2012. június 30., szombat

Kaposvárig, Szennáig és vissza

Szerdán is igen mozgalmas napunk volt. Délelőtt volt Csongor hathónapos státusza, oda is vittem az összes gyereket. Előtte-utána készülődtem, takarítottam, aznapi és másnapi ebédet sütöttem-főztem, tudtam ugyanis, hogy délután nem érek majd rá.
Nagyon kellemetlen közjáték szakította meg a délelőttöt, az orvostól hazafelé Regő lelkes "anya, futok!" felkiáltással nekieredt, és alig indult el, akkorát esett a murvás úton, hogy kiterült, mint a levelibéka, komolyan nekem is fájt. Csak felkaptam, öleltem, nagyon sírt, nem is tudtam először, hol ütötte meg jobban, mert szerintem az egész testét megütötte... azt hittem, orrát-száját, hasát is lezúzta, de szerencsére azokat nem. Csak az egyik térdét és az átellenes könyökét horzsolta fel csúnyán, véreztek is, amitől még jobban megijedt. Egy ideig cipeltem, vicces volt: egyik kezemben Regő, a másikban a biciklije, a harmadikkal toltam a babakocsit és a negyedikben, vagy valahol még egy szatyor is volt, mert boltban is voltunk. Aztán a mi utcánk sarkán óvatosan már le tudtam tenni, kézen fogva sétált óvatosan, hüppögve. Itthon kimostuk a sebeket, utána megint nagyon sírt, ebédet nem is kért, csak leült a kanapéra kicsit pihenni, inni.
Mi megettük Marcival az ebédünket, összepakoltunk és indultunk. Mármint a kicsiket is összepakoltuk :) Marci ugyanis most kezdte meg igazán a nyarat, a nyaralást: szerdától szombatig a húgomnál, Áginál van Kaposváron. Jó kis programokat terveztek: Katica-tanya-látogatást Patcán, Desedát, múzeumokat... Sűrű néhány nap lesz!
Regőke az autóban édesen takargatta a térdét a textilpelusaival, vigyázott rá nagyon! Egyszer megálltunk, hogy pisiljen, Csongort is eligazgattam hátul, aztán Zamárdi magasságában elaludtak, egyik jobbra, másik balra, Marci alig győzte nézegetni, hogy melyik öccse aranyosabb :)
Talán már megszokták, akik olvasnak, hogy egyfajta mániánk Péterrel, hogy ne ugyanazon az útvonalon menjünk oda és vissza is. Most a véletlen oldotta meg: elrontottam az autópálya-lehajtót, eggyel később mentem le, így egy gyönyörű somogyi útvonalon, dimbeken-dombokon, Somogyváron, Niklán és hasonló településeken mentünk, annyi látnivalóval, hogy vissza kell mennünk még egyszer ide kirándulni.
Végül aztán megérkeztünk Kaposvárra, de keresztül is mentünk rajta, mert direkt úgy terveztem, hogy Ági munkaidejében érjünk oda, hogy csinálhassunk valamit, ne csak az legyen a kicsiknek a napi program, hogy oda-vissza autózunk hosszasan. Helyette megnéztük a szennai falumúzeumot.
Nem volt tömeg így hétköznap délután: csak mi voltunk, meg a néni, aki beengedett. Kellemes, pont egy órás sétát tettünk, megnéztük a parasztházakat, melléképületeket kívül-belül:





Az egyik kertben libákat láttunk, oda nem mertünk bemenni, mert igen fenyegetően viselkedtek, de Regő onnantól mindenhonnan visszafelé indult volna libákat nézni :) Végül a falu végében az árnyékban egy csapat rackajuhot láttunk legelni, megvolt a boldogság. Kitárt karokkal szaladt feléjük: "Birkák, birkák, gyertek ide, meg akarlak simogatni! :) 

A templomot is megnéztük, érdemes volt: 

A falu és a rackák között volt még egy kocsiszín, benne kiállítás: régi mezőgazdasági gépek, járgányok, gőzgépek, belső égésű motorok, nagyon érdekes volt. Marci alaposan elolvasott minden információs táblát, és rám is szólt, amikor elmentem egy-egy mellett :)
Ügyesek voltunk, pont úgy sikerült mindent megnéznünk, hogy épp Ági munkaidejének lejártával végeztünk. Innentől telefonos segítséggel kerestük egymást Kaposváron, hát úgy tűnik, nekem könnyebb már a végcélt, a lakásukat megtalálni, mint a plázát :) így előttük találkoztunk, kicsit felmentünk, beszélgettünk Gáborral, Csongor evett, Regő ivott, aztán eggyel kevesebben indultunk haza. Jaj de furcsa volt Marcit otthagyni :) pedig volt már sokszor nyaralni, de ezen a nyáron ez az első, régen voltunk már külön egy hétvégénél többet. Ági majd itt fog írni a nyaralásról, meg képeket mutatni, szuper dolgokat csináltak!
Szóval mi meg jöttünk haza, most a rövidebbik úton. Megint egyszer kellett megállni, amikor Csongor nagyon sírt, de aztán elaludt, Regő meg fáradtan, de aranyosan elnézelődött hátul, rengeteg traktort, buszt, miegymást láttunk, érdekes út volt :)

2 megjegyzés:

Altair írta...

Jaj, ezek az esések, olyan szörnyű tud lenni a zokogás. :o(

Orsi írta...

Ez a templom kísértetiesen hasonlít a jósvafőihez. :)