2012. június 30., szombat

Pannonhalma - szülinapi ráadás


Ma nagyot kirándultunk a 35 fokban: Pannonhalmára utaztunk. Ez még Marika néni ajándékai közé tartozott, kedden mondtuk neki, hogy ha van kedve, ereje, elég jól érzi magát hozzá, akkor szombaton elvinnénk valamerre kirándulni. Egy viszonylag közeli arborétumot kerestünk, ahol még nem vagy nagyon régen volt, és rövid gondolkodás után Pannonhalmára esett a választásunk, de ezt neki mindaddig nem árultuk el, amíg már egészen közel nem voltunk, és magától ki nem találta. Jó tudom, inkább strandra kellett volna mennünk ilyenkor, vagy eltolni hűvösebb időkre, de nem: olyan kellett, ami kifejezetten a mamának való, amit szeret, és eltolni sem lehetett, mert volt előre leszervezett része.
Jó korán útra keltünk, hogy legalább az elején ne legyen még dögmeleg, és nagyon szépet autóztunk a Bakonyon át. Megérkeztünk, feltérképeztük a helyet meg a lehetőségeket, és az arborétummal kezdtünk. 

Szép volt és árnyas, de azért hűvösnek ritkán nevezhető :) Csongor nem szerette a meleget. Az elején evett, szopizott és a gyümölcsét is elfogyasztotta, de mégsem volt teljesen elégedett, szóval az arborétumi túra nagy részét a karomban tette meg, a csomagok, táskák, vizesüvegek meg a babakocsiban. Megértettem, mi a spirituális élmény a szerzetesek kerengésében: tényleg van abban valami, ha a kisbabáddal a karodon végigjárod egy apátság arborétumának épített labirintusát, ami váltva visz kifelé és befelé egy köríven, és amikor azt hiszed, hogy kifelé tartasz, akkor érsz be a középpontba...
Aztán váltottunk, a csomagok a felnőttekre kerültek elosztva, és Regő rövid időre a babakocsiba, ő is elfáradt. Vettünk egyébként egy új babakocsit, illetve használt, csak nekünk új, féláron vettem a vaterán, esernyőre csukható, ma kipróbáltuk, tetszik. 
Visszatérve a kirándulásra, a 11 órás tárlatvezetéshez csatlakoztunk, illetve csak Marika néni és Péter, én a gyerekekkel kinn maradtam, nem éreztem úgy, hogy apátság-kompatibilisek lettek volna. Ittunk egy frissítőt Regővel, ettünk kekszet, megnéztük az apátsági ajándékboltot, vásároltunk is levendulás dolgokat, meg volt ott egy időszaki kiállítás is, légkondicionált :) de azért maga a kiállítás is szép volt, Regőnek leginkább a fotókeretekben váltakozó képek tetszettek, madárcsicsergős-patakcsobogós hangaláfestéssel.
Utána, míg a többiek még a vezetett programon voltak, mi a főbejárat, majd a millenniumi emlékmű felé vettük az irányt.

István király nézi a birodalmát

Odáig végülis már nem jutottunk el, csak láttuk, hogy előttünk van pár méterre, de akkor telefonált Péter, hogy kiértek a tárlatvezetésről. Nagyon szépeket láttak, majd egyszer eljövünk gyerekek nélkül is (vagy ha nagyok lesznek, és már érdekli őket). 
A mókának még nem volt vége, innen a közeli Borbirodalom étterembe mentünk, akikkel már előre egyeztettük, hogy jövünk, így aztán amikor elvitték a tányérjainkat ebéd után, meglepetésszerűen kihoztak egy tortát, és boldog születésnapot kívántak a Mamának :) Le akartam fotózni a meglepett arcát, de pont Csongor volt a kezemben, de azt hiszem, így is beivódott a pillanat :) Úgyhogy még tortát is ettünk, aztán indultunk haza, és a gyerekek körülbelül a második kanyarban elaludtak.
Lovacskás gyertyatartóval játszik, épp mondja, hogy nyi-ha-ha-ha :)

Ügyesen kivárta az ebédet az új babakocsiban

A gyerekek egyébként várakozáson felül jól szerepeltek. Csongor a meleget rosszul bírta, de ki nem... sokat szopizott, igyekeztünk hűvös helyeket találni, és jó, hogy ezen a babakocsin van napernyő. Regő részéről egyetlen hiszti nem volt, általában szót fogadott, meg azért mi is igyekeztünk tág határokat engedni, például az étteremben volt egy játékos kosár, ahhoz vagy ötször elzarándokoltunk :) De arborétumot, lépcsőzést, ajándékboltot, múzeumot, napot, sétát, éttermet, mindent jól viselt, nagyon ügyes volt!
Legközelebb azért ősszel megyünk :)
Ja, még annyit hozzáfűznék, hogy a legnagyobbrészt gyönyörűen felújított, világörökségi apátsági épületegyüttest még két ponton tudnám fejleszteni: tájékoztatás és akadálymentesítés terén. Az arborétumba például azon a kapun mentünk be, ahol ki volt írva, hogy arra van a levendula- és gyógynövénykert, a teázó, de odabent már egyiket se találtuk meg. Az pedig azért remélem, csak vicc és tényleg csak a tájékoztatás hiánya, hogy ha a fogadóépületből nem az arborétumon át akarok az apátsági épületekbe menni, akkor két lehetőségem van: a kényelmesebb falépcső vagy a meredekebb kőlépcső. Én felcipeltem Csongort az utóbbin, de ha valaki mondjuk babát vár, vagy kerekesszékes, vagy csak nem akar negyven fokban babakocsit cipelni, akkor menjen az arborétumon keresztül, végig a kerítés mellett maradva, és akkor a főbejárathoz ér. 
Ez csak egy komment ám, ezzel együtt nagyon jól éreztük magunkat. Még ha esetleg párakapukat építenének olyan tízméterenként... :)

6 megjegyzés:

Patrícia írta...

Szép kirándulás volt:)Picit irigyellek is érte, mert Pannonhalmán él az öcsém:)

Gabka írta...

Itt még nem jártam, de eldöntöttem: fogok! De csak ősszel... :-)))
Egy menet közben felmerült kérdésem: milyen kocsitok van??? Mert adott két felnőtt, három gyerek, meg még egy nagyi.... Nekünk a Priusba két gyerekülés plusz egy felnőtt se fér el hátul... vagy mi csinálunk valamit nagyon rosszul?

Gabka írta...

Na lebuktam, hogy az újabbtól a régebbi bejegyzés felé haladva olvasgattalak. :-) Most már tudom, hogy Marci nem volt veletek, mert nyaral. :-)
De akkor is tágas autótok lehet!!:-)

Timi írta...

Gabka, ráértek pár ősz múlva, a gyerekeknek szerintem nem öröm az apátság maga. Az arborétum igen :)

Ford C-max, én ültem hátul a két kicsi között :) Ha Marci is jött volna, akkor két autóval mentünk volna.

Emese írta...

Nagyon szép születésnapi ajándék volt tőletek!

Orsi írta...

Nagyon szép kirándulás volt!