2012. február 29., szerda

Mai mérleg

1 tepsi szilvás pite (isteni, recept innen, csak barack helyett szilvával)
1 db gyümölcstorta
2 db alvó gyerek
1 db jelenleg még olvasó gyerek
1 db ujjszopós gyerek - még nem mindig találja meg, de már rájött, hogy ez jó, és nappal szándékosnak is tűnik: többször megébredt alvás közben, és mindig újra visszaaludt az ujja segítségével - de jó lenne, ha ez így maradna, sőt egyre tudatosabb lenne! 

megint túl sok veszekedés Marcival, lelki belefáradás
1 db terv nappali takarítására
0 db nappalitakarítás
sok-sok megivott tea
1 db álmos, fáradt anya

Fáradt vagyok és boldog. Fáradt vagyok és kétségbeesett. Szervezkedem és gondolkodom. Járatom az agyamat. Idézem az eszembe az összes kiolvasott gyereknevelési könyvet. Nem akarok veszekedni, nem akarok. Nem vagyok ilyen, és nem veszekedős kapcsolatot akarok a gyerekemmel. Szeretném, hogy érezze, hogy szeretem, és én is érezzem, hogy ő szeret. (Azért gyakran érzem, és a háttérben meg állandóan ott van.) Hogy fogom elviselni a kamaszkort, ha már most nem bírom ezeket a kamaszosnak tűnő allűröket? Hiszem kisfiú még, csak maholnap lesz kilenc... Holnapután. Kilenc éve is fáradt voltam és boldog, kicsit türelmetlen és nagyon várakozással teli. Holnapután születésnapot ünneplünk.

14 megjegyzés:

Ági írta...

Hadd kötözködjek! :) :) :)
2 db alvó gyerek + 1 db jelenleg még olvasó gyerek + 1 db ujjszopós gyerek az 4 nem? :)
Bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni! :)

Ági írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
kikocs írta...

Nekem a csend szokott ilyenkor segíteni. Amikor van rá alkalmad, próbáld letenni a mindent. Egyszerűen csak szeretni a csendet, és nem csinálni semmit. Egy negyed órát. Kicsit könnyebb lesz türelmesnek lenni másnap (később, ha napközben is van alkalmad csendre...)

Timi írta...

Ágika neeem, átfedésben vannak :) Az ujjszopós egyenlő az egyik alvóssal. Képzeld, tudom, hány gyerekem van :D

Kikocs, köszönöm, okos ötlet! Legközelebb gondolok rá :)

Ági írta...

Tudom, de akkor se tudtam kihagyni! :)

Gabka írta...

Ezt az ujjszopit én is imádtam Rékánál, sajnos Attila nem élt a lehetőséggel. Igaz, egy szavam se legyen, mert ahogy Réka pár hónaposan magától leszokott az ujjszopásról, úgy Attila ugyanezt tette a cumival. Néztem is nagyon, hiszen mindig azt olvastam, milyen nehéz leszoktatni... Nálunk erről szó sem volt.
Veszekedés: ezt élem most meg Rékával. És nagggyon úúútálom, és tehetetlennek érzem magam és legszívesebben jól megráznám, hogy térjen már magához, közben meg tudom, hogy még csak három és fél éves, kicsi még... De amikor másban meg olyan értelmes!
Én se akarok veszekedni. Lehet az elvárásaimat kéne lejjebb adni, nem tudom...

Csupimami írta...

Sose bánkódj, mi is épp eleget veszekedtünk, mégis tudtad, hogy szeretünk!Sőt szerintem meg is erősítette a kapcsolatunkat a sok küszködés!
Nagyon jó anya vagy, és nincs olyan anya, aki ne kiabálna néha!

Emese írta...

Minden okosat leírtak már, úgyhogy csak 1 ölelést küldök!

cucka írta...

kitartás, pár év és visszasírjuk még ezeket az időket. :)

ölellek és egész halkan megjegyezném: még a fejformájuk is egyforma. :DDD (ha nem tudnám, ki van a képen csípőből rávágnám, hogy Bigul)

Timi írta...

Nektek még bőven dackorszak, nem? Kitartás hozzá, remélem, mind megtaláljuk a jó utat! A blogod alapján én nem látom a nagyon magas elvárásokat. De Rékának se könnyű, kicsi még ő is, és gyorsan lett-lesz két kistestvére.

Timi írta...

Köszönöm :)

Timi írta...

Nem ér, ez a visszasírós, ez az én dumám :)

Bigulkát most már tényleg meg kell néznem :)

cucka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
cucka írta...

Jertek csak! :) (és még az ujját is pontígy szopja :D)