Gyerekkoromban úgy ténylegesen nyaralni, amiért fizetni is kellett, nem sokszor voltunk. Volt egy hét Egerben, egy Olaszországban, egy Horvátországban. Örülök, hogy láttam a tengert, és csodálatos élményekkel gazdagodtam, mégis, ha az a kérdés, mi volt a legszebb a gyerekkori nyarakban, egyetlen szó a válasz: Dömös.
 |
| Forrás: http://www.orszagalbum.hu/domosi-latkep--_p_28084 |
Dömös vitán felül az ország egyik legszebb fekvésű települése. Dunakanyar, szemben a Szent Mihály-hegy, körülötte a Pilis... A közelben Visegrád, Esztergom, Lepence, a falu alatt folyik a Duna. A nagyszüleimnek volt itt házuk, épp a napokban adják el a szüleim. Minden nyáron eltöltöttünk itt pár hetet: mamáékkal, anyuékkal, mind együtt, unokatesókkal vagy anélkül, olyan is volt, hogy tesók nélkül... Mentünk az erdőre Papával, megmásztuk a Rám-szakadékot, amikor még nem acélkorlátokba kellett kapaszkodni, hanem láncokba. Ittunk a Csaja-patak forrásából, úsztunk a Dunában, rokonokat látogattunk, fagyiztunk, gyümölcsöt szedtünk. Mama mindig elmondta, hogy náluk aztán nincs válogatás, meg kell enni az ebédet... aztán mindig megkérdezte, mit főzzön. És ha palacsinta volt, akkor azért csak lecsúszott előtte a zöldségleves is :) A kertben ebédeltünk kis asztalnál, kis székeken.
Nekem még az volt külön a legjobb, hogy augusztus végén van a szülinapom, és 20-a után általában Dömösön töltöttünk egy hetet anyuékkal. És én kérhettem bármit a szülinapomra... hajókirándulást, vagy hogy fagyizzunk Visegrádon a Silvanus teraszán, vagy most ne Lepencén strandoljunk, hanem Leányfalun.
A gyerekkori nyarak végtelenek voltak. A két és fél hónapból pár hét volt Dömös, mégis főleg ez maradt meg. Mintha a fél évet ott töltöttem volna, dömösi lány voltam, felnőttként úgy mesélem, hogy ott töltöttem a fél gyerekkoromat.
A másik mázli, hogy amikor nem dömösi lány voltam, akkor meg siófoki :) A Balatonban fürdéshez nekünk csak pár száz métert kellett sétálnunk. És nagy kertünk volt, most elnézem Regőt, ahogy meztelenül szaladgál, végtelen számára a nap, az idő és a tér, és választhat, hogy víz vagy levegő, fű vagy homok... Ez az igazi élet, és ez nekünk is megvolt gyerekkorunkban. És a szilvafán olvasás, Dömösön meg a cseresznyefán.
Szóval lehet, hogy én konzervatív vagyok, de szerintem a mai gyerekeknek se kell sok. Együttlét, idő, víz és homok, természet és időnként programok.
Nekem még az volt külön a legjobb, hogy augusztus végén van a szülinapom, és 20-a után általában Dömösön töltöttünk egy hetet anyuékkal. És én kérhettem bármit a szülinapomra... hajókirándulást, vagy hogy fagyizzunk Visegrádon a Silvanus teraszán, vagy most ne Lepencén strandoljunk, hanem Leányfalun.
A gyerekkori nyarak végtelenek voltak. A két és fél hónapból pár hét volt Dömös, mégis főleg ez maradt meg. Mintha a fél évet ott töltöttem volna, dömösi lány voltam, felnőttként úgy mesélem, hogy ott töltöttem a fél gyerekkoromat.
A másik mázli, hogy amikor nem dömösi lány voltam, akkor meg siófoki :) A Balatonban fürdéshez nekünk csak pár száz métert kellett sétálnunk. És nagy kertünk volt, most elnézem Regőt, ahogy meztelenül szaladgál, végtelen számára a nap, az idő és a tér, és választhat, hogy víz vagy levegő, fű vagy homok... Ez az igazi élet, és ez nekünk is megvolt gyerekkorunkban. És a szilvafán olvasás, Dömösön meg a cseresznyefán.
Szóval lehet, hogy én konzervatív vagyok, de szerintem a mai gyerekeknek se kell sok. Együttlét, idő, víz és homok, természet és időnként programok.
6 megjegyzés:
Mintha én írtam volna! :)
Vajon miért...? :)
Nem is tudom... csak nem ugyanott nyaraltunk néha? :) Ja, és a cserkésztáborokat se felejtsük ki a sorból! :)
éééés szívemből szóltál! :)
Mi még nagyszülőkhöz is csak elvétve mentünk, még programok sem voltak, de olyan jó emlékeim vannak ezekről a végtelen hosszú és szabad nyarakról!
Jaj de jó lehetett!!! Nekem is szuper nyaraim voltak, mi 5 éves koromig a nagyszüleimnél laktunk, a ház alatt folyt a patak, nyáron folyton ott áztunk. :) Amikor készen lett a házunk, akkor is csak a falu másik végére költöztünk, szóval a patak maradt. A Balatont pedig 22 évesen láttam először. :)
A gyerekeknél pedig ugyanazt vettem észre, amit te is írsz: együtt kimegyünk az udvarra, és kész, ennyi is bőven elég nekik. Játszanak egy vödörrel, vagy kergetik a békákat, vagy egyszerűen heverészünk a pokrócon. :)
én csak remélni tudom, hogy a gyerekeim is így nyilatkoznak majd tízen-húszon év múlva. Dömös kétségtelenül a világ egyik legszebb pontja, és annak ellenére, hogy minket semmilyen szálak nem fűztek ide, szerelem lett első látásra és még még mindig tart! :)
Megjegyzés küldése