magától pótolta!) Hazafelé az autóban egyszer csak azt vettem észre, hogy kérdezek tőle, és nem válaszol: elaludt... Itthon Csongor rögtön a kádba került, jött a szokásos esti szeánsz, még befejeztem a hússütést és elmeséltem a koncertélményemet, akinek csak tudtam. Most pedig Nektek is megmutatom: