Gyerekekről

Mióta nem írok havi tematikus, lebontott beszámolókat Regő fejlődéséről, azóta nincs egy külön kerete ennek, hogy mit, hogyan, hova írjak. És azt megfogadtam, hogy nem fogom túlzásba vinni, hogy például minden egyes bilibe pisiléséről külön beszámolok :) de annyi apróság történik, meg amúgy is akartam mesélni róla, és persze Marciról is.

Szóval a szobatisztaságról: Regő halad, lassan, de biztosan. Azt hiszem, így volt ez nála sok mindennel, a járásra is ezt írtam ezelőtt egy jó évvel. A szobatisztasággal pedig úgy van, hogy napközben nem nagyon érdekli, illetve a kakis pelenkáról időnként szól, hogy büdös :) de a pelenkacserét utálja, illetve azt, ha én cserélem. Apával, mamával boldogan beszélgetve, csacsogva pelenkáznak, öltöznek. Viszont este, fürdés előtt most már minden alkalommal szívesen ül a bilire, és az utóbbi néhány napban nem is volt már üres, amikor felállt róla. Ami pedig a fejlődés egyik csúcsa: egyszer már a kádban állva szólt, hogy kijönne a bilire, és akkor is pisilt bele - azaz előre szólt! Én egyébként nem ültetem, nem javasolgatom neki, csak akkor egyszer, este, amikor amúgy is meztelen, egyébként úgy vagyok ezzel, hogy majd megérik rá, Marci is gyakorlatilag magától lett szobatiszta anno.

A beszédéről akartam még írni. Szerintem szépen, tisztán beszél, és a védőnő is dicsérte, meg néha idegenek is a boltban, utcán. De azért olyan is van, hogy csak én értem a szavát. És vannak nagyon aranyos kis sajátosságok, ahogy egyes szavakat mond, ha ezeket ismeri az ember, máris érthetőbb. Például ha egy szóban o vagy u hang szerepel valahol az elején, akkor az neki i lesz, így a boci, puszi, csoki, trombitál szavak úgy hangzanak, hogy bici, piszi, csiki, tibitál :). Ezek azok, amik majd elmúlnak és hiányozni fognak :) Aztán mond olyanokat is, amiket valamiért teljesen önállóan nevezett el, például amikor leveszi a zokniját (ziki), közli, hogy "itt a csikim", azaz a lábfejem, ami a csiklandozás miatt lett csiki. És hasonló kis aranyosságok, miközben teljes mondatokban, helyesen ragozva beszél, beszélget. Az is tetszik, hogy szereti az állatos könyveket, és borító alapján kiválasztott egy-két természetfilmet, egyelőre egy elefántos és egy jegesmedvés tetszik neki, de már hajlandó volt váltani a prérifarkasosra is - és neki a medve, az medve, nem mackó meg macika, és tud olyan állatneveket, mint lumma - ez egy északi-sarkvidéki madár -, és képes hosszasan végignézegetni Marci ismeretterjesztő állatos könyvét, ami az egyes állati élőhelyekről szól.

Amit a személyiségében nagyon szeretek, és remélem, így marad, az az, hogy nagyon szívesen segít mindenben. Legyen az diótörés, konyhai munka, söprés, kerti munka, ő jön és ő is akarja csinálni. Nagyon jól jönnek ilyenkor azok a fajta játékok, amik ugyanolyanok, mint a nagy, csak kicsiben - a talicska, a kalapács, a kis seprű vagy az igazi, de kisebb edények, fakanalak. És ha épp nem nagyon dacos, akkor beszélni is lehet vele arról, hogy valamit viszont nem szabad, vagy nem neki való, ne ott, ne úgy csinálja. Persze a dackorszak megvan, ennek így kell lennie, de egyelőre szerencsésnek érezzük magunkat a természetét illetően. És aranyos, szeretetteljes, ad puszit, köszön, jó éjszakát kíván, megölel és már mondja is: szelellek anya (vagy apa). Ugyanez igaz Marcira is - mármint, hogy benne van egy adott korban, amit még remélem, nem nevezhetünk kiskamaszkornak, bár lassan kilencéves lesz - és vannak a jelen helyzetnek, állapotnak nehézségei, miközben alapvetően egy jó gyerek, és sokszor egészen meghatódom tőle. Most már kezdi érteni és elfogadni, hogy egy családban - pláne egy egyre növekvőben, mint a miénk - mindenkinek megvan a saját feladata, neki is. Amivel nagyon fel tud idegesíteni, az az, amikor mindent háromszor mondat el velem, mintha nem is hallaná, majd harmadszorra úgy mondja, hogy jóóóó, mintha már az első kettőnél is csinálta volna, és én feleslegesen piszkálnám. Néha azt gondolom, hogy túl sokat várok el tőle, máskor meg azt, hogy de ezek igenis szükségesek. És nem kell nagy dolgokra gondolni, azt hiszem - pakoljon el maga után, valamennyire Regő után is, vegyen papucsot, mosson kezet, próbáljon meg nyafogás nélkül megtenni valamit, amit kérek, és amúgy is, beszéljen normális hangon, és felejtse el végre a kétévesekhez illő hangot és hisztit. Közben meg tudom, hogy egy nagyon jó gyerek, és szerencsém van vele is - tudja a napirendet, tartja a megbeszélt szabályokat, hogy kettőkor leckeírás van és hogy mi az, amiért szólnia kell vagy megkérdezni, meg lehet bízni abban, hogy iskola után egyenesen hazajön, egyre önállósodik tanulásban és önellátásban (öltözésben, ébredésben, fürdésben) csak hát valószínűleg egyes dolgokban szerencsétlenül találkoztunk: ami engem halálra idegesít, az okoz neki nehézséget, vagy lehet, hogy ezek egymást gerjesztő dolgok. 

Mindamellett lenyűgöz az érdeklődése és a tájékozottsága, már sokszor előfordul, hogy nem tudom követni a kérdéseit, és elővesszük az internetet, sőt az is, hogy ő önállóan tájékozódik, kérdezte is a múltkor, hogy szerintem az jó, hogy nem csak játékra használja a gépet, hanem megkeresi mondjuk Magyarország baseballcsapatait is? Szerintem jó, nagyon örülök neki :) A természettudományos érdeklődése és lassan a műveltsége is az enyém fölött jár, úgyhogy egyrészt fel kell kötnöm a gatyát, másrészt jó a mérnök a háznál - milyen szerencse, hogy Péter ért ezekhez a dolgokhoz. Az iskolával idén nincs gond, lekopogom, már csak másokról meséli, hogy milyen verekedésért kaptak figyelmeztetést, remélem, ez így is marad - és a tanulással sincs, gyűjti az ötösöket, van azt hiszem, két négyese is, belerázódott a szakkörökbe, a furulyát egyenesen imádja és teljesen magától gyakorol itthon is, nemcsak a furulyaszakkör napja előtt. Legutóbb már a színjátszó is egész jó volt, a sportokat meg mondanom sem kell. És imádják egymást Regővel, Regő mindennap szalad elé, amikor megjön, de ha a postás csenget, akkor is felkapja a fejét, és kérdezi, hogy Marcika? Marci pedig örül, ha Regő vele van, ha hozzá fordul valamivel, vagy amikor anyukáméknál voltak hétvégén, büszkén mesélte, hogy ha Regő elesett vagy segítségre volt szüksége, akkor hozzá ment :). És Csongor is érdekli, a múltkor nagyon örült, amikor érzett pár rúgást, és néha megsimogatja, megpuszilja teljesen magától. Ő a nagy és okos báty - ami remélem, sosem fog túl nagy terhet jelenteni neki.